Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. az ügyvéd. Valóban az első rosta, amelyen a bíróság elé kerülő ügyek keresztülmennek, maga az ügyvédi iroda. Maga az ügyvédi iroda az. amely az elsőfokú bírálatot, gyako­rolja a felett, hogy valamely ügy bíróság elé V íi ?~£­s ha igen ' mil y en formában vihető oda, tehát az ügyvédek működését szabályozni hivatott rendtartás kihat az állam egész jog­szolgáltatására, a törvények alkalmazására és éppen azért rendkívüli fontossággal bír a nemzet életében- De nem is rövid időre szól­nak ezek a javaslatok. A miniszteri indokolás azt is kifejezi, hogy ha ez a javaslat előrelát­hatóan törvényerőre emelkedik, nemzedéken keresztül' fogja szabályozni az ügyvédek mű­ködéséi, tehát hosszú időre előre alkotunk tör­vényt. Kétszeresen fontos tehát, hogy nézzünk körül mindenekelőtt abban a kérdésben, alkal­masak-e a mai idők ennek a kérdésnek új tör­vényhozási szabályozására. T, Ház! Mik azok a tényezők, amelyek a jogpolitikai adottság pillanatnyi helyzetét meghatározzák, mik azok a tényezők, amelyek annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy ez az idő alkalmas-e ilyen törvény meghozatalára vagy sem, tekintetbe jöhetnek! Az első szem­pont szerintem egy kétségtelenül meglévő és le nem tagadható ügyvédellenes hangulat. Nem szorulunk arra, hogy ezt tekintélyekkel bizonyítsuk, de legyen szabad rámutatnom arra. hogy az előadó úr előadói beszédében kétségtelenül szintén konstatálta, hogy van egy üyen ügyvédellenes tendencia. (Csikvándy Ernő: Nincs ügyvédellenes hangulat, hanem bankügyészellenes hangulat van.) Ugyanezt megállapították az eddig előttem szólott t. képviselőtársaim is. T. Ház! Egy bizonyos ügyvédellenes irány zatot — a világért sem mondom azt, hogy rosszhiszeműen vagy szándékosan — kétségte­lenül meg lehet állapítani a 15 év óta alko­tott törvényekben is. Nem akarok itt ezzel a sérelemmel hosszabban foglalkozni; ha egyszer erre a közeljövőben alkalom adódik, talán egy interpelláció keretében, nyújtom át az igaz­ságügyminiszter úrnak azt a csokrot, amelyet ki lehet válogatni a hatályban lévő és az utóbbi években hozott törvényekből, amely cso­kor beszédesen fogja bizonyítani azt, hogy tényleg egy bizonyos, az ügyvéd hivatásának gyakorlását megnehezítő tendencia van elrejtve igen sok törvényben. Most a kérdésnek nem ezzel a részletével akarok foglalkozni, mert ez úgyszólván, mint nem vitás tény áll előttünk, inkább ennek az okával szeretnék röviden fog­lalkozni. Azok az értékes felszólalások, amelyek ebben a kérdésben elhangzottak, elsősorban Pinezich István előadó úr, azután Lányi Már­ton képviselőtársam igen értékes felszólalása, mind azzal próbálták ezt a meglévő hangula­tot megmagyarázni, abból próbálták deriválni, hog'y az ügyvédek között akadtak és akadnak állandóan emberek, akik megbotlanak hivatá­suk teljesítése közben, hibákat, sőt bűnöket követnek el s a közvélemény a maga kritiká­latlanságában hajlandó általánosítani és haj­landó az egyesek hibáiért az egész foglalkozási ágat felelőssé tenni. Szerintem téves az a fel­fogás, amely ezt vitatja vagy állítja. Más fog­lalkozási ágaknál is fordulnak elő ilyen bal­lépések és a közvélemény mégsem általánosít ilyen szívesen. Hogy csak egyre mutassak rá, az elmúlt négy, öt vagy hat esztendőben egyes vidéki városokban tömegesen fordultak elő közvagyon ülése 1936 november 20-án, pénteken. 