Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. zésnek meg-f eleit, ezt meg is tette a javaslatnak az első részében. En'tehát azt hiányolom, (hogyha az igen tiszteit kormány a főpolgármesterre vonatkozólag, helyesen, új rendelkezéseket ad ki, vájjon miért nem méltóztatott felhasználni ezt az alkalmat arra, hogy másirányú hiányt pótló intézkedéseket is bele foglalt volna a törvényjavaslat szakaszaiba. Én sürgetem a törvényhatósági tanács visszaállítását. (Helyeslés a baloldalon.) Nem lett volna nehézség abban a tekintetben, ha az igen tisztelt belügyminiszter úr például azt mondja ki egy szakaszban, hogy a jelen törvény pedig visszaállítja a régi törvényhatósági tanácsot a maga jogkörével. Nem hiszem, hogy volna az igen tisztelt Háznak egyetlenegy tagja is, aki, ha a főváros életéibe belelát, -azt mondhatná, hogy ez a tanács nem állt hivatásának a magaslatán. Ezt a tanácsot az igen tisztelt belügyminiszter úr elődje, helytelenül és rövidlátóan, laikus tanácsnak méltóztatott deklarálni; mondom, helytelenül, mert ez a törvényhatósági tanács nem laikusokból állott, hanem ennek a tanácsnak minden egyes tagja nemcsak a főváros adminisztrációját ismerte, hanem a szakkérdéseket is, — erre vonatkozóan nem egy példát tudnék felsorolni és ha méltóztatnak tisztelt képviselőtársaiul ennek a tanácsnak a jegyzőkönyveit elolvasni, meggyőződhetnek erről — sokkal kiválóbban ismerte, mint igen sok fővárosi tisztviselő, akiket az utóbbi időkben helyeztek át új szolgálati helyükre. Ez a törvényhatósági tanács nagy hiányt pótolt és ezért kérem a belügyminiszter urat, hogy ilyen szakaszt méltóztassék felvenni. A fővárosi törvényhatósági tanács rendkívül leegyszerűsítette ennek a fővárosnak az ügyvitelét. Gyorsabban mentek az ügyek, azonkívül nem került minden apró-cseprő dolog a törvényhatósági közgyűlés elé. Nem tudom határozottan azt állítani, hogy nagyon is úgy nézett ki a dolog, mintha személyre szabták volna ennek a legutóbbi fővárosi törvénynek egyes rendelkezéseit. Ezért természetesen nem a jelenlegi belügyminiszter úr felelős, legfeljebb ezért is vállalja az elődje felelősségét, hiszen ez régi parlamenti szokás. De. hogy a legutóbbi törvényt egy személyre alkották, ezt bizonyítja az 5. és 6. §. is, amelyek szerint a főpolgármester jogkörének cLZ cl kiterjesztése, amely a jelenlegi törvényben van, egyszerre nem fontos. Nagyon helyesen kimondja ugyanis ez a törvényjavaslat, — s ezt mi is örömmel üdvözöljük, — hogy a fővárost harmadik személlyel, stb. szemben a polgármester képviseli. (Müller Antal: Ez helyes!) Ezt helyeseljük. Legyen szabad azonban felvetnem azt a kérdést, hogy miért védték olyan borzasztóan az elmúlt ciklusban a főpolgármester jogkörét, miért vették ki mindenáron az autonómia és a polgármester kezéből azokat a jogköröket, amelyeket az autonómiának a felrúgása nélkül nem lett volna szabad kivenni. ÍPetrovácz Gyula: Még a tömjénfüstöt is kivették!) A törvényjavaslatnak ezt a részét . tehát helyeseljük. De azt kifogásolom, hogy a törvényjavaslat »vegyes rendelkezések nem tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyeket a főváros önkormányzata az ügyek jobb, gyorsabb és eredményesebb vitele érdekében be lehetett voln i ebbe a f'rvényj avaslati-a venni. Mert higyje meg a mélyen t. belügyminiszter úr, hogy ha egy-két ilyen rendelkezést be mélKÉP VISELŐ HÁZI NAPLÓ. X. ülése 1936 november 13-án, pénteken. 139 tóztatott volna venni, ez egyáltalán nem rontotta volna a.kormányzat és a többségi párt tekintélyét. Ha az igen t. kormány és a többségi párt annakidején beismerte volna, mint ahogyan be kell, hogy ismerje, hogy az 1930 :X

