Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. lemmel kísértem végig Lányi Márton előttem felszólalt t. képviselőtársam értékes fejtegetéseit és érdeklődéssel vártam, hogy vájjon ő, aki a magyar jogászvilág egyik kitűnő tagja és maga is kiváló ügyvéd, minő érvekkel fogja meggyengíteni a kisebbségi előadó álláspontját és vájjon meg fog-e győzni bennünket, akik őszintén megvallva nem vagyunk lelragadtatva ettől a javaslattól, a javaslat szükségessége és helytállósága tekintetében. Lányi Márton igen t. képviselőtársam meggyőzött bennünket — bár erre a meggyőzésre szükség nem volt — hogy kiváló elokvenciával, nagy jogászkészséggel és a szakképzettségnek széles skálájával rendelkezik, ami azonban magát a. javaslatot illeti, e tekintetben a meggyőzéssel teljesen adós maradt. Elöljáróban, mielőtt az általa felhozott érvekre részletesen reflektálnék, azt szegezem le, hogy azzal a megelégedéssel, amellyel előttem szólott t. képviselőtársam ezt a törvényjavaslatot fogadni méltóztatott, az ügyvédség egyetemével nincs egy nézeten. (Ellenmondások jobbfelöl.) Legalább is ennek bizonyítéka az a rengeteg tiltakozó ügyvédgyűlés, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amelyek sokszor viharosak is voltak, ennek bizonyítéka az a sok memorandum, amelyeket az igazságügyminiszterre valósággal rázúdítottak, ennek bizonyítéka többek között — és azt hiszem, ez igen t. képviselőtársamat is meg fogja győzni — (Dinnyés Lajos: Csak a folyosón vallja be, mert most itt van a miniszter! — Lányi Márton: Az eredeti szöveggel szemben tessék a mostanit megnézni és úgy véleményt mondani!) az Országos Ügyvédszövetség felterjesztése, amelyet ennek a hónapnak 12-én irányítottak szintén az igazságügyminiszter úrhoz, s amely szóról szóra a következő méla akkorddal végződik (olvassa): »Az ügyvédség meg nem értettségének fájó tudatában, gazdasági helyzetében megtörten bár, megalkuvás nélkül kitart régi jó hagyományai mellett és erkölcsi integritását továbbra is sértetlenül megőrizve várja és reméli a vele szemben több megértést tanúsító jobb kort ós jobb időket.« (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ez az Országos Ügyvédszövetség felterjesztésében foglaltatik. Azt hiszem tehát, hogy nem állok egyedül akkor, amikor azt állítom, hogy a javaslattal az ügyvédség egyeteme nincs megelégedve, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Egy része!) az ügyvédség ennek a javaslatnak nem örül. (Vitéz Árpád: A közönség örül!) Az ügyvédség nagyrésze ezt a javaslatot nem tartja szükségesnek, pedig ha a javaslatban mindazok a kiváló előnyök benneíoglaltatnának, amelyeket akár az előadó úr méltóztatott tegnap ismertetni, akár amelyekre Lányi Márton igen t. képviselőtársam utalt, abban az esetben >az ügyvédség ezt a javaslatot hozsannával fogadná, abban az esetben az ügyvédség ez ellen a javaslat ellen nem tiltakoznék. (Gr. Festetics Domonkos: De a klienseknek tetszik! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Teljesen elképzelhetetlen, hogy az ügyvédi kar, egy ilyen magas műveltségű testület, amely műveltségével szinte különleges helyet biztosít magának, ne rendelkeznék azzal a minimális képességgel, hogy saját érdekét fel tudja ismerni. Ha pedig az ügyvédség ebben a javaslatban nem ismeri fel a saját érdekét, akkor ez a javaslat az ügyvédség szempontjából rossz. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Br. Vay Miklós: Az ügyvédek nem s<a játmagukért vannak! — Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. ülése 1936 november 19-én, csütörtökön. 227 Én nem helyezek súlyt arra, hogy ez a javaslat az ügyvédség szempontjából jó-e vagy rossz-e. Ezt teljesen másodrangú jelentőségű kérdésnek tekintem. Arra helyezem a súlyt, amit igen t. képviselőtársam az imént is mondott, hogy a jogkereső közönség szempontjából, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) a köz szempontjából jó-e a javaslat? (Br. Vay Miklós: Ez a lényeges! — Gr. Festetics Domonkos: A kisgazdák szempontjából!) De leszek bátor rámutani, (Zaj.) hogy ez a javaslat a köz szempontjából sem jó. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Erre kíváncsi vagyok! — Dinnyés Lajos: Erre bizony kíváncsi is lehet a miniszter úr! Kár volt ezzel a javaslattal jönni!) Lányi igen t. képviselőtársamnak méltóztatott hivatkozni a német ügyvédi rendtartás reformjára. Szerintem ez a hivatkozás nem egészen helyes. Nem helyes azért, mert a mi magyar jogéletünk olyan fejlett, olyan gazdag történelmi hagyományokban, hogy nekünk mint jogásznemzetnek felesleges példákért a szomszédba szaladgálnunk. (Lányi Márton: Csak erkölcsi vonatkozásban mondottam!) A fejlődés irányát — igen t. képviselőtársam — szerény és igénytelen nézetem szerint legjobban a multakból láthatjuk meg. Ha világosan, nyitott szemmel meg tudjuk látni jogfejlődésünk múltját, abból önként következik a jövő fejlődés iránya is. A német példa abszolúte rossz. Ne felejtsük el, hogy ami Németországban esetleg nagyon jó és bevált, az nálunk nem felel meg, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az egész német államszerkezet lényegé ben különbözik a miénktől. Ott minden a parancsuralmi rendszer szerint van beállítva. Egészen biztos, hogy ott az ügyvédi reform is a parancsuralmi gondolat szolgálatában áll. Egy demokratikus állam intézményei demokratikusak, egy más berendezkedésű államnak, például egy parancsuralmi államnak az intézményei és berendezkedései mind olyan természetűek, hogy ezt a kormányzati irányzatot kell szolgálniok. Erős a gyanúm, hogy amikor ez a törvényjavaslat megszületett, — bár nem voltam ott az élőfájdalmaknál — (Derültség.) — akkor szintén a német példa állott a javaslat alkotói előtt. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Erről aztán igazán szó sincs! — Dinnyés Lajos: Dehogy nem! Valljuk be!) Erre alapos gyanúm van. (Gr. Festetics Domonkos: Ha a német példa szerint csinálták volna, akkor másképpen nézett volna ki! — Zaj.) Köszönet az igen t. igazságügy miniszter úr megértésének, a két legsúlyosabb hiba kifésülődött a javaslatból. Az egyik az volt, hogy ama bizonyos 31. § lehetővé tette volna faj, felekezet és nemzetség szerint a disztinkciót. Ebből a példából azt is láthatjuk, hogyha a hatalmas és homogén Németország megengedheti magának azt a luxust, hogy kizárja magából azokat, akik faj, felekezet és nemzetség szerint nem tartoznak a többséghez, mi heterogén összetételű Magyarország ezt __ nem engedhetjük meg magunknak. (Boezonádi Szabó Imre: Elég baj!) A történelem arra tanít bennünket, hogy a magyar szellem, a magyar géniusz csodálatos alkotóereje különböző nemzetiségeket, különböző fajokat gyúrt össze életképes, egységes nemzetté, (Mozgás jobbfelöl.) tehát nem bocsátkozhatunk ennek az egységnek a megbontásába. Azután ott volt a másik intézkedés, amely szintén a parancsuralmi rendszer kinövésének 35