Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-159

142 Az országgyűlés képviselőházának 15i ház! Indítványozom, hogy a 8. és a 9. § közé a következő új 9. §.- vétessék fel: »9. "§. Az 1930: XVIII. te. 104. §-a, valamint az 1934. évi XII. te. 26. §-ának (1.) bekezdése nem vonatkozik az adó- és illetékügyekre, úgyszintén azokra az ügyekre sem, amelyek az 1930 : XVIII. törvénycikk hatálybalépésének időpontjában a közigazgatási bizottság valamely különleges alakulatának másadfokú hatáskörébe tartoztak.« Indítványom elfogadása esetén a 9. és 10. §-ok sorszáma eggyel emelkedni fog. A m. kir. közigazgatási bíróság előtt számos esetben vita merült, fel arra nézve, 'hogy Budapest székesfővárosban az adó- és illeték természetű városi közszolgáltatások, városi adók. illetékek, vámok, hely pénzek, díjak, járulékok ügyeiben másodfokon a közigazgatási bizottság hivatott-e eljárni, vagy pedig az 1930 : XVIII. te., a fővárosi törvény 104., %-SL értelmében a megszűnt törvényhatósági tanács, illetve az 1934 : XII. te. 26. §-a értelmében a törvényhatósági 'bizottság fellebbezési albizottsága. Ugyancsak vitássá tette a közigazgatási 'bíróság a másodfokú hatáskört más olyan ügyekben is, amelyek valamely jogszabály alapján a közigazgatási bizottság albizottságának hatáskörébe tartoznak. Tekintettel arra, hogy a törvényhozásnak nem volt intenciója, hogy ezeket az előbbi hatáskörből kivegye, azért kellett ezt itt is kifejezésre juttatni és a törvényjavaslatba bevenni, hogy eziránt a jövőben semmi kétség ne merüljön fel. Tisztelettel kérem, ezen indokolás alapján, méltóztassék ezt az úi 9. §-t elfogadni. Elnök: Kíván valaki szólni? Ha senki sem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek nvilvánítom. Kérdem a t. .Házat, méltóztatik-e az előadó úr által javasolt 9. §-t elfogadni? (Igen!) A Ház az előadó úr által javasolt úi 9. Vt elfogadta. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a régi 9., most 10. 4-t felolvasni. Szeder János jegyző (féfolvassa a régi 9., új 10., valamint a rém m., f/A Jt.$-t, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfopad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Harmadszori olvasás iránt napirendi javaslatomban fogok a t. Hoznák előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a postáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 289, 294. sz.) Petainek József előadó urat illeti a szó. Petainek József előadó: T. Képviselőház! A korszakalkotó jelentőségű és a nemzet életében sokszor új iránvt szabó törvényhozás olyan törvények meghozatalára is hivatott, amelyek talán a sürgősség, vagy jelentőség szempontjából nem kívánnak az előbb említett törvényekkel egy sorba helyeződni, de mégis okvetlenül szükség van meghozatalukra. Szükség van egyrészt azért, hogy jogintézményeinket fokozatosan fejlesszük, másrészt azért, hogy az élő és bevált jogszokásokat fokozatosan törvényekkel váltsuk fel és végül, hogy az idők változásával, a technika fejlődésével és a gazdasági élet követelményeinek fokozódásával [kapcsolatban szükségessé vált módosítások megejthetek legyenek és ezáltal a jogbiztonság fokozatosan minden téren a lehetőséghez képest töfcéletesítteissék. Egy ilyen jelentőségű törvény fekszik az igen t. Ház előtt, akkor, amikor a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr által benyújtott és a postáról szóló javaslatot méltóztatnak tárgyalni. K ülése 1936 november 13-án, pénteken. ! A postának az állam életében elfoglalt kü! lönleges és fontos helyzete annyira közismert, hogy annak ismertetésével nem kívánóm az igen t. Ház nagyíbecsű figyelmét igénybe venni. Mégis méltóztassék megengedni, hogy a postai üzem nagyságának és óriási működésének, tevékenykedés! körének a jellemzésére egynéhány kiragadott statisztikai adatot említsek fel. (Halljuk! Halljuk!) A posta 1935/36. évi költségvetési bevételi eredménye -kereken 96 millió pengő, üzemi feleslege 11 millió pengő.. A posta által ugyanebben az évben kezelt idegen pénzek összege kereken 6'5 milliárd pengő. A posta személyzete több mint 20.000 fő. A postahelyek száma kereken 3000. A postai küldemények száma — nem kívánom részletezni, mert nagyon hosszúra nyúlna előadói felszólalásom — 480 millió darab. A táviratok száma kereken 2'5 millió, a telefonibeszélgetések száma 151 millió, a telefonelőfizetők száma 98.000, a rádióelőfizetők száma 253,000, a hálózati vonal hossza 34^5 millió méter, a huzalhossz pedig 237 millió •méter. T. Ház! Ügy érzem, hogy eltekintve a közgazdasági és nemzetvédelmi vonatkozásoktól, már ezek a — szinte a,zt lehetne mondani — csillagászati számok is éppen eléggé jellemzik a posta üzemének az államéletben elfoglalt fontos helyzetét és szerepét. Közismert dolog, hogy a posta ügyköre nemcsak a szoros értelemben vett postai szállítási szolgálatra, hanem a távközlés^ különböző ágaira, nevezetesen a táviróra, a távbeszélőre és a rádióra is kiterjed, mégis, ha a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot tekintjük, azt találjuk, hogy a távközlés szolgálatát ez a törvényjavaslat nem érinti és kizárólag csak a postai szállítás ügykörével foglalkozik." Hogy elébevágjak annak a minden valószínűség szerint feltehető, vagy felteendő kérdésnek, hogy miért van az, hogy csak kizárólag a postai szolgálat egyik ágával foglalkozik ez a törvényjavaslat, bátor vagyok megjegyezni, hogy ennek a tá.vközlési berendezések történeti fejlődósben és az ezzel kapcsolatos jogszabályalkotásban lelhető fel a magyarázata. A szoros értelemben vett postai szolgálat ugyanis százados múltra tekinthet vissza, ezzel szembén a távközlés különböző ágazatainak, nevezetesen a távirónak és különösen a rádiónak feltalálása óta jelentékenyen csekélyebb idő múlt el. Amikor a távközlésre vonatkozó életviszonyok rendezése szükségessé vált, akkor a törvényhozás ezeket a kérdéseket a postától függetlenül rendezte. A törvényhozás rögtön észrevette • ennek a két intézménynek rendkívüli fontosságát és jelentőségét és éppen ezért az 1888 XXXI. te. kimondotta, hogy a szent korona területén táviró, távbeszélő és jelző berendezéseknek a létesítése a magyar állam kizárólagos joga. A törvény életbeléptetésével kapcsolatban az állam azonnal meg is váltotta a magánkézen lévő ilyen közérdekű berendezéseket és azóta magánosoknak ilyen berendezésekre engedélyt nem ás adott. Akkori nagynevű közlekedési miniszterünk. Baross Gábor, az 1888 : XXXI. te. megalkotásával kapcsolatban egyesítette a postával a távírót és a távbeszélőt nemcsak azért, hogy ezzel az adminisztráció költségeit csökkentse, hanem azért is, hogy a posta jövedéki feleslegeit ennek a két fontos intézménynek fejlesztésénél igénybe vehesse. Ugyanez volt a helyzet a rádió feltalálása