VIII., te. lehetetlen intézkedéseket oktrojált rá a székesfővárosra, amelyek nemcsak az autonómia sereimével, hanem a székesfőváros anyagi megterhelésével is jártak, — nem akarok per longum et latum azokról a hibás rendelkezésekről beszélni, amelyek az 1930:XV11I. tc.-ben vannak — akkor e törvényjavaslat egyik szakaszában nem lett volna szükség ennek a beismerésére. Még a költségvetést tárgyaljuk a fővárosnál, és máris azt látjuk, hogy olyan törvényes intézkedésekkel jönnek, amelyek lehetővé teszik hogy a fővárossal fizettetnek meg olyan dolgokat, amelyeknek megfizetése nem is a székesfővárosnak lenne kötelessége. Erre lehetőség van ebben a törvényjavaslatban. Igaz, hogy a 4. §. azt mondja, hogy új objektumok szerzésénél illetékmentességet engedélyez. Mi ezt már régóta sürgetjük, de úgy látjuk, hogy meg van a lehetősége annak, hogy más, nem ilyen nemes célú objektumoknak kisajátítás útján való megszerzését is ráparancsolhatják, — egészen biztosan — a fővárosra. Ha a főváros ezt megveszi, akkor ki kell fizetnie. Ha ki tudja fizetni, adófizető polgárainak filléreiből kell, hogy kifizesse. Mi állandóan sérelmezzük, hogy egyrészt elvonják a székesfőváros bevételi lehetőségeit, másrészt pedig olyan kötelezettségeket rónak a fővárosra, amelyek óriási többletkiadásokat okoznak, és hogy ezeket teljesíteni tudják, nagyon természetes, hogy valahonnan elő kell venni. Előveszik pedig azon az oldalon, ahol éppen nem volna szabad olyan mértékben takarékoskodni. t., i. a szociálpolitikai kiadásoknál. Igaz, hogy a szociálpolitikai kiadásoknál bizonyos mértékben takarékoskodni kell, de nem lehet ebben a végsőkig elmenni, különösen télvíz ideje előtt. Itt kell rámutatnom arra is, hogy semmi szükség nem volt arra a szanálási törvényre, amelyet a fővárosra ráoktrojáltak és melyet a belügyminiszter úr igen t. elődje hozott ide és védett körömszakadtáig. Akkor 30 millió pengős deficitről beszélt a belügyminiszter űr elődje és mi itt ezen az oldalon éjjeleken keresztül bizonyítottuk azt, hogy nem lesz 30 millió pengős deficit, és — ha jól emlékszem — 3 milliós és 5 milliós deficitről beszéltünk. Akkor reánk erőszakolták ezt a törvényt, az idő azonban nekünk adott igazat, mert bizony csak egy-kétmillió pengős deficit miatt kellett szanálni. Hozzáteszem ehhez azt, hogy boldogok volnánk, ha az állami költségvetésnek in csak ugyanennyi százalékos deficitje lenne. Azt hiszem, tehát helyes lenne, ha a kormány az akkori intézkedések helyetelenségét elismerné és belátná, hogy erre a drákói rendelkezésre — egyrészt az autonómiának ilyen megnyirbálására, másrészt a főváros budgetjének ilyen nagyfokú megterhelésére — egyáltalán nem volt szükség. Erre a súlyos rendelkezésre azonban még rádupláztak azzal, hogy a kormányzat a végrehajtásnál a fedezetet éppen azon az úton kereste és találta meg és azzal a régi recepttel élt a székesfővárosnál, mint amelyikkel -az államnál él állandóan, hogy t. i. azt a pár millió pengőt a székesfőváros legkisebb alkalmazottain hajtotta be és a székesfőváros legkisebb tisztviselőinek, munkásainak és kisfize22