Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

76 Az országgyűlés képviselőházának vonattak, vájjon Bálint Leó vezérigazgató ÚJ* mit csinál most és miért szaladgál jobbra és balra ahelyett, hogy a saját vagyonát 'hozná a Phönix felