Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-162

224 Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1936 november 19-én, csütörtökön. állottunk szemben, amelyekhez az arra illetékesek már hozzászóltak, a német birodalomban is nagyon foglalkoztak az ügyvédi reform kérdésével. Érdemes pár pillantást vetnünk azokra az elvekre, amelyek a német birodalomban az ügyvédi rendtartás reformjával kapcsolatosan felmerültek. Nem akarok most azokról a speciális kérdésekről említést tenni, — árja paragrafus és így tovább — amelyek nálunk ki vannak kapcsolva a tárgyalás anyagából, ellenben igenis érdemesek a megemlítésre azok az alaptételek, amelyek Németországban is alapul szolgáltak egy ügyvédi rendtartás reformjánál. E tekintetben dr. Nowak Ervin egyetemi tanár »Die Stellung des Rechtanwaltes i-m nationalsocialistischen Staat« című munkájában foglalkozik ezzel a kérdéssel. Azt a felfogását, amely — hogy t úgy mondjam — arról szól, hogy egy ügyvédnek egy nemzetiszocialista államban tulajdonképpen minő álláspontot kell elfoglalnia, talán nem kell nekünk ebből a szempontból alapul vennünk, mert hiszen nálunk más az alkotmányjogi berendezkedés. Kétségtelen azonban, 'hogy abban az a helyes tétel domhorodik ki, hogy az ügyvédi tevékenység ne az anyagiasságon, hanem az alkotó tevékenységen nyugodjék, hogy az ügyvédi tevékenység tanácsadásban,, ne pedig perkeresésben nyilvánuljon, hogy az ügyvéd olyan igazságot és olyan jogot szolgáljon, amely a nemzet érdekeivel nincsen ellentétben. Ezek a tételek, azt (hiszem, igenis figyelemreméltóak és ezeknek ad hizonyos tekintetben, — hogy úgy mondjam — visszhangot a javaslat, amikor kitűzi céljának azt, hogy az ügyvédi karnak magasabb erkölcsi nívóját biztosítsa és amidőn arra törekszik, hogy az ügyvédi kar a közérdeket is szolgálja a reája bízott ügyöknek a szolgálaton kívül és felül. Ha azonban ezeket a német javaslatokat és hozzászólásokat tanulmányozzuk, akkor megállapíthatjuk azt, hogy tisztán és kizárólag csak erkölcsi és jogi elveket véve figyelembe és tartva szem előtt, igen szigorú szabályok vannak ezekben a német tervezetekben lefektetve az ügyvédi karba való felvétel és az ügyvédi karban való tevékenység alapjául és különösen igen szigorú erkölcsi jellegű korlátozásokat találunk. Lényegileg tehát, úgy-e, megegyezünk abban a felfogásban — és ez az ügyvédi karnak is régi tétele, — hogy az ügyvédi kar magas nivójú, magas erkölcsi felfogással bíró testület legyen és az is maradjon. Ami már most a javaslattal kapcsolatos kérdósekiet illet, t. Ház, felmerült itt először az a kérdés, hogy van-e szükség az 1874. évi törvény félretételére és helyette agy új ügyvédi rendtartás megalkotására. Rupert t. képviselőtársam az ő ellenvéleményében arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez a régi törvény nagyon jó és semmiféle újabb törvényre nincs szükség. Amidőn azonban ő ezt az álláspontot elfoglalja, akkor elfeledkezik arról, hogy igenis, az ügyvédi kar részéről évtizedek óta számtalan folyóiratban jelentek meg cikkek, számtalan füzet, számtalan tanulmány jelent meg, és ezek a tanulmányok mind az ügyvédi rendtartás reformjával foglalkoztak, azt kívánatosnak és szükségesnek tartották. (Dulin Jenő: Nem ilyen reformra gondoltak! Jobbat csináljunk, mint a régi volt!) En nem akarom itt felsorakoztatni azokat az urakat, akik ehhez a kérdéshez hozzászóltak. Feltételezem és meg vagyok róla győződve, 'hogy a Ház minden oldalán ülő ügyvéd urak ezekkel a kérdésekkel tisztában vannak és ezeket a neveket ismerik. Hogy azután a benyújtott javaslat az egyes érdekelteknek mennyiben felel meg, ez^ a mai vitának és a következő vitáknak a tárgya. Azt azonban, hogy a viszonyok folytán, amelyek évtizedek alatt lényegesen megváltoztak, arra szükség van, azt hiszem, vita tárgyává annál kevésbbé lehet tenni, mert hiszen nem vitás az, hogy a törvényeknek a gazdasági élet változásaihoz és az egész közfelfogásnak a változásaihoz kell bizonyos mértékben hozzá símulniok. További kérdés az, amelyet különösen ellenzéki oldalról vetettek fel és Rupert képviselőtársam is felvetett, hogy vájjon ez a javaslat ad-e kenyeret az ügyvédi karnak. Ha ezt a javaslatot a maga szoros, egészen leszűkített vonatkozásában nézzük, akkor talán azt mondhatjuk, hogy nem ad kenyeret. Ne felejtsük el azonban, t. Ház, hogy az ügyvédi rendtartásnak nem is az a hivatása, hogy az ügyvédi karnak kenyeret adjon, mert hiszen ehhez egyéb intézkedésekre van szükség, amelyekről bátor leszek majd pár szóval megemlékezni. Közvetve igenis ad kenyeret, mert a zártszámnak bizonyos arányú bevezetésével, az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének emelésével, az ügyvédi karba való bejutásnak bizonyos feltételekhez kötésével kétségtelenül bizonyos mértékig szűkebb kört szab meg az ügyvédi kar részére és ilymódon az ügyvédi túltengessél szemben bizonyos körülhatárolt területen, a gazdasági viszonyoknak a javulásával kétségtelenül közvetve nagyobb darab kenyeret is tud biztosítani. A magam részéről is azon az állásponton vagyok azonban, — és hiszem, hogy az igazságügyi kormánynak is ez az álláspontja — hogy szükség van különböző olyan intézkedésekre, amelyek az ügyvédi kar megélhetését könnyebbé és inkább lehetővé teszik, mint ahogy ez a mai nehéz gazdasági viszonyok között lehetséges. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Amint említettem, ez nem az ügyvédi rendtartás feladata. Ellenben igenis feladata lehet ez — mondjuk — az okirati kényszer bizonyos arányú behozatalának, a békebírói intézmény létesítésének, valamint annak, hogy jogi tanácsadókat szerveznek az ország valamennyi községében. Ezer különböző mód van, amely lehetővé teszi azt, hogy az ügyvédi kar megélhetését munka nyújtásával könnyebbé tegyük. Hogy mást ne mondjak, ha például a ma érvényben lévő összeférhetetlenségi törvény rendelkezését szigorúan végrehajtanák, vagy pedig a parlament által már elfogadott összeférhetlenségi törvényt életbeléptetnék, az én véleményem szerint ez is igen nagy mértékben javítaná az ügyvédi kar megélhetését. Valljuk be ugyanis, hogy mi képviselők a választópolgárságnak mindannyian ingyenes kijárói, ügyvédei vagyunk. Méltóztassék kiszámítani, hogy minden egyes képviselőtársam, aki kerületével törődik, hány ügyben jár el naponta a minisztériumokban, különböző hatóságoknál, hány levelet ír ugyancsak ilyen jellegű ügyekben. Méltóztassék mindezt összeadni és akkor meg méltóztatik látni, hogy rengeteg ügyvédi munka van ezek között., amely díjazást jelentene, ha a képviselőknek az öszszeférhetlenségi törvény alapján nem lehetne eljárniok, vagy pedig abban az esetben, ha a képviselőknek nem az az erkölcsi felfogásuk volna, hogy a kerületükben előforduló ilyen i (