Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

236 Az országgyűlés képviselőházának 163. ni a javaslat 31., 32., 33., 34, 38., 39., 43., 44., 45., 51, 54., 55., 83. és 112. faihoz. Ami a javaslat 31. §-át illeti, itt kijelentem, hogy nem vagyok egy véleményen Dulin Jenő t. képviselőtársammal, (Dinnyés Lajos: Hála Istennek!) aki tegnap kijelentté, hogy igen helyesnek tartja, hogy a javaslatnak e2 a szakasza mellőzi az eredeti javaslatnak azt a rendelkezését, amely úgy szólt, hogy a hivatalok és tisztségek betöltésénél figyelemmel kell lenni a nemzetiségi, felekezeti és faji megoszlásra. (Dulin Jenő: Tyhü, a terringettét! Veszedelmes dolog!) Tegnap éppen erre méltóztatott hivatkozni. Én homlokegyenest ellenkező véleményen vagyok, mert ebben az országban a magyar faj és a magyar faj vallása szupremáeiájának az élet minden vonatkozásában érvényesülnie kell. Csakis ez nyújt (biztosítékot olyan kilengések ellen, amilyeneket a szocialistapárt követett el ez év szeptember havában, amikor a spanyol kommunista kormányt a magyar munkásság nevében ennek tudta, beleegyezése és megkérdezése nélkül — ebben bizonyos vagyok — (Dinnyés Lajos: A tárgyra! Mi köze a javaslatnak ehhez!) a ragaszkodás és együttérzés érzetével üdvözölte. Ugyanilyen módon járt el Propper szocialista képviselő, amikor ez év szeptember hó 15-én Pest vármegye közgyűlésén kijelentette, hogy minden rokonszenve a spanyol kommunista kormány mellett van és ugyanilyen módon járt el Kéthly Anna is, amikor ez év szeptember 20-án a budai Vigadóban kijelentette, hogy a spanyol kommunisták egytől-egyig szabadsághősök. (Esztergályos János: A valutasífberekkel rokonszenvezik a képviselő úr! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Surgóth Gyula: Ez a hazaszeretetnek és a hazafias önérzetnek olyan arculverése, olyan arculesapása... (Esztergályos János: Azokat védi, itt pedig magas erkölcsökről, keresztény etikáról beszél. Kint betyárokat véd!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Surgóth Gyula: ... amilyenre csak azok képesek, akiknek belső lelki világából ez az érzelem hiányzik és akik ennélfogva állandó veszedelmet jelentenek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Dulin Jenő: De mi köze van ennek az ügyvédjavaslathoz'? — Esztergályos János: Tanulhat mitőlünk nemzethűséget! Önnek csak a szája jár, de a lelkében nincs meg ez!) Elnök: Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. (Esztergályos János: Kötelesek vagyunk tűrni ezt a hangot*?) A képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Surgóth Gyula: Igazat mondtam. (Haám Artúr (Esztergályos János felé mutat): Szegy élje magá,t, hogy védi Proppert!) Ami már most a javaslat 32. §-át illeti, ezt a magam részéről a legteljesebb mértékben helytállónak találom, egyetlen intézkedésének kivételével. Ez pedig az, hogy akit a fegyelmi bíróság nem jogerősen pénzbírságra ítélt, az a törvényben megjelölt tisztségek és hivatalok egyikére sem alkalmazható és nem lehet tagja az ügyvédvizsgáló bizottságnak. Módosításom akként szól, hogy csakis abban az esetben van a pénzbírásgra szóló fegyelmi ítéletnek ilyen szankciója, ha a cselekménynek anyagi rugója van és ha az a teljes korrektség követelményeivel nem egyeztethető össze.. Ennek az állításomnak helytállóságát két ülése 1936 november 20-án, pénteken. példával fogom igazolni. Ellenem kétízben indítottak fegyelmi eljárást. Az egyiket 1929. év folyamán azért, mert a nemzetgyalázással vádolt Fényes László bűnügyében a bíróság által akaratom ellenére, sőt egyenesen tiltakozásom ellenére hivatalból védőnek rendeltetvén ki, ez alkalommal a következő védőbeszédet mondottam: »A felolvasott sajtóközlemény tartalma az inkriminált nemzetgyalázás tényálladékát a legteljesebb mértékben kimeríti. Ugyanezért a bűnösség kérdésében a vádlott védelmére semmit nem tudok felhozni.« Ezért a kamara fegyelmi bírósága engem 100 pengő pénzbírságra ítélt. í^zt a tévedést később a királyi Kúria reparálta, amikor kimondotta, hogy védőbeszédemet csupán hazafias felbuzdulásból mondottam és ezzel csak a formát és nem az igazság lényegét sértettem meg. A másik fegyelmi eljárást^ ezt követőleg, 1931-ben indították ellenem és pedig azért, mert az ugyancsak nemzetgyalázással vádolt Szakács János bűnügyében a bíróság által hasonlóképpen akaratom ellenére és tiltakozásom ellenére hivatalból védőnek rendeltetvén ki, ez alkalommal a következő védőbeszédet mondottam: »A meghallgatott tanuk esküvel is megerősített vallomásaival, tehát perrendszerűen bizonyítva van, hogy a vádlott az inkriminált kifejezéseket megtette. Ezek a kifejezések a magyar nemzetre nézve lealacsonyítok, megszégyenítők, megbecstelenítők, meggyalázok. Ezek szerint tehát a vád tárgyává tett kijelentés a nemzetgyalázás tényálladékát a legteljesebb mértékben kimeríti. A vádlott ebben és ebben a községben, Magyarország területén született, magyar állampolgár, tehát magyar ember, e szerint tehát érintett kifejezéseivel saját nemzetét gyalázta meg. Aki pedig saját nemzetét meggyalázza, az nem lehet épelméjű, annak az elmetehetsége minden kétséget kizárólag meg van zavarodva, az minden kétséget kizárólag elmebeteg. Az elmebetegség a büntetőtörvénykönyv 76. §-a szerint a cselekmény büntetőjogi beszámíthatóságát kizárja. Ugyanezért utalással a Btk. 76. §-ára, a büntetőperrendtartás 326. §-á.nak 3. pontja alapján büntetőjogi beszámíthatóságot kizáró ok folytán felmentő ítéletet kérek.« (Dinnyés Lajos: Most gyerünk a tárgyra!) Talán nincs velem egy véleményen a képviselő úr abban, hogy aki hazáját meggyalázza, az elmebeteg? (Dinnyés Lajos: Teljesen igaza van, de nem tartozik a tárgyhoz!) De oda tartozik, mert megokoltam, hogy miért nem tartom helyesnek a javaslatnak ezt a rendelkezését. E miatt a Kamara ügyésze megint fegyelmi eljárást akasztott a nyakamba. Ezt azonban később a Kíirnara fegyelmi bizottsága beszüntette, mert belátta, hogy igazam van és ennekfolytán ezt a tévedést újból a Kúriának kellett reparálnia. En abban a véleményben vagyok, hogy érintett védőbeszédeimnek egyikével sem szolgáltattam olyan okot, amely ilyen büntetésre méltóvá tett volna, sőt ellenkezőleg, olyan magatartást tanúsítottam, amelynek minden magyar ember részéről csak elismeréssel, dicsérettel kell találkoznia. Ezek azok az okok, amelyek miatt a javaslatnak ezt a rendelkezését módosítandónak tartom. Ugyanezen okok miatt módosítandónak tartom a javaslat 33- és 34. §-ait, amelyek a pénzbírságot megállapító ítéletet teljesen hasonló kritériumhoz kötik.