Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának lUh. ülése 1936 június 9-én, kedden. 79 tay Ernő: Károlyi Gyulát nem a kupaktanács buktatta meg, hanem a többség! — Payr Hugó: Hanem én! — Derültség a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Festetics Sándor: En nem azt mondottam, hogy a parlament kupaktanács, hanem azt mondottam, hogy Hitlert nem a parlamentek és nem is a kupaktanácsok vonják felelősségre. (Dinnyés Lajos: Nem így mondta!) De így mondtam! (Folytonos zaj.) Eckhardt Tibor igen t. barátom azután a totalitásról beszélt és azt mondta, hogy ennek az országnak legfőbb politikai feladata az, hogy minden tekintetben óvakodjék a totalitás elméletének a gyakorlatba való bevitelétől. Itt megint óriási ellentmondásba keveredett a képviselő úr, mert hiszen megelőzőleg azt mondotta, hogy ennek a kis államnak nem szabad keresztbefeküdnie a nagyhatalmak útjain. (Br. Berg Miksa: Ez a vertikális!) Hát ha köröskörül a nagyhatalmak mind áttérnek a totalitásra, ki-ki a maga módja szerint, Oroszország, Németország, Olaszország és majd fokozatosan a többiek is, (Felkiáltások bal felől: Nana!) akkor, hogy Magyarország a totalitás útján hogyan fekszik keresztbe, annak megmagyarázásával adós maradt nekem Eckhardt t. barátom, (Rátz Kálmán: Tessék kiegészíteni! — Halljuk! Halljuk!) aki, miután végigcsinálta mindezeket az elmefuttatásokat, kivett a zsebéből egy kürtöt, belekötötte a zsebkendőjébe és visszavonulást fújt. (Elénk derültség.) Igen ügyesen — hiszen régóta figyelem már az igen t. független kisgazdapárt sorában ezt a mozdulatot, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen.) — reátér a nemzeti szocializmus alapjaira, a népi politikára, amelyről azelőtt soha egy szót sem hallottunk. Azelőtt mindig csak a gazdapolitikáról hallottunk, most egyszerre itt van a népi politika. (Klein Antal: A népi politikát 4iirdettük már akkor, amikor a képviselő úr nem volt még vezér! — Friedrich István: Hát ha ebből totalitás lesz, levághatják a fejemet! — Elénk derültség. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Most térjünk át komolyabb témákra. {Halljuk! Halljuk! — Rátz Kálmán: De minek?) En tegnap nagy érdeklődéssel hallgattam végig Ernszt Sándor igen t. barátom igazán nagyon szép és rendkívül megkapó beszédét és igazán csodáltam azt a nagy őszinteséget és azt a férfias erkölcsi bátorságot, amellyel fejtegetései folyamán megállapította azt a kétségtelen tényt, hogy egy új, nagy átalakulás, egy új világ küszöbén állunk. (Propper Sándor: "Ügy van, kezdjük a tízezerholdasoknál!) Ezért a megállapításért én is és az egész nemzeti szocialista mozgalom rendkívül hálásak vagyunk Ernszt Sándor t. barátomnak, (Br. Berg Miksa: Szegény Ernszt!) mert tény és való, hogy egy új világ küszöbén vagyunk és hogy a régi bálványok összeomlanak. (Rassay Károly: Pontosan ezt mondották 1918-ban is!) De nem kell félnünk, mert ott áll már feltűrt ingujjakkal a magyar ifjúság, vagy, ha úgy tetszik, a nemzeti szocialista magyar ifjúság és kész arra, hogy a régi bálványok romjaiból felépítsen magának egy új hazát. (Friedrich István: Szegény csáklyások! — Mozgás.) Ernszt Sándor azután gondolataiban elkalandozott egy kissé Sztálin és Szovjet-Oroszország felé. (Buchinger Manó: Kellemetlen!) Én nagyon megértem ezt a kis elkalandozást, mert