Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-162

220 Az országgyűlés képviselőházának 162. össze a mienket, mondván, hogy például a boldog Hollandiában 118 ügyvéd jut csak egymillióra, nálunk pedig 718. Ez nem alkalmas összehasonlítási kritérium, mert például Hollandiában a fiatalember korábban, hamarább meg tudja találni az elhelyezkedést. Hollandiában vannak rokonaim és úgy tudom, kötéllel kell fogni a fiatalságot, hogy az egyetemre menjen, mert más pályán • korábban és jól el tud helyezkedni. (Felkiáltások á baloldalon: Hollandiának gyarmatai vannak!) Lehetséges tehát, hogy a 118 ügyvéd ragyogóan él, irtózatosan sokat keres, de a magyar ügyvédi kar megelégszik sokkal szerényebb jövedelemmel is, munkájából csak éppen meg tudjon élni. Munkája pedig lenne neki, ha a viszonyok minden tekintetben szilárdak volnának. Teljesen igazságtalan tehát zsiífoltságot emlegetni. Mondjuk, hogy az ügyvédi fejkvóta Magyarországon évenként 4000 pengő. (Felkiáltások a baloldalon: Kevesebb!) Nincs ennyi, csak egy nagyon nagy számot akartam mondani, hogy láthassuk, mennyire igazam van. Ebből a 4000 pengőből az ügyvéd 1000 pengőt visszaad közszolgáltatások címén; marad S000 pengő nyers jövedelme, amit mind elkölt s amivel szemben az igazságszolgáltatás munkájának legalább a telet elvégzi, az államnak az adót, az illetéket behatja, a szegényvédelem ellátója és sok egyéb közszolgálat Önzetlen ellátója. Ha a 6500—6700 ügyvédet 3000 pengő bevétellel számítom, a körülbelül hárommilliárdos nemzeti termeles terhére körülbelül 21 millió pengő annyi, amennyi a bírói személyzet eltartása, akkor tehát nem kell panaszkodni, hanem orulni kell, hogy ilyen szerény jövedelem mellett ez a kar, amely a nemzet intelligenciájában nagy értéket jelent, mind nagyobb tömege ben toll a helyén és nem kér az államtól semmit. Szabad pályáján megelégszik azzal, hogy jellem, önzetlenség, kitartás és tudás tekintetében a nemes versenyben ki bírja jobban. Ha azt mondja a t. kormány, hogy hivatalaimban, bírósagaimban, penzügyigazgatóságaimban, minisztériumaimban stb. nem tudok több helyet adni a fiatalságnak, ezt megértem, csinálja meg a numerus clausust, de szabad pályán, szabad foglalkozás körében mi köze neki ahhoz, hogy tud-e kenyeret adni, amikor nem is kérik tőle a kenyeret. Mert ismétlem, hogy 10.000, 15.000 vagy csak 3000 ügyvéd van-e az országban, ez nem változtat azon a tényen, hogy csak egy-két ezer ügyvéd tud igen jól megélni, (Mojzes János: Csak pár száz!) illetőleg pár száz, a többi pedig vállalja a szegénységi fogadalmat. Ha pedig már ezen a területen méltóztatik kereskedni, akkor talán inkább az volna a fontos, gondoskodjunk arról, hogy az ügyvédi jövedelem, az ügyvédi kereset egyenletesebben oszoljék szét. (Űgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ehhez pedig az kellene, hogy a jogélet egész területén, úgy a közigazgatási jogszolgáltatás, mint a bírói jogszolgáltatás területén, térjen vissza a régi világban megvolt bizalom, aminek következtében a fél nyugodtan megy bármelyik ügyvédhez, mert gondolja, mindegy, hogy melyik ügyvédre bízza rá az ügyét, egyformán végződik. Ma, sajnos, ez a bizalom megdőlt. Erre rámutatnak a felsőbíróságok igen kiváló tagjaisi. S annak oka, hogy a publikum korrumpálódott, az 1921. évi XXVII. te, amelynek következtében beözönlöttek az ügyvédi karba a tisztviselő ügyvédek, akik kiírták a táblájukra, hogy »főkapitány«, »tanácselnök«, »kúriai bíró«, stb. Eldicsekedtek ülése 1936 november 19-én, csütörtökön. összeköttetéseikkel. Erre a publikum felneszelt, elkezdte azt képzelni, hogy miután ezeknek összeköttetésük van, jó lesz ezekhez menni., A bíróság legnagyobb megrökönyödésére is beállt tehát a bizalmi válság, amelyről, ismétlem, nem tehet a bírói kar, mert róla-nélküle következett he, sőt éppen a bírói kar részéről hangzanak el panaszok, hogy ez a rendszer, az 1921. évi szerencsétlen XXVII. törvénycikk milyen károkat okozott, az igazságszolgáltatásnak területén, mennyire megrontotta a levegőjét. Csakugyan, ebben a javaslatban, — még jókor van — szeretném, ha a miniszter úr még továbbmenőleg intézkednék. El kell ismernem, hogy bizonyos mértékig ezen a területen javulni fog a helyzet a javaslat folytán, mert az igazságügyminiszter úr teljesen korrekt álláspontot foglalt el. Nagyon kérném azonban, hogy méltóztassék ebbe a javaslatba olyan intézkedést is felvenni, hogy ezek az urak pedig tiltassanak el attól, hogy az ügyvédi cím mellé még kiírhassák a főkapitányi, a kúriai bírói, a tanácselnöki stb. címet. Aki közénk jön, legyen büszke arra az egy, legszebb, egyszerű titulusra, hogy: ügyvéd, az ügyvédi kar tagja, olyan valaki, aki csakugyan lelkesedik is pályájáért, aki hivatását átérzi, aki hivatására büszke. Ennél szebb címet, mint az ügyvédi, nem is képzelhetek el. Aki tehát odajön közénk, az becsülje meg önmagát is azzal, hogy ügyvédi címére büszke, ne írjon ki mindenféle más sallangokat. Erre vonatkozólag intézkedni kellene ebben a javaslatban, mert aa egyszerű, tájékozatlan publikumnak, ameij azt hiszi, hogy ez jelent valamit a hatóságok vagy a bíróságok előtt, félrevezetése, korrumpálása. (Úgy van! a baloldalon.) T. Ház! Reméljük, hogy ezt az intézkedést az igazságügyminiszter úr majd felveszi a javaslatba, mert egyébként mint említettem, javulást látok ezen a téren. Csakugyan végre bölcsen rájött a kormány arra, hogy ez a rendszer nem tartható fenn, nem mehet a nyugdíjas az ügyvédi karba, mint menedékházba, eltartás végett, amikor ott ilyen súlyos veszélyek származnak belőle. Ami az önkormányzatot illeti, annak elvételével, megcsonkításával szemben nem látok előnyöket. Nekünk egyre lett volna szükségünk. Ha valaki azt mondja, mint a t. miniszter úr, hogy az ügyvédi hivatásra szükség van, az nélkülözhetetlen, egyenrangú tényezője az igazságszolgáltatásnak, viszont az anyagi életszínvonalának leszállása veszélyezteti a kar érdekeit, akkor tessék szociálpolitikával jönni. Százféle mód és lehetőség van erre anélkül, hogy a közönség érdeke szenvedne. Mi sohasem kérünk a magunk számára semmi mást, uiint csak olyat, ami egyúttal a közönség érdeke is. Tessék ideadni nekünk azokat a területeket, amelyeken engedélyezett és nem engedélyezett zugírászok tömege futkos, (Dulin Jenő: Ez a veszedelem!) kárára, veszélyére a közönségnek. Tessék ezekét a területeket az ügyvédi területnek átadni, már csak azért is, mert a közönség érdeke is követeli- Itt van az ingatlanügynökök tömege, százféle más zugírászat, itt vannak a házgondnokok valósággal ügyvédi képviseleti joggal felruházva. Itt van az okiratolási terület, ahol érdeke volna a közönségnek is

% hogy jól megszerkesztett okiratokkal biztosítsa a maga jogait; itt van a telekkönyvi terület és kérdés, amely nehéz, nagy tudást, nagy lelkiismeretességet kíván és amely teljesen ki van