Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának 1 pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezzel az üggyel érdeme szerint foglalkozni. T. Ház! Legyen szabad nézeteinket közgazdasági és pénzügyi vonatkozásban még kifejezni, különösen az adóra vonatkozólag. T. Ház! Nem tűrhető az, hogy a háborúelőtti 50 pengős fejadó átlag ma 77 pengőn stabilizálódjék. Ehhez jönnek ma még az önkormányzati kiadások, 80—100 százalékkal, úgy, hogy 130—150 pengő az az adófejkvóta, amelyet minden polgárnak el kell viselnie. Hárommilliárdos nemzeti jövedelmet „ alapul véve, ez 23 százalékos adó. Nemzeti jövedelmünknek 23 százaléka adóra megy. Kimutatható, hogy még az iparosállamokban sem szabad az adónak a nemzeti jövedelem 12 százalékánál magasabbra emelkednie, hát még mezőgazdasági államban. Igaz, hogy ezek részben öröklött terhek, mint a fizetések, a nyugdíjak, a deficitek, az adósságok százalékos kamatai, de kérdem, ha egy 708 milliós bevételi költségvetésről van szó, ahol 15 százalékon felüli, 137 millió pengő az adminisztrációs kiadás, vájjon ezt az adminisztrációt nem lehet-e csökkenteni'? Azt hiszem, lehetne csökkenteni, különösen, ha figyelemmel leszünk arra, hogy az alsóbb néposztály két és. félszer annyi adót fizet aránylag, mint a felsőbb néposztály. A 694 milliós közszolgáltatásból, adóból 224 millió egyenesadó. A jövedelmiadó — ezt igazságosnak tartom — ebből a 224 millióból 33 millióval, a vagyonadó pedig 15.5 millióval szerepel, tehát 17 százalékkal vesz részt az egyenesadókban. A földadó 34 millió, tehát 43 százalék, ami elviselhető volna abban az esetben, ha ez nem lenne alapja 200—300 százalékos pótléknak, amely mindehhez a 30 millióhoz hozzájárul. A házadó 77 millióban van kontemplálva a költségvetésben, de a házadó tulaj-^—dónképpen óriási tétel: jövedelmi osztozkodás az -állam és a háztulajdonos között. Ha a közüzemi terheket is számítjuk, a házbérjövedelemnek 55 százalékát visszük el, illetőleg 43 százalékát, ha a közüzemeket nem vesszük figyelembe. A mezőgazdaság keresetiadója 24 millió, a társulati adó azonban 13 2 millió, vagyis 1"9 százalék, már pedig 2250 millió társulati tőkevagyon mellett hatezrelékes adót kiróni teljesen .antiszociális! Kétlem, hogy ezen nem lehetne segíteni, mert hiszen ha arányba hozzuk a 15 millió katasztrális hold föld értékével, akkor itt is két és félszeres faluteher többlete mutatkozik annak, amit társulati adóban kivet a t. kormány. Ugyanez áll a fizetési eszközök elégtelenségére, amely szintén nagyon sürgősen megoldandó probléma. Hiszen a Magyar Nemzeti Bank bankjegyforgalma 5—6 évvel ezelőtt közel 500 millió volt, ma 300 millió körül jár, pedig 5 évvel ezelőtt átalános pénztelenség volt. Sok bankjegy tezaurálva van, tehát az 1200 milliós közszolgáltatás mellett legalább háromszor kell megfordulnia minden pengőnek az adóhivatalokban, hogy csak bírja azt a most érvényben lévő bankjegyforgalom. Az infláció kifosztotta a hitelezőt; az ingatlaneladókat, a hadikölcsöntulajdonosokat, a részvényeseket és az adóst óriási előnyhöz juttatta; a defláció viszont kifosztj .adóst. A nyerőfái majdnem, mindig ugyanaz a társadalmi osztály. Az adóts^ kifosztásával óriási előnyhöz jut a hitelező és beállítja a munkát is. Itt stabilitásról beszélni nem lehet, itt a legsürgősebb segítségre r van szükség. A hitel olcsóbbítása állandó kérésünk. A Magyar Neunty. ülése 1936 június 9-én, kedden. 