Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-159

Az országgyűlés képviselőházának 1BÖ. ütése 1936 november 13-án, pénteken. 135 sal együttérző kormány, mert 15 évi képviselőségem alatt még ilyen kormánnyal nem találkoztam és szeretném, ha ezeket a kérdéseket a főváros iránti szeretettel, átnéznék és átvizsgálnák. Akkor nagyon sok rendelkezést kellene javítani azokon a törvénycikkeken és akkor ez a novella nem lenne olyan sovány, mint ahogyan most elénk kerül. Mégegyszer ismétlem, idegen okokból következett be az elöljáróknak ez a depossedálása és lealázása. Nem objektív okokból és nem az elöljáróságra való tekintettel, hanem más szempontból, a közgyűlésben lévő pártok politikai hatalmának letörése volt a cél, aminek csak melléktermékként estek áldozatul a kerületi elöljárók. Igaz, hogy megtakarítást jelent a fővárosnak az, ha nem III. fizetési osztályba sorozott tanácsnokok vannak az elöljáróságok élén, iiiszen most csaknem felében főjegyzők állnak az élén. Ez a megtakarítás azonban nem válik egyáltalában a közigazgatás javára. Állítom azt is, t. Képviselőház, hogy Budapesten az, amit el tudtunk érni és amiben nekem nagy részem van, hogy t. i. a tíz kerületet tizennégy kerületre osztotta föl az akkori belügyminiszter úr, még mindig: minimális lépés. Szerintem húsz kerületnek kellene a fővárosban lenni, mert 50.000 embert egy kerületben adminisztrálni untig elég közigazgatási feladat. Ha ugyanis megnézzük a statisztikai adatokat„ kiderül, hogy azok a kerületeik, amelyeki most életben vannak, a mostani népszámlálási, esak az 1935-ös adatok szerint is óriási mammutkerületek. Ma legnagyobb kerület a Józsefváros, amely 144.538 lakost számlál, tehát a lélekszáma nagyobb, akár Szeged, akár Debrecen lélekszámánál. Utána jön a VII. kerület, amely 137.521 lelket számlál s amely még mindig nagyobb, mint bármelyik vidéki város. A pesti oldalon ezután még négy olyan kerület van, amelyek mindegyikének nagyobb a lélekszáma, mint a vidéki városoké. így a VI. kerület 101.779 lelket számlál, a IX. kerület 100.497 lelket számlál és az új kerületekből, amelyeket a mi sürgetésünkre állítottak fel, a XIII. (kerület: Angyalföld, is 82.374 lelket számlál, a XIV. kerület: a Rákos város pedig 78.797 lelket számlál. Tehát mindnek nagyobb lakossága van, mint a következő vidéki városnak, Kecskemétnek, mert a statisztika szerint Kecskemétnek a népessége ezidőszerint csak 78.467, Szegdé pedig 135.071, Debrcené pedig 117.275. Vagyis, ahogyan mondani szokták, Budapest után a legnagyobb magyar város a Józsefváros, azután a legnagyobb város az Erzsébetváros, azután következik csak Szeged, azután jön még a Terézváros és a Ferencváros és csak azután jön Debrecen, azután következik Angyalföld és Rákosváros és csak ezekután következik Kecskemét). Tehát az a Obelyzet, hogy két nagy fővárosi kerület után jön egy-egy vidéki város, amelyekben külön főispán van, külön polgármester van, külön tanács van és a közigazgatási feladatok elvégzésére nagy apparátus áll rendelkezésre. T. Ház! Azt hiszem, hogy ha csak ezeket méreteket vesszük is, be kell látni, hogy olyan nagy közigazgatási beosztás mellett, amelyben 145.000 ember ügyes-bajos dolgait kell elintézni, hiába van két vagy három helyettese az elöljárónaki, ez mind nem elégséges. Nekünk arra kell törekednünk a jövőben, hogy Budapest kerületeit még tovább