Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. szolgáltatva az úgyszólván szabadalmazott zugírászatnak és végül itt van a jegyzői magánmunkálatok területe. En nem akarok ez ellen az érdemes testület ellen fordulni, én magam is úgy képzelem el, hogy tessék nekik ehelyett valami más téren kárpótlást adni, valami megoldást választani, mert ez tényleg a nemzet érdeke, a köz érdeke. (Brogli József: Ez nem a jegyző érdeke!) Nem kívánom azt, hogy károsodjanak, de hogyan lehet azt elképzelni, hogy egy köztisztviselő a polgárokkal üzleti összeköttetésben álljon? (Brogli József: Olcsón és jól dolgoznak! — Zaj balfelől.) Mi történik most? Az a szegény falusi ember a végrendeletével vagy más fontos okiratával, telekkönyvi ügyeivel kénytelen ahhoz a jegyzőhöz menni, akitől függ az, hogy mennyi adót vetnek ki rá. Nem is mernek máshova menni. Az ilyen függő viszony, amely a közönség és a köztisztviselői kar egy része, a jegyzői kar között van, sehogy sem lehet egészséges. Mi igenis szívesen elismerjük a derék jegyzői karnak az érdemeit, istápolni is akarjuk közérdekből, (Brogli József: A közönség érdekéről van itt szó!) mert nagyon fontos, hogy a község megelégedett, derék, művelt, képzett ember kezében legyen. Ezért azt akarjuk, hogy meg legyen a jegyző anyagi függetlensége, de éppen azt nem akarjuk, ami reánézve is képtelenség, hiszen a jó jegyző nem is szereti azt, hogy kénytelen a közönség kegyére bízni magát, hízelegni a közönségnek, csakhogy kereshessen. (Mojzes János: Csak kevés jó jegyző van! — Felkiáltások jobb felől: Van elég jó jegyző! — Gr. Festetics Domonkos: A jegyzők még nem tettek tönkre senkit! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Éppen az a baj, hogy ezt a kérdést minden oldalról, mint politikát kezelik. Ne féltse tőlem Brogli t. képviselőtársam a jegyzői kart, amikor éppen most voltam szerencsés kiemelni a jegyzői kar iránt érzett nagyrabecsülésemet, szerencsés voltam kifejteni a jegyzői hivatás fontosságát és jelentőségét. Én csak más megoldást keresek. Tessék a jegyzőt kellőképpen javadalmazni, hogy csakugyan pártatlan és független közhivatalnoka lehessen a falujának és ne legyen közte és népe között üzleti összeköttetés, amelyet a köz is megszenvedhet és amely — mondjuk meg nyíltan — nem is nagyon esztétikus. Egy jó jegyző, aki a maga kötelességét teljesíti, nem is igen ér rá az efféle dolgok, az ilyen ügyvédi ténykedések végzésére. (Ellenmondások jobbról.) Térjünk át egyéb szociálpolitikai kérdésekre. Említettem, hogy az önkormányzat megcsonkításával szemben és sok más egyéb ígérettel szemben mennyi teher hárul az ügyvédi karra az Országos Bizottság felállítása folytán. A törvényjavaslat szociálpolitikai vonatkozásai kapcsán foglalkoztam a numerus clausus kérdésével, amely lezárja a jövő ifjúsága előtt a sorompót, éppen most, amikor — miután a numerus clausus intézménye mintegy 15 éve érvényben van az egyetemeken — már 80— 90 százalék keresztény ifjúság kerül ki az egyetemekről. Most akarják önök lezárni a sorompót ez előtt a keresztény ifjúság előtt. (Ellenmondások jobbfelől.) Ezt mégsem lehet megcsinálni és ahogy ellene voltunk más szempontból, becsületes, igazságos emberi érzésből és a haza érdekében a numerus clausus ama formájának, melyet annakidején behoztak, éppen úgy ellene vagyunk ennek a numerus claususnak is. Tessék élni engedni, hiszen ha ülése 1936 november 19-én, csütörtökön. 