Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

78 Az országgyűlés képviselőházának . Ezeket az állapotokat meg kell szüntetni. Egészséges, egyenlő adópolitikát, pénzügyi politikát követelünk. Ismétlem és különösképpen a t. Ház figyelmébe ajánlom az Istituto anynyira bevált példáját. Ültessék át ezt az intézményt hozzánk is, a magyar biztosítási piacra, ezáltal rengeteg tőkét tudunk megfogni, a takarékosságot is 'biztosítani tudjuk, íigy megoldjuk az ipari nyugdíjbiztosítást, a járadékbiztosítás minden válfaját; a hatalmas tőkével a telepítést is, a többi mezőigazdasági kérdést is megoldhatjuk. A javaslatot természetesen nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik gr. Festetics Sándor képviselő úr. Gr. Festetics Sándor: T. Ház! Ha végignézek a t. Házon, rendkívül biztató jelet látok arravontakozólag, amüt állandóan hirdet a nemzeti szocialista mozgalom, hogy a népképviseletnek ez a parlamenti rendszere lassan, de biztosan lejárja magát. (Zaj a jobboldalán. ~ Egy hang a jobbóldalon: Maga sincs itt soha! — Csikvándi Ernő: A párt sincs itt! Hol van a párt?) "Ügy látszik, kérem, hogy a tisztelt képviselő urak — amit nem veszek tőlük rossznéven — kimerítve a nyolc órás ülések, az éjjeli ülések tömege által, távol maradnak; kár a pénzért, amit itt elköltünk a villanyvilágításra. (Czirják Antal: De a büffé jól megy!) Azzal támadnak minket, hogy nem vagyunk elég ellenzékiek, hogy nem tartunk össze itt a régi világ módja szerint az ellenzék minden pártjával, hogy nem állunk a nyárspolgári megelégedettségnek úgynevezett »intranzigens« ellenzéki álláspontjára. Hát kérem, t. Ház, én azt mondom, hogy én nagyon szívesen összetartok az 'ellenzék minden pártjával, de csak egy feltétel alatt: ha valamennyien őszintén és határozottan az új nemzeti szocialista mozgalom alapjára állnak, (Elénk derültség.) de amíg ezt nem teszik, addig ellenzékiek vagyunk és maradunk ebben a Házban, ellenzéke mindenkinek, üljön a Házinak bármelyik oldalán is. (Kassay Károly: A propoziciót megfontoljuk.) Köszönöm a jóindulatát. (Czirják Antal: A kormánytámogatás hozta be a nemzeti szocialistáikat! — Br. Berg Miksa: Hát Enyingen miért nem volt a Nep.-nek jelöltje? — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Majd meg fogjuk látni a végén. (Folytonos zaj-) T. Ház! En ráérek, egy egész óra idő áll rendelkezéseimre (Fábián Béla: Mi is ráérünk! — Derültség.) és ez az egész 10 percet sem vesz igénybe. (Egy hang a baloldalon.- Akkor inkább hallgassunk?!) Ezt jól teszi az igen t. képviselő úr. (Derültség.) T. Ház! Eckhardt Tibor igen t. barátom igen szép koncepciójú beszédében többek között annak a feleslegességét hangsúlyozta, hogy itt, ebben az országban egy új nagy átalakulás történjék és azt is hangsúlyozta, hogy mi azokon az átalakulásokon, amelyeken a német és az olasz nemzet az utóbbi időben keresztülment, tulajdonképpen már sokkal előbb* már közvetlenül az 1918-as forradalmak után mentünk át. (Egy hang a baloldalon: Igaza van!) Ez egy álláspont, amelyet vitatni^ lehet és amelynek kritizálására most nem kívánok kitérni, csak azt kívánom megállapítani, hogy itt óriási ellentmondás mutatkozik a Független Kisgazdapártnak jelenlegi és korábbi álláspontja között, mert hiszen én fültanuja voltam annak több éven keresztül, amikor az igen t. Független Kisgazdapárt és az én igen