Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-162

ilese 1936 november 19-én, csütörtökön. 223 Az országgyűlés képviselőházának 162. tik meg, t. képviselőtársam. Egy dolog azonban nagyon fontos: Rupert Rezső igen t. képviselőtársamnak előadói különvéleményéből is kicsendül és az igazságügyi bizottságnak e törvényjavaslatot tárgyaló ülésein is nagyon sokszor találkoztunk egy olyan megállapítással, aminek a magam részéről is talán a legnagyobb jelentőséget tulajdonítok, az, t. i.,hogy Magyarországon lüigyivédellenes (hangulat van. (Egy hang a baloldalon: Ez igaz!) Szerintem ez egy igen komoly kérdés, mert az ügyvédi kar ennek a mai magyar társadalomnak egy igen értékes, igen komoly rétege, amely a mai társadalomban vezetésre hivatott. Kétségtelen tehát, hogy egy ügyvédellenes hangulat fennforgása, vagy ilyennek a szupponálása egy olyan kérdés, amellyel valóban komolyan kell foglalkozni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha egy ilyen hangulat van, azt — bátor leszek kifejteni az indokaimat — nem tartom indokoltnak, ha pedig egy ilyen hangulat nincs, akkor meg ne fessük az ördögöt a falra. T. Ház! Kétségtelen, hogy minden foglalkozási ágban vannak olyanok, akik nemhogy százszázalékig, de talán húszszázalékig sem felelnek meg azoknak az erkölcsi követelményeknek, amelyeket az illető társadalmi osztály vagy foglalkozási ág tekintélye megkövetel. Ez azonban nemcsak az ügyvédi karra szorítkozó tény, hanem olyan valami, amely — lehet mondani — általános jellegű és amely összefüggésben van a társadalomnak mindenkori erkölcsi felfogásával, A jelen esetben tehát teljesen joggal mondhatjuk úgy, hogy peccatur intra et extra muros! Előfordul mondjuk, az ügyvédi karban is, hogy egyesek részéről történnek hibák és mulasztások, sőt bűnök; mondjuk, hogy kihasználják azt az ügyfelet, mert hiszen ez az, ami tulajdonképpen az ügyvédellenes hangulatnak a főalapját alkotja s ez az^ amivel a legtöbbször meg szokták indokolni az ügyvédellenes hangulatot. Azt hiszem, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy ilyen egyes esetek nem szolgálhatnak okul egy karnak általános megbélyegzésére. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Nem szabad elfeledkeznünk e kérdés elbírálásánál több olyan dologról és több olyan körülményről, amelyek nagyon lényegesen befolyásolják mindazokat a kérdéseket, amelyek közrehathatnak egy ilyen kérdés megítélése tekintetében. Nem szabad elfeledkeznünk arról az — mondjuk — egyelőre csak gazdasági kárról, amelyet pl. az Osztrák-magyar monarchia szótomlása okozott. Nem szabad elfeledkeznünk annak az egységes gazdasági területnek a feldarabolásáról, amely ebben 'az országban megtörtént. Ezek után pedig nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy egy évekig tartó gazdasági válságba jutottunk. Mindezeknek a tényezőknek a következményeit mindenkinek viselnie kell, mintahogy valamennyien viseljük is, természetesen tehát viselniök kell az ügyvédeknek is. Nem lehet azonban egy ilyen katasztrofális helyzet következményeiből tőkét kovácsolni valamely társadalmi osztály, vagy egy-egy kar, egy-egy foglalkozási ág ellen, még akkor sem, ha megvan arra esetleg egy bizonyos hajlandóság a nép egyes rétegeiben. Palugyay Imre 1840-ben írt egy könyvet az ügyvédség kérdéseiről és ebben a könyvben olvassuk (olvassa); »Ha egy ügyvéd megbotlik, a közvélemény mindig hajlandó az egész karról becsmérlőleg nyilatkoz'ii.« Tehát, úgy-e, már akkor, már 1840-ben ugyanezek a szempontok és ugyanezek a kérdések igenis szőnyegen voltak és igenis, már akkor is megvitatás, meg beszélés tárgyát képezték. A kérdés helyes megítélésénél az én szerény véleményem szerint szem előtt kell tartani az ügyvédi kaiigen nagy érdemeit, azokat az érdemeit, amelyek nemcsak abban nyilvánultak meg, hogy az ügyvédi kar jogrendszerünk felépítésében igenis domináló szerepet játszott. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy jogrendszerünk fenntartása nagyrészben az ügyvédi kar érdeme. Ugyancsak az ügyvédi kar érdeme jogrendszerünk tökéletesítése is, természetesen mindazon tényezők mellett, akiknek a. hivatásuk, a feladatuk volt ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkozni. De ezektől eltekintve, az ügyvédi karnak elévülhetetlen érdemei vannak az alkotmányvédelem, a közszabadságok iránti küzdelem terén is és e tekintetben fel kell hívnom ia figyelmet arra, hogy a Magyarországon uralkodó abszolutizmus idején az alkotmányunkat fenyegető minden veszedelem ellen első helyen és elsősorban az ügyvédi kar exponáltjait láttuk küzdeni, még pedig a magyar alkotmány, a köz érdekében küzdöttek, úgyhogy ha jutalmuk a, magyar nép részéről az elismerés volt is, kétségtelen, hogy a hatalom részéről a felelet a börtön volt ós ennek ellenére az ügyvédi kar megállta azt a helyet, amelyet a maga részére az alkotmányküzdelem és az alkotmányvédelem terén biztosítottnak óhajtott tekinteni. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a magyar alkotmány felépítésében, védelmében az ügyvédek — hogy mást ne említsek: Kossuth L/ajos és Deák Ferenc — jártak elől és az a sokszáz halhatatlan nevű magyar ügyvéd, akiket itt most csak általánosságban óhajtok megemlíteni. A dicsőséges magyar múlt minden fejezetében találhatunk az egyéni érdekeket feláldozó és a közérdeket szolgáló ügyvédeket, A helyes elbírálás szempontjából le kell szegezni az ügyvédi kar nemes hivatását és célját. A magyar történelem nemes tradícióin felnevelkedett ügyvédi kar mindig közérdekű alkotó tevékenységet fejtett ki és erről volt ismeretes. Az ügyvédi tevékenység a maga nemes felfogásával sohasem állt és nem is állhatott ellentétben a nemzet érdekeivel és a jogvédelemre szoruló tömegek érdekeivel sem. Ha vannak is az ügyvédi karban esetleg selejtesek, ha vannak olyanok, akiknek működését bármilyen vonatkozásban is kifogásolnunk kell, azt hiszem, hogy ebben az egész ügyvédi kar, Rupert képviselőtársamtól kezdve végig mindazok, akiknek egyes kérdésekben esetleg más a felfogásuk, egyek vagyunk, (Helyeslés balfelől.) mert mindannyiunknak az az érdeke, hogy az ügyvédi kar minél inkább erkölcsileg és anyagilag független és olyan emberekből álljon, akikhez a legkisebb kétség sem fér hozza és akikkel szemben az a bizalmi válság, amelyről itt Rupert képviselőtársam tett említést, még csak fel sem vethető. Igenis a selejtes elemeket ki kell rostálnunk, (Helyeslés.) az ügyvédi kar többi része előtt azonban az elismerésnek és a .megbecsülésnek zászlaját kell meghajtani. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el. T. Ház! Körülbelül akkor, mikor nálunk komolyabb formát öltött az ügyvédi rendtartás reformja, amelynek eredménye a most tárgyalt javaslat és amikor már bizonyos tervezetekkel