Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-159

140 Az országgyűlés képviselőházának ÍB9, tésű alkalmazottainak a terhére teremtette elő. Bár a 17-es bizottság tárgyalásai bizalmasak, azt hiszem, nem árulok el hivatalos titkot, —. hiszen hivatalos részről sajtónyilatkozatot is adtak ki ebben a kérdésben — ha tényként állapítom meg, hogy bizony a 17-es bizottság ! ezeket a munkabér- és fizetéscsökkentéseket nem szavazta meg, sőt bele sem ment érdemben ezeknek tárgyalásába két okból: egyrészt azért, mert tudta azt, hogy az ilyen csökkentéseknek káros eredményei lesznek, a várható eredmény pedig úgyszólván semmi sem lesz, másrészt pedig azért, mert nagyon jól tudta azt,, hogy más oldalon lehetett volna takarékoskodni; továbbá azért sem ment bele a kérdés tárgyalásába, mert elegendő ideje sem volt a bizottságnak arra, hogy ezeket a szanálási javaslatokat komolyan letárgyalhassa. Mélyen t. Ház! Azt mondom tehát, hogy ebiben a javaslatban tényleg nem is látunk olyan rendelkezést, amely sérelmes volna a székesfőváros autonómiájára. SŐt továbbmegyek: abban, hogy a főpolgámnasiteri ós polgármesteri jogkörről méltóztatik intézkedni, már nagyon (kis lépést látok az autonómia felé. Objektíve megállapítom, hogy ez a javaslatnak igen helyes intézkedése. De talán nem veszi tőlem rossz néven a 'belügyminiszter úr, hogy amikor én ezt az első lépést látom, akkor azt kérdem: miért méltóztatik csak ilyen szerény kis lépést tenni az autonómia felé? Én ezt köszönettel nyugtázom, de nem elégszem meg ezzel a lépéssel, s kérem a 'belügyminiszter urat, méltóztassék egy nagyobb lépést tenni, méltóztassék egy szakaszt Ide beállítani, amellyel a székesfőváros törvényhatósági tanácsát az igen t. Ház visszaállítja. (Helyeslés a baloldalon.) Petrovácz barátom említette az elöljárók értekezletét. Igen, ez így van, és nem bocsátkozom ismétlésekbe. Ez az érdemes tisztviselői kar tehát maga pótolja ezt a hiányt, de pótolja Szendy polgármester úr is, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy a polgármester minden csütörtökön összehívja a szaktisztviselőket, a tanácsnokokat és ott igyekszik pótolni a pótolnivalókat és némi eredményt is mutat fel. Miután a kormány a tanácsot eltörölte, és a régi tekintetes taoiács már nem működhetik, tehát egyszerűen adminisztratív úton gyorsítja az ügymenetet a fővárosnál. Ha tehát azt látjuk, hogy iaz elöljáróknál ás megvan ez a szakértekezlet, amely szépen dolgozik, s hogy a főváros polgármestere a tanácsnoki karral ugyanazt csinálja, akkoir nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, méltóztassék ezt a szakaszt beilleszteni és ne méltóztassék azzal válaszolni: ha én ezt beillesztem, annak nagyon siók függvénye van. En is ismerem a dolgokat és azt mondom, hogy a belügyminiszter úrnak ebben igaza van. Minthogy azonban nagyon kevés tárgy van itt a munkaprogrammon, azt hiszem, hogy a belügyminiszter úr felfüggeszthetné " az ülést, — hiszen látom, hogy több szónok már nincs ennél a kérdésnél — és iáikkor három mondatban meg lehetne lezt a szakaszt fogalmazni. (Ellenmondások a jobboldalon.) Igen, vmeg lehet fogalmazni, és higyjeel az igen ;"t* 'belügyminiszter úr, hogy a Ház ezt pártkülönbség nélkül szívesen és örömmel fogja fogadni. (Űgy van! a baloldalon.) -ÍS'Jlfc ezt á javaslatot elfogadom, mert tényleg egy lépés az autonómia felé, , és^ akik szakemberek, -akik aváros adminisztrációjáülése 1936 november 13-án, péntekért. nak ügyeit ismerik, látják, hogy ebben a szerény 5. és 6. %-b-áJi az autonómia felé tényleg egy lépés van. Szeretném, iha az igen t. •belügyminiszter úr még egy lépést tenne és viszszaállitaná a székesfővárosai törvényhatósági tanácsot. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, i A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A bizottsági tárgyalás alatt az egyik t. képviselőtársam ezt a törvényjavaslatot úgy jellemezte, hogy ez egy karcsú törvényjavaslat. Itt meg az hangzott el, hogy a törvényjavaslat sovány., Én mind a két jelzőt elfogadom azzal, hogy nem is volt szándékomban, hogy ez a törvényjavaslat kevésbé karcsú, vagy kevésbé sovány legyen. En tényleg minden politikától mentesen, csupán olyan dolgokat kívántam a törvényjavaslat révén rendezni, amelyeknek rendezésére egyrészt korábbi törvényes rendelkezés utasít, másrészt pedig amelyek — ez a második fejezetre vonatkozik — aktuális kérdéseket érintenek. Ellenben nem volt szándékom az, hogy a székesfővárossal kapcsolatban egy új és lényegbevágé törvényes rendezést indítsak meg; hiszen akikor kétségtelenül felmerültek volna mindazok a kérdések, amelyek itt mint kívánságok és követelések elhangzottak. A törvényjavaslatnak a kerületi elöljárók hatáskörére vonatkozó része azért született meg ilyen keret formájában, mert az 1893. évi elöljárósági törvény használhatatlanná vált anélkül, hogy olyan részletekben intézkedett a hatásköröket illetőleg, amelyek a fejlődő várossal, a civilizáció és a kultúra fejlődő követelményeivel kapcsolatban rövid időn belül elavultak. Belement ez a törvény olyan részletekbe, amelyek nem törvénybe, hanem szabályrendeletbe valók. Viszont ez a törvényjavaslat éppen a szabályrendeleti úton való jogszabályalkotásra biztosít újabb lehetőséget és remélhető, ha ilyen munkához, nemkülönben a meglévő szabályrendeletek átdolgozásához szakembert ültetnek hozzá, ez a múlt tapasztalatai, a régi törvény és az újonnan kialakult helyzet alapján ezt a feladatot sikerrel fogja megoldani. En nem kívánok ezzel a kérdéssel most bővebben foglalkozni, de szeretnék rátérni az egyes felszólaló képviselő urak által mondott kifogásokra, illetőleg megjegyzésekre. Kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat későn került benyújtásra, azonban elődöm felelősségében nemcsak politikailag kell osztoznom, hanem másképpen is, mert én is elkéstem vele, körülbelül tmásfél esztendő ebből a mulasztásból engem terhel. A törvényhatósági tanács és t a kerületi elöljárók közgyűlési tagsági kérdéséhez és hasonló kérdésekhez, — mint említettem, — nem kívántam hozzányúlni. A mi pártunk részéről is hangzottak el ilyen kívánságok a bizottsági tárgyalás alkalmával, azonban ezek a kívánságok, — mert hiszen itt más hasonló területek is lennének, itt van a kilenc főtisztviselő szavazati jogának kérdése, amely szintén^ megjegyzés tárgyát képezte, — egész sorozatát vetnék fel a politikai jellegű kérdéseknek, amelyeket én a törvényjavaslattól távol akartam tartani* ,