t. barátom, Eckhardt Uh. ülése 1936 június 9-én, kedden. Tibor képviselő úr, állandóan gúnyolta azt a bizonyos idézőjelek között említett konszolidációt. (Br. Berg Miksa: Kapnak egy sajtópert is most tőlem! — Egy hang a jobboldalon: Tetőled? — Br. Berg Miksa: Majd bebizonyítom, hogy ki volt a zsidó, nem én! — Elénk derültség.) Állunk elébe. (Br, Berg Miksa: Ezek a csúnya eszközök!) Állunk elébe, t. képviselő úr. (Dinnyés Lajos: A gróf úrnak vannak zsidó bérlőig — Gr. Festetics Domonkos: Nem baj, tisztességesek is vannak, rendesen fizetnek! — Dinnyés Lajos: Hát rendben van, akkor ne szidják a zsidót!) Kérem, én a képviselő urat nagyon szívesen felfogadom bérlőnek a zsidók helyett. (Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Az fizet adót! — Dinnyés Lajos: Akkor hallgasson, ne csináljon lazítást! Arisztid demagógia! — Gr. Festetics Domonkos: Maga kit támogat, arra vagyok kíváncsi! — Dinnyés Lajos: Nem magát! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Festetics Sándor: Eckhardt Tibor azután rátért a diktatúra kérdésére és én igazán hálás köszönettel tartozom neki, hogy ezúttal az igen t. túloldalra támadt a diktatúra vádjával, mert különben állandóan bennünket szoktak ezzel a váddal illetni. De én elfogadom nagyon szívesen a diktatúra vádját, mert hiszen igen könnyű megállapítani, (Rátz Kálmán: Es ki lenne a diktátor?) hogy azok az urak, akik állandóan vádolják a túloldalt és minket is a diktatúra^ vádjával, tulajdonképpen egészen hamis irányban mozognak, mert úgy látszik, sohasem gondolták át, hogy mi tulajdonképpen a diktatúra lényege, {Zaj. — Felkiáltások balfelől: Halljuk! Halljuk/) úgy, ahogy az a történelemben mutatkozott. Tulajdonképpen nem az volt a lényeg, hogy a diktátor egy teljhatalmú tényező, hanem az, hogy teljhatalma mellett egyúttal felelőtlen tényezője is' volt az országnak. (Fábián Béla: Felelőtlen elem!) Kérdem: ki van itt ebben a Házban, aki egy teljhatalmú és egyúttal felelőtlen tényezőt kíván felruházni a közhatalommal? Ilyen ember itt ebben a Házban nem található. Es nem lehet itt a német példákra hivatkozni, mert ha a német példákra hivatkoznak, akkor nagyon szívesen csinálok egy összehasonlítást a német helyzet és például az itteni parlamenti helyzet között. (Halljuk! a baloldalon.) Kérdem, vájjon hol érvényesül jobban a miniszteri felelősség, nálunk-e, vagy a nemzeti szocialista Németországban? Tulajdonképpen ki vonja nálunk felelősségre a minisztert? (Friedrich István: Minisztert minálunk? Senki a világon! Ki van zárva! Hol vagyunk, az őserdőben? — Derültség. — Zaj. — Kölcsey István: Miniszterelnök volt! — Friedrich István; En? Diktátor voltam! — Derültség. — Rátz Kálmán: Jogforrás volt! — Friedrich István: A titkos választójoggal megkaptam a felmentést, ne beszéljen! Ha mégegyszer jövök, jaj! — Élénk derültség. — Kölcsey István: Humor! Humor!) A parlamentáris államokban a parlamenti többségek vonják felelősségre a minisztereket, tehát tulajdonképpen azok az egyének, akik állásaikat és mindenüket politikai szempontból elsősorban annak a kormánynak köszönhetik, amelyet felelősségre kell, hogy vonjanak. S ha ezzel szemben összehasonlítom Hitler felelősségét, azt látom, hogy nem a parlament, nem a cimborák, nem a kupaktanácsok vonják felelősségre, hanem 65 millió német felnőttel, valóságos, titkos, becsületes választójoggal. (Lé-