Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-162
Az országgyűlés képviselőházának 162. lalaiától visszavonul? Elsősorban méltányos, hogy a visszavonuló ügyved, amikor törülteti magát a kamarából, saját helyére elsősorban fiát állíthassa. (Helyeslés balfelöl.) A javaslatban szereplő méltányossági körülmények között első helyen szerepel az az ansziénitás. Ez első hallásra helyes, mert, úgylátszik, hogy aki korábban teszi le a vizsgát, az hamarább fog bekerülni az ügyvédi karba. Ha azonban a dolog mélyére tekintünk, ez a rendelkezés is sok igazságtalanságot rejt magában. Nevezetesen nincs disztinkció a közhivatalnoki pályán már elhelyezkedettek és a tényleges ügyvédséget folytatók között. Elképzelhető, hogy például a jogügyek igazgatóságánál húsz esztendeig működött, egyébként igen 'tiszteletreméltó és derék tiszviselő, ha egy szép napon ügyvédi pályára szánja magát, megelőzi mindazokat a tényleges ügyvédeket, ügyvédhelyetteseket, akiknek csak 10—15 év óta van ügyvédi diplomájuk, de ez idő alatt mint tényleges ügyvédhelyettesek működtek. Azt hiszem, ez igazságtalanság és kodifikálása méltán kifogásolható. Az ügyvédség kötelékébe való felvétel bizonyos feltételekhez köttetett. Nagyon helyes. Nem kifogásolható, hogy az ügyvédnél keressük a tisztességes előéletet, az erkölcsöt. Nem tudom azonban, miért követelik meg azt is, hogy az ügyvéd ezenfelül egyéniség is legyen. (Mojzes János: Ki fogja azt elbírálni 1 !) Mi az az egyéniség? Hogy én tisztességes vagyok, hogy erkölcsösen viselkedem, azt községi bizonyítvánnyal igazolni tudom. De mit igazol a szerencsétlen kérvényező, ha azt is keresik, hogy ő egyben egyéniség is? (Mojzes János: Csak a gerinctelenek lesznek egyéniségek.) Egy nagyfülű ember egyéniség vagy nem egyéniség? *Nem tudom elképzelni tudniillik azokat a kritériumokat, amelyek megbízhatóan magukban foglalják ennek a fogalomnak anyagát. (Mojzes János: Ez a javaslat nem vall egyéniségre!) A magam részéről is osztozom Rupert Rezső igen t. képviselőtársamnak abban az aggályában és kifogásában, amely a nők kiszorítására vonatkozik. Ez ellenkezik a haladás szellemével. Kétségtelen, hogy a nő és a férfi között mint ember között kultúrállamban különbséget tenni nem lehet. Ha megfelel a nő arra, hogy képviselővé válasszák, hogy tanár legyen, hogy amint külföldön látjuk, államtitkár vagy más előkelő közfunkcionárius legyen, hogy amint láttuk, a királyi trónbeszédre választ adjon, akkor mi ne térjünk vissza a hottentotta állásfoglalásra. Gyakorlatilag tényleg nem sok a jelentősége az elzárásnak, mert tíz év alatt összesen négy nő lett ügyvéd. Erkölcsi jelentősége azonban annál jelentősebb. Különösen a javaslat indokolása elszomorító. Ha legalább másképp indokolnák! Le kellett a nők elől zárni az ügyvédi pályát, — mondj cl clZ indokolás — hogy a férfiaknak ne csináljanak konkurrenciát. Hát itt tartunk már mi, ügyvédek? Ennyire elestünk már, hogy törvénnyel kell védeni bennünket, 6000 ügyvédet, négy vagy öt nővel szemben? (Derültség a baloldalon. — Boczonádi Szabó Imre: Azok nem egyéniségek?) Az a szerencse, hogy ez a szellem csak ebben a törvényjavaslatban van meg. Mi ügyvédek szeretjük a nőket, karon kívül és karon belül is. (Mózes Sándor: Ne féltsék a nőket! — Zaj.) A jogkereső kisemberek védelméről is rendelkezik a javaslat. Van benne pár olyan renülése 1936 november 19-én, csütörtökön. 