77 zeti Bank 1924-ben 30 millió aranykorona alaptőkével indult. 1. §-a szerint gazdasági életünket megfelelő mennyiségű bankjegy kibocsátásával kell szolgálnia. Amíg a fedezet erre. 1925-ben 267 millió korona volt, a bankbukás után ugyanaz 125 millióra redukálódott, a múlt évben pedig' csak 98 millió volt. Miért csökkent ilyen kotasztrofálisan a IbankjegyfedezetT De hiszen nem is csak bankjegyfedezet ez. A Magyar Nemzeti Banknak még 139 millió aranypengő külföldi valutaadóssága is van, amelyre ugyancsak ez a 98 -millió pengő szolgál fedezetül. Ne beszéljünk tehát a pénz stabilitásáról. Rendet kell teremteni ebben a kérdésben már csak azért is, hogy valóban meginduljon az ipar és kereskedelem, legalább is annyi pénzzel, mint a szomszéd államokban. Az 1934. évi bankstatisztika szerint ugyanis Ausztriában egy lakosral33, Németországban 112, Cseh-Szlovákiában 96 pengő jut, ezzel szemben Magyarországon 41 pengő jut egy lakosra. A Magyar Nemzeti Bank alapszabályainak 88. |-a módot ad arra, hogy kibocsáthassa azt a pénztöibbletet, amelyre Magyarországon még szükség volna. Igen ám, csakhogy ez a többlet jegy adó alá esnék, és a Magyar Nemzeti Bank nyereségéig esetleg kevesebb lenne. Abból a 3—5 millió pengő nyereségből erre a jegy adóra is jutna, ezzel meg lehetne indítani az egészséges magyar közgazdasági életet, amely más úton busásan behozná ezt a veszteséget. Nagyon természetes, hogy állandó követelésünk a kamatrendezés, a fizetési eszközök óvatos^ szaporítása. Beflációnak nevezném ezt az eljárást, amely a tisztviselők fizetésének a javítását és az adósságrendezést is előmozdíthatná. A múlt tapasztalata szerint a külállamokban nagyszerűen bevált^ az adósságrendezés. A román adósságrendezés 50%-os csökkentéssel történt, sőt prémiumot is adtak a korábban kiegyenlített adósságokra. Braziliában is 50%-os az adósságrendezés. Es kérdem tisztelettel, vájjon a dollár és a font árfolyamának 40%-os csökkenése nem ugyancsak adósságrendezés-e $ Ezek. azok a bajok, amelyek egyoldalú pártpolitikát jelentenek nálunk és amelyek feltétlenül orvoslásra várnak. Egy példával zárom felszólalásomat. Hogy mennyire egyoldalú pártpolitika és milyen protekció érvényesülbet egyes helyeken, (Halljuk? Halljuk! balfelől.) annak illusztrálására felolvasom a Közigazgatási Bíróság 20565. számú ítéletét, iamely ifj. Walla Józsefre 356.283 pengőt rótt ki, amely összegre, amint a X. kerületi adóhivatalban megállapítottam, a mai napig is csak 32.000 pengőt fizetett ki ifj. Walla József. Hol van a kellő gondosság, amikor azt olvashatjuk, hogy az Asztalos Sándor utca 12. számú, legkevésbbé értékes házra van bekebelezve ez a horribilis adósság, a büntetéssel együtt, amely 1,850.000 pengő 9%-os kamataival. Erre az összegre 1935 március 19-én mondották ki a behajtást, de ez a dúsgazdag cég még csak 32.000 pengőt fizetett ki. Egy falusi embert tönkretesznek 10—20 pengőért, de ez a befolyásos gyáros mindössze 32.000 pengőt fizetett eddig. Hát nem egyoldalú politika, nem diktatúra éz? Van ennek a cégnek sokkal több értékes ingatlana is, de tartozását sehol sem láttam feljegyezve. Lehet így gondosságról beszélni? Es amellett még más hitelek, követelések is megelőzték az állam követelését.