Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-159

138 Az országgyűlés képviselőházának 159 sága megvan és van egy .különös hibája éi különös hiányossága, ínég pedig az, hogy a fiatalság teljesen .kimarad, mert azok. akik a 24, évet (betöltötték, csak 5 vagy 6 év múlva tudnak bejutni a választói névjegyzékbe. Arra az esetre, amit a miniszter úr is mond a javaslatban, ha normálisan mennek a dolgok, ha rendes Időben, a törvény által előírt időben vannak a választások, akkor megáll az a tétel, hogy helyes ez a rendszeredé abban a pillanatban, mihelyt ez nem így történik, — és a múltban, erre már számos eset volt és el kell készülni rá, hogy ilyen esetek előfordulhatnak — nem áll 'meg ez a rendszer és abban az esetben ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ia választói névjegyzékek évenként kiigazíttassanak, úgyhogy a választókról megfelelő tükörképet adjanak. Igen t. Ház! Ami nekem a felszólalásra a másik fontos alkalmat nyújtja, az, hogy 'az az ajánlási rendszer, amely a jelenlegi fővárosi törvényben megvan, és. amelyet pártkülömbsóg nélkül elítéltek, továbbra is megtartatiik. Ez az ajánlási rendszer súlyosabb az országgyűlési képviselőválasztások ajánlásö rendszerénél, mert ennél van alkalmazásban a boletta-intézmény, az úgynevezett szelvényintézmény, amely alkalmat és lehetőséget nyújtott a legcsunyább spekulációk, üzérkedések gyakorlására, ami valóságos szelvénybörzót hozott létre Budapest székesfővárosban, ahol alantas és selejtes elemek vásári munkát végeztek ezzel a szelvénnyel kapcsolatban. Amikor tehát a mélyen t. miniszter úr egy r törvényjavaslattal jön ide, akkor azt kell kívánnunk, hogy ez a boletta-rendszer' végleg kikerüljön a magyar törvénytárból. Hiszen az általános képviselőválasztással kapcsolatos jelenlegi ajánlási rendszerrel szemben is nagyon alapos kifogások vannak, de hatványozottan és fokozottan súlyos és elítélő álláspontunk van ezzel a boletta-rendszerrel szemben, amely csakis a fővárosra nézve áll fenn, unikum a maga nemében, amely megbukott minden vonalon és amelynek nincs egy támogatója, nincs egy híve sem. Ezt mind itt a képviselőházban, mind a városházán, a nyilvánosság r minden fórumán, minden tényező pártkülönbség nélkül elítéli. A mélyen t. belügyminiszter úr a közigazgatási bizottság ülésén azt mondotta, amikor én ezeket a kérdéseket előhoztam, hogy azért nem jött ide ezzel a szakaszal, mert most az általános titkos választójogi eljárással egy új választási rendszer jön, s ezzel kapcsolatban azután az ajánlási rendszer kérdése is eldől, ennélfogva ott látja a helyét e kérdés elintézésének. Ez tiszteletreméltó álláspont és felfogás, de vitatható. Nekem is mindenesetre van egy elvi álláspontom ebben a kérdésben, amelyet

> nemcsak most foglalok el, ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál, hanem; amelyet már 1934-ben. a legutóbbi törvényjavaslat tárgyalásánál is elfoglaltam a tapasztalatok és a tanulságok hatása alatt. SŐt már 1930-ban, amikor elindult az új fővárosi törvény a maga útjára, kifogásoltuk a bolettarendszert és előre megmondtuk, hogy ez a bolettarendszer minden szempontból, de főleg a közérdek és a közerkölcs szempontjából káros hatású. 1934-ben már a tapasztalatok és tanulságok hatása alatt állíthattuk, hogy ez a rendszer megbukott és nem alkalmas arra, hogy a polgárok választójogát biztosítsa, sőt ellenkezőleg arra. alkalmas, hogy a polgárok közjogát vásári áruvá ülése 1936 november 13-án, pénteken. tegye, ami a közérdek és a közerkölcs szempontjából tarthatatlan állapotot jelent. Akkor is tehát azt mondtam és^most is azt gondolom, hogy ha a fővárosi törvényjavaslaton reformálás történik, ha itt egy alkalom van és éppen • a választói névjegyzékek dolgában is intézkedik ez a törvényjavaslat, nem lett volna abból semmi baj, ha ezt az ajánlási rendszert a bolettával együtt; végleg kitörölték volna a magyar törvénytárból és arra csak mint egy rossz emlékre gondoltunk volna, amely bennünk mindig csak felháborodást, megütközést és megdöbbenést keltett. Ez a bolettarendszer tehát fenn nem tartható. Szerettem volna, ha a mélyen t. belügyminiszter úr már ebben a törvényjavaslatban gondoskodik ennek a rendszernek megszüntetéséről és végleges eltüntetéséről. Éppen ezért nem is vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam a törvényjavaslatot, amely egyébként egy törvényes .kívánságnak, egy törvényes előírásnak a következménye és amelyben én sem látok politikumot, sem semmiféle különleges tendenciát, hiszen olyan sovány, olyan kicsi az egész, (Gr. Festetics Domonkos Akár csak Bródy! — Derültség. — Müller Antal: Alig-alig rőfnyi.) hogy nem is igen lehet itt valami sok dolgot csinálni belőle. Mondom, ez a törvényjavaslat technikai kérdések megoldása. Szerettem volna azonban, ha • a választói névjegyzékek kérdésénél belenyúlt volna a politikumba s a közerkölcs és közérdek nevében kihajította és kidobta volna onnan azt, ami nem oda való. Mert sem a titkos választójog eszméjével, sem az ajánlási rendszerrel, sem a választópolgárok jogával, az a meggyökertesedett erkölcstelenség, amely ennek folytán a gyakorlatban megvalósult, nem fér össze és nem oda való. Talán az is a hivatása és feladata a törvényhozásnak, hogy ha felismerte egy rendszer helytelenségét, — amennyiben alkalma van azon változtatni — azt változtassa meg és tüntesse el. Ebből a szempontból nem fogadhatom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Homonnay Tivadar szólásra jelentkezik.) Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Ház! Röviden óhajtok ehhez a javaslathoz hozzászólni, annál az oknál fogva, mert Petrovácz Gyula t. képviselőtársam egész terjedelmében^ boncolgatta a javaslatot és rámutatott nagyrészt azokra a hiányokra, amelyek a javaslatból kimaradtak. Előttem szólott t. képviselőtársammal abban nem értek egyet, hogy technikai kérdések megoldása ez a javaslat., Nem. Véleményem szerint nem technikai kérdések megoldása, mert hiszen az igen tisztelt kormány két r fejezetre osztja á javaslatot. Ha csak az első^részét nézném a javaslatnak, amely az elöljárók hatáskörére vonatkozik, akkor igazat adnék tisztelt képviselőtársamnak. De a javaslatban egy második fejezet is van, amely azt mondja, hogy: »vegyes rendelkezések«, amely vegyes rendelkezésekben foglaltakat, ha az indokolást nézem, már nem lett volna kötelessége az igen tisztelt kormánynak belefoglalni ebbe a javaslatba. Az indokolásban benne van az, hogy az 1930. évi XVIII- te. bizonyos szakasza kimondja, hogy az elöljárók hatáskörének szabályozásáról külön törvényjavaslatot kell az igen tisztelt kormányzatnak előterjesztenie. Kétségtelen, hogy a kormány ennek az imperatív rendelke-