231 delkezós, amely egészen megfoghatatlan. Ilyen az is, amely vétséggé minősíti az alaptalan perindítást. A laikusok előtt ez bizonyára tetszetősen hangzik, de erősen hangsúlyoznom kell, hogy csak a laikusok előtt, mert a jogászember megütődik és rögtön felmerül előtte a kérdés: mi is az alaptalan per? Mi, ügyvédek, akik annyi pert vesztettünk már el, amire meg mertünk volna esküdni, hogy száz százalékig igazunk van és annyi pert nyertünk meg, amelyről azt hittük, hogy talán nincs igazunk benne, nagyon jól tudjuk, hogy a per kimenetele mennyire bizonytalan. (Surgoth Gyula: Akkor rossz az ítélőképessége! — Felkiáltások a, baloldalon: A bíró is tévedhet!) Nagyon jól. tudjuk, milyen bizonytalan és milyen elasztikus a jog. Nagyon sok ítéletet láttunk például, (Rassay Károly: Amit utólag ki kellett korrigálni!) ahol a Kúria szembehelyezkedik az egyébként igen magas táblával és éppen az ellenkező álláspontra helyezkedik. Helytelen tehát az ügyvéd elé ezt a veszedelmes sorompót állítani, amikor úgysem lehet megállapítani előre, hogy melyik per az alaptalan. Három fórumon elvesztett per sem biztosan alaptalan. Az ügyvédeket ezzel elriasztják a jog keresésétől, mert ebben a mondatban burkoltan benne van egy jogkeresési akadály. Az ügyvéd, aki maga is jogász, nem, tartozik szentírásnak elfogadni azt, amit valamely bírói fórum igazságként kimond. S ha nézete szerint a bírói fórum tévedett, az ügyvéd ismét megkísérli a helyesnek felismert jogigényt érvényesíteni. A gyakorlat azt mutatja, hogy éppen az ilyen ostromló ügyvédeknek köszönhető, hogy számtalan régi és elavult jogszabályt maga a bíróság a, végén felborított. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ilyen volt például az egész valorizációs kérdés. A valorizáció egy darabig teljesen elképzelhetetlen valami volt. Ha valaki egy valorizációs pert megindított, arra azt mondták, hogy a per alaptalan, a végén azonban a bíróságok belátták, hogy mégsem alaptalan. Ilyen az elaggott férj tartásának kötelezettsége. Eredetileg csak az asszonyt kellett a férjnek eltartania, a jogkereső ügyvéd azonban per analógiám rájött arra, hogy ha az asszonyt el kell tartania a férjnek, akkor miért ne kellene az elaggott, elgyöngült, eltehetetlenedett férfit a gazdag és erős asszonynak eltartania? Eleinte ez is alaptalan volt, ma már nem alaptalan. Számtalan olyan jogesetet hozűiatnánk így fel, ahol az eredetileg alaptalan jogigény később alapossá (Bródy Ernő: Legalizálttá!) és legalizálttá vált. Kétségtelen tehát, hogy igen veszedelmes megkötése az ügyvédség szabad munkálkodásának ez a'rendelkezés- (Lázár Andor igazságügy miniszter: De nem így van a törvényjavaslatban, ahogy a képviselő úr mondja!) A törvény szelleme az. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Méltóztassék a szöveget megnézni.) A törvényben így van: nyilván alaptalan perek indítása; azonban az előbbi fejtegetéseim arra a »nyilván alaptalan«-ra is vonatkoznak. Sokkal helyesebb lenne, ha az igazságügyminiszter úr azt a kifejezést használná, hogy »rosszhiszemű perek« alkalmazása tilos. Ebben a kifejezésben ugyanis, hogy »rosszhiszemű per«, sokkal inkább bele tudjuk magyarázni azt, amikor abszurdumot követel az ügyvéd, olyasfélét, amelyre a józan jogászelme azt mondja, hogy lehetetlen. De a nyilván alaptalan« csak addig nyilván alaptalan, A