hiszen talán nem mondotta meg olyan egészen világosan és olyan egészen határozottan az ő gondolatát, amelyet ellestem és amely bizonyára nem lehetett más, mint aggódás, hogy ha nem számolunk idejében az új világ követelményeivel, vájjon akkor az elkeseredett és szenvedő néptömegek nem fognak-e inkább a Kelet felé orientálódni. Bizonyára ez a gondolat hántotta a lelkét. T. Ház! íme itt van két nagy történelmi fontosságú megállapítás: először az, hogy egy új nagy átalakulás előtt állunk és másodszor az, hogyha ebből le nem vonjuk a konzekvenciát, akkor megtörténhetik, hogy a néptömegek egy egészen más irányban orientálódnak. Eddig a két megállapításig teljesen párhuzamosan haladnak Ernszt Sándorral a nemzeti szocializmus útjai, de azután, mikor ezekből a ténymegállapításokból le kell vonnia a konzekvenciát, akkor sajnálattal kell hogy megállapítsam, hogy kissé megtorpant lelkének bátorsága és nem merte egészen világosan és határozottan levonni a konzekvenciát, (Zaj a középen. — Halljuk! a baloldalon.) hanem viszszavonult a konzekvencia levonása elől s nem merte kimondani azt, amit talán lelkében érzett, de aminek kimondásától visszatartották a tradíciók, amelyek lelkének és lényének minden szálával összefüggnek, hogy ez a konzekvencia az, hogy határozottan az új világ útjaira kell lépni, (Rassay Károly: Mi az az új világ?) hanem visszavonulást fújt és a régi világ nyárspolgári elmélete szerint az úgynevezett józan és mérsékelt elemek koalícióját hirdette. (Rassay Károly: Le a józansággal! — Derültség.) Ezt a visszavonulást azzal a nyilatkozattal fedezte, hogy az új világ körvonalait még nem látjuk egészen világosan. (Fábián Béla: Dehogy nem!) Es itt ágaznak el Ernszt Sándortól a mi útjaink, .mert szilárd meggyőződésünk az, hogy nincs, rosszabb politika a koaliciós politikánál. A koaliciós politika sohasem az erősek, hanem mindig csak a gyengék politikája volt. Ha én mint ellenzéki képviselő rosszat kívánnék ennek a kormánypártnak, sosem kívánhatnék neki olyan rosszat, mintha azt kívánnám, hogy a koalíció útjára térjen, mert aki a koalíció útjára tér, az már mindent feladott, az már biztos, hogy előkészítette saját bukásának útjait. (Egy hang a baloldalon: Nem akarja, hogy megbukjanak?) Hiszen politikai szempontból sem olyan kedvező - egy koalíció az ellenzék számára, mert hiszen azt mutatja a történelem (Dinnyés Lajos: Ellenzék, vagy kormánypárt?), most egyelőre az ellenzékről beszélek (Zaj. — Elnök csenget.) . . . hogy a kormányok sokszor hajlandók voltak az ellenzéki pártok segítségét elfogadni úgynevezett nagy célok megvalósítására s ha sikert értek el (Egy hang a gzélsőbaloldalon: Akkor- becsapták őket! — Derültség.), úgy van, akkor elfelejtették az ellenzék segítségét, de ha nem értek el sikert, akkor mindig az ellenzék volt a bűnbak. Éppen ezért nemi értem, miért akar a tiszteit ellenzék olyan borzasztóan a koalició útjára lépni. (Elénk felkiáltások a baloldalon: Ki akar. — Zaj.) A választójogi törvényjavaslat megalkotása tekintetében ezt hirdette egy fél órán keresztül Eckhardt Tibor tisztelt képviselőtársunk. (Egy hang a baloldalon: Tisztességes pártközi megegyezésről van szó! — Zaj.) Mi az a pártközi megegyezés? (Folytonos zaj. — Dinnyés Lajos közbeszól.) Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat ál-