Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. után, amikor is annak gyakorlatba vétele kapcsán az 1924/25. költségvetési törvény, vagyis az 1925 : IX. te. 24. §-a az 1888 : XXXI. tc-et jeleknek, írásnak, képeknek, híreknek, elektromos úton vezeték nélkül való, illetőleg váltóáram segítségével történő továbbítására, tehát a rádióra is kiterjesztette, egyben úgy rendelkezett, hogy a rádió szabályozásával kapcsolatos rendeleteket és intézkedéseket a kereskedelemügyi miniszter rendeleti úton foganatosítsa. • Ennek a felhatalmazásnak alapján. az 1927. évi 9557. számú miniszteri rendelet szabályozta is a rádióval összefüggő összes tennivalókat. A. most előadottaklból megállapítható, igen t. Ház, hogy a távközlés összes ágazataira vonatkozó teendőik és intézkedések törvényes alapon rendeztettek. Ebből tehát az következik, hogy a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak nem is kellett ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia és mint a törvényjavaslat 1. §-ának 2. bekezdése formáHsan ki is jellenti: a távközlésre vonatkozóan fennálló külön törvényes rendelkezéseket ez a törvény nem érinti. Rátérve most már ezek előrebocsátása után a postai ügykörnek szorosan vett postai szállítási szolgáltatásaira, tehát azokra a 'szolgáltatásokra, amelyekkel ez a törvényjavaslat foglalkozik, megállapítható, hogy a postának az állami életben elfoglalt különleges fontos helyzetében lelhető annak magyarázata, hogy nincs állam, amelyben a posta kizárólagos szállítási joga szabályozva ne lenne. Ennek oka természetesen nemcsak állampénzügyi, hanem nemzetvédelmi és közgazdasági vonatkozásokban is keresendő. A legtöbb államban az államnak ezt a kizárólagossági jogát törvény szabályozza. A legfontosabb 'ilyen törvények az 1837. évi osztrák postatörvény,, amely jelenleg még Csehországban, sőt a legtöbb vonatkozásban még Magyarországon is érvényes; továbbá az 1870. évi német postatörvény és a legmodernebb az 1924-ben alkotott svájci postatörvény. Hazánkban a posta kizárólagossági jogának keletkezési idejét illetőleg már a XVII, században találunk nyomokat,' amennyiben már 1690-ben rendeleti úton ezirányban intézkedés is történt. 1782-ben a magyar királyi helytartótanács kétízben is formálisan úgy rendelkezett, hogy leveleket Magyarországon csak a posta szállíthat. Nyolc .évvel később az 1790 :XII. te. iszóiszerúnt a következőképpen rendelkezik (olvassa): »A szent felség biztosítani méltóztatott a karokat és rendeket, hogy Magyarország és ikapcsqlt részei határain belül létező postákat a magyar helytartótanács igazgatása alól, jövedelmeiket pedig a magyar kamaráktól el vonatni sohasem engedi meg.« Igen t. Ház! Ez a rendelkezés, Ira nem is közvetlenül, de közvetve a posta kizárólagos jogát törvényileg szabályozta. A szabadságharc után, legalább is mint azt az osztrák posta vezetőjének, báró Brucknak 1850 \ december 18-án a császárhoz intézett felterjesztéséből kitűnik, nem tartották be általánosságban a kizárólagosságra vonatkozó (szabályokat. Bruck ugyanis ebben a felterjesztésében arról panaszkodik, hogy Magyarországon általában nagymértékben folyik a levelek csempészése és a császártól ebben az irányban orvoslást és segítséget iker. . . ' Ennek a felterjesztésnek kapcsán azután 1851 február H határidővel császári nyilt paillése 1936 november 13-án, pénteken. 143 Táncosai_ Magyarországon is életbe léptették az 1837.' évi osztrák törvényt, amely részletesen szabályozza a posta kizárólagos szállítási jogát Magyarországon* tehát a posta kizárólagos szállítási joga még most is az 1837. évi osztrák törvényen, a még most is hatályban lévő császári pátensen alapszik. Kétségtelen, hogy ez a nyilt parancs egymagában nélkülözi az alkotmányosság feltételeit, az 1850 óta állandóan fennálló gyakorlat azonban azt a szokás erejénél fogva tételes törvény erejével ruházta fel. Ez á rendelkezés egyúttal törvényes elismerést is talált kereskedelmi törvényünkben, az 1875 : XXXVII. tc.-ben, amelynek 421. §-a szintén szószerint így rendelkezik (olvassa): »A postaintézetékre a kereskedelmi törvények fuvarozási ügyletekre vonatkozó határozatai csak annyiban nyernek alkalmazást, amennyiben az e részben fennálló külön rendeletekkel nem rendelkeznek.« A posta kizárólagos szállítási jogára vonatkozó részletes jogszabályokat azóta is a postaüzletszabályzatok révén, rendeleti úton szabályozzák. Igen t. Ház! Minthogy az elmondottak szerint a mai jogállapot teljesen biztosítja a posta működését, feltehető az a kérdés, hogy ezek után tulajdonképpen mi szükség van erre a törvényjavaslatra, illetőleg arra, hogy törvénybe foglaltassanak a postára vonatkozó jogszabályok. Bevezető szavaimban a jogfejlesztés megemlítésével és a jogbiztonság növelésével kapcsolatban nagyjából már bátor voltam választ adni erre a kérdésre, mégis konkrétebbül kifejezve: annak indoka, hogy törvényhozási úton történjék a szabályozás, abban az alkotmányos szempontban lelhető, hogy végre itt az ideje annak, hogy az abszolutizmus korából ittmaradt nyilt parancsok a magyar jogszabályok köréből töröltessenek (Helyeslés jobbfelöl), annál is inkább, mert bár hét olyan törvény van, amelv a oostával összefüggő kérdéseket tárgyalja, mégis csak ez a császári nyilt parancs az alapja az egész magyar postajognak. Egy másik ok is indokolja, hogy törvényes úton történjék a szabályozás. Ez abban a viszszás helyzetben kereshető, hogy bár a postának a külfölddel összefüggő nagy kérdéseit legtöbb vonatkozásban törvénybecikkelyezett nemzetközi szerződések szabályozzák, ugyanezeket a kérdéseket belföldi viszonylatban rendeleti úton szabályozzák. Végezetül fontos alkotmányjogi szempont az is, hogy egy olyan fontos intézménynek az egész jogállapota, mint a posta, legnagyobb részben ne szokás jogi, hanem lehetőleg minden vonatkozásban törvényes alapokon nyugodjék. Mindez ennek a törvénynek, mondjuk, a formalitásaira vonatkozó kérdés volt. Ugyanígy azonban a törvény tartalmára vonatkozólag is feltehető az a kérdés: vájjon tényleg olyan változtatásokat hoz-e ez a törvény, amelyek indokolják ezeknek a változtatásoknak törvényes szabályozását. (Dinnyés Lajos: Megszűnik-e a teleföncenzúrái Reméljük! Állandóan hallgatódénak ott valahol!) Tekintettel arra, hogy a törvény előkészítésénél a szakemberek úgy nyilatkoztak, hogy igyekezzem a tárgyilagosság keretein belül maradni, bátor vagyok nem reflektálni a közbeszólásokra, hanem folytatólag rátérek a törvényjavaslat idevonatkozó ismertetésre. Tartalmi szempontból elsősorban is meg-