221 önöknek igazuk van, akkor a numerus clausust nem itt kell kezdeni, hanem ott, hogy ne merjenek megszületni azok a magyarok, akik, miután megszülettek, kenyeret követelnek. (Ellenmondások jobbfelől.) Nem lehet az életet megfojtani: tessék szabad utat nyitni, mert, ismétlem, amikor mindnyájan hazafias érdekből és érzésből, emberi jóságból a családvédelem mellett, a magyarságerősödése, szaporodása mellett Vagyunk, akkor megengedik ugyan, hogy az a kis élet megszülessék, hogy az anya fáradtsággal, rengeteg áldozattal, költséggel, remegéssel felnevelje, de amikor rettenetes költséggel is eljut odáig, hogy megvolna egyszerre a kenyere, akkor idáig nem engedik. (Br. Vay Miklós: Menjen más pályára! — Vázsonyi János: Milyen pályára menjen!? —- Br. Vay Miklós: Mezőgazdaság, őstermelés stb., stb.!) Igen szívesen elmenne ez az ifjúság arra a pályára is, de tessék földet adni hozzá, tessék egy becsületes földreformot csinálni, amit már régóta meg kellene csinálni. (Egy hang a jobboldalon: Megcsináltuk már! — Dulin Jenő: A hivatásos gazdák sem tudnak megélni!) Éppen itt jut az eszembe szegény Hajnóczy, — akit, mint az imént említettem, a Martinovics-féle összeesküvésből 'kifolyóan kivégeztek — hogy összetett kezekkel könyörgött, szóval és gyönyörű irataiban a király, a főpapság és )a főrangú urak előtt, egészen el a szentgáli szabadosokig, hogy »Isten áldjon meg benneteket, adjatok földet a többi magyarnak is; elismerjük hozzá a ti jogotokat és csak ágy akarunk hozzányiílni, ha ti adtok, de adjatok, a hazai érdeke így kívánjam Ezt mondta az 1780— 1790-es években. Ezért kellett meghalnia! Tessék földet adni, tessék olyan becsületes földreformot csinálni, amely lehetővé teszi a szeles néprétegeknek becsületes és anyagilag is megalapozott elhelyezését, amely fölött széles rétegű intelligencia is elfér még. (Gr. Festetics Domonkos: Lesznek szántó-vető fiskálisok!) T. Képviselőház! A részleteknél leszek bátor majd foglalkozni az egyes kérdésekkel, mint például azzal is, amely úgy akar az ügyvédeken segíteni, hogy eltiltja az ügyvédségtől azt a pár nőt, — hiszen néhányról lehet csak szó. Amint már említettem az igazságügyi bizottságiban is, tehát még a lírát is ki akarja irtani az életből minden téren a t. kormány. Mit bántja az, hogy pár női ügyvéd is lehessen? Angol és francia példák után szoktak indulni, viszont ott, ahol valami szép, valami kedves, nem követik se az angol, sem a francia példát. Nincs is meg a gyakorlati jelentősége sem az elzárkózásnak, és éppen azért, mert nincs meg a jelentősége^ nem tudom, miért szükséges, hogy mi, a férfiak törvény hozó egyesülete, azt a nőt, aki vállalkozik rá és akire nagyon helyesen sokféle szempontból szükség lehetne, hogy ügyvéd legyen, rideg kezekkel visszalökjük innen? Ezek semmiféle versenyt nem támasztanak és egyáltalában nem is hihető az, hogy néhány kedves, képzett és okos nő versenyt támasztana. Itt bent, a parlamentben valahogyan nagyobb jelentőségű, hogy ki legyen a képviselő, mint az, hogy ki legyen ügyvéd. Látjuk, mi milyen jól megvagyunk a hölgyeinkkel, akik csupa értéket, csupa kedvességet jelentenek itt a parlamentben, akik mióta itt vannak, azóta — hogy úgy mondjam — még a tónus is finomabbá vált a parlamentben. Mondom, ezt az intézkedést nem tudom megérteni és semmiesetre sem tartom olyan nagy vívmánynak, hogy ezért ügyvédi 34* i