239 elleni deliktumok; polgármesterek, főtisztvi­selők ellen egymásután indultak meg bűnvádi ós fegyelmi eljárások és mégsem tapasztal­hatta soha a közvéleményben járatos ós újsá­gokat olvasó ember, hogy olyan hangulat ala­kult volna ki, hogy ezekután most már az egész adminisztrációt capitis deminutióval kell illetni, valami alsóbbfokú tényezőnek kell te­kinteni. De más foglalkozási ágakról is be­szélhetnék, ahol szintén nagyon gyakran for­dulnak elő kilengések, hibák és mégsem álta­lánosít a közvélemény. Nem itt lesz a hiba. Nem ezekből az egyes eltévelyedésekből szár­maztatja le a közvélemény az ügyvédség hely­telen megítélését, ennek egészen más oka van. T. Ház! Egyes felvetődő eszmeáramlatok meg nem magyarázható módon és úton meg­fertőzik, átitatják egész korok gondolkozását. Szinte^ kiszámíthatatlan az, hogy felvetődő — néha jó, néha helytelen — új gondolatok ho­gyan szivárognak át a szellem törvényeinek meg nem állapítható útján nemzedékek gondol­kodásába. Az ügyvédellenes irányzatot tulaj­donképpen a kommunizmus vetette fel. A kom­munizmus jelentette ki az ügyvédséget inpro­duktív foglalkozásnak, ez tiltotta be foglalko­zásukat és az az ügyvédellenes hangulat, amely ma megvan a közvéleményben, egy akaratlan és tudatlan visszaütés erre a kommunista gon­dolatra. Megfertőződött a közvélemény bizo­nyos tekintetben az ügyvédekkel szemben és amikor ma hajlandók — jóhiszeműen természe­tesen, hiszen az ellenkezőjét ostobaság volna állítani — a közvélemény bizonyos rétegei az ügyvédekkel szemben elfogult álláspontot kép­viselni, akkor legnagyobb részben ennek a szel­lemi hullámnak vetületeit látjuk. Azt látjuk, hogy a kommunizmus hat még mindig ezekben a megítélésekben. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Kétségtelen azonban, hogy ez megvan és ez a tényező egyik oka annak, hogy a mai pilla­natot az ügyvédség életének törvényalkotási szabályozására nem tartom alkalmasnak. Van azonban más ilyen szempont is, t. Ház- A magyar közéletben, a közvéleményben egy pszihózisszerű félelem uralkodik, amely — megint hozzáteszem, bizonyos joggal — attól tart, hogy amint 1918-ban kicsúszott a hatalom a törvényes tényezők kezéből és szubverziv ele­mek kezébe ment át, ez újra bekövetkezik. Senki se higyje azt, hogy 18 vagy 20 évvel egy ilyen nagy nemzeti katasztrófa után már im­múnisak vagyunk, hogy tehát ilyen veszede­lemtől többé nem kell tartanunk. Igenis, egy ilyen veszedelemtől tartani kell. Az alapvető eltérés azután ott van a nemzet különféle réte­gei és különféleképpen gondolkodó tényezői kö­zött, hogy vannak, akik a prevenciót abban látják, hogy erős kormányzatot kell kiépíteni, amely kormányzat az élethivások mindegyiké­nek ütőerén tartja a kezét és közvetlen inge­reneiát gyakorol a nemzeti társadalom életének minden vonatkozására. Van azután egy másik felfogás, amely azt mondja, hogy nem a kor­mányzatot, hanem magát a nemzetet, a nem­zeti önkormányzatot kell megerősíteni, mert ez a legjobb biztosíték mindennemű kisiklással szemben. Magának a nemzetnek a megnevelése, megerősítése, a saját élethivatásának helyes felismerése és meggyőzése arról,, hogy neki saját érdekeit csak helyes utakon és nem elté­velyedéseken keresztül lehet okosan szolgálnia. Meghaladná a mai vita keretét az, hogy eldöntsük, hogy a kettő közül melyik helyes és miért helyes az utóbbi, kétségtelen tény

Next

/
Thumbnails
Contents