szaporítsuk és legalább a 100.000-en felüli kerületekben olyan megosztást inaguráljunk, amely a közigazgatást egyszerűsíti és gyorsítja. T. Ház! Ez a törvényjavaslat, amellyel itt most találkozunk, ismét kerettörvény, s azért vannak nekem ezzel a törvényjavaslattal szemben bizonyos aggodalmaim. A kerettörvény általában a mostani törvényhozás divatos formája, mert a kerettörvény olyan, mint egy üres edény, mint egy üres hordó, amelybe minden kormány olyan bort tölt, amilyet akar, mert a kerettörvény ezt megengedi. A kerettörvény azt is megengedi, hogy az előző kormány borát kiontsák és a következő kormány borát öntsék bele a hordóba. Hátrány azonban a közigazgatás szempontjából a kerettörvény azért, mert nem lehet benne eligazodni. Aki keres valami ügyet, az talál egy szakasz és abban egy keretet. Akkor el kell neki kezdenie á keresést a rendeletek tömekelegében, hogy melyek azok a rendeletek, amelyek ebbe a keretbe beleillenek. A kiigazodás és kezelés szempontjából nagyon nehéz a heíyzete az adófizető polgárságnak, de a jogtudó ügyvédeknek ós a jogtudó közönségnek is, mert nagyon nehéz a kerettörvényben eligazodni. De nem is ez volt az előző törvény intenciója;, mert kétségtelen hiánya volt az 1930:XVIII. tc.-nek az, hogy a kerületi elöljárónak, illetve a kerületi igazgatásnak a rendszerét nem szabályozta, s akkor, — én emlékzem rá, — az indokolásban az volt benne, íhogy azért nem szabályozza ez alkalommal a belügyminiszter ezt a kérdést, mert rendkívül terjedelmes volna ennek a kérdésnek a szabályozása. Ez állt az indokolásban. De mellőzte ezt az 1934:XII. te. is, éppen azért, mert nagyon terjedelmes volt és nem tudták elkészülni az adatgyűjtéssel. Most kérdezem, t. Ház, hogy ez a két sovány paragrafus, amely most ezt itt szabályozza, megfelel-e az előző belügyminiszterek azon indokolásának, hogy azért nem szabályozzák a kérdést, mert terjedelmes volna a kérdés szabályozása. Szerintem nem. De nem felelne meg a, törvény intenciójának sem. Ez a két szakasz nyugodtan belekerülhetett volna akár az 1930:XVHI. tc.-be, akár az 1934:XII. te.-be. Ez igazán nem fokozta volna azok terjedelmét és igazán nem terhelte volna túl, ha ez lett volna a törvényhozásnak az akarata. A törvényhozás akarata nem az volt, hotgy^ csak keretekre van szükség. A törvényhozás az országgyűlés egy törvényhozási szabályozását kívánta az elöljárósági és a kerületi közigazgatási jogkörnek és ez a 2. §. ennek a törvényhozási akaratnak nem felel meg.. Mindeddig a két törvényen keresztül érvényben kellett tartani az 1893. évi XXXIII. tc.-nek az elöljáró hatáskörére vonatkozó szakaszait. Most kérdezem, hogy miután ez a szakasz nem állapítja meg a hatáskörét, nogyan lehetséges; hogy most viszont hatályon kívül helyezzük ezeket a szakaszokat. Ez a szakasz ugyanis nem állapítja meg az elöljáró hatáskörét, hanem csak egy keretet állapít meg, amelyen belül az van, ha az ember egy kissé humorosan olvassa, hogy amit eddig csinált az elöljáró, azt csinálja ezután is, vagy ha még humorosabb akar lenni az ember, akkor azt mondja, hogy ki-ki a maga mesterségét folytassa, mert tulajdonképpen ez az elv van ebben a kerettörvényben lefektetve. Az indokolás egyáltalán nem ád felelétet árra, hogy miért kell most az 1893 :XXXIII. tc.-nek ezeket a szakaszait hatályon kívül 'helyezni, mert hiszen azok helyébe ez a törvény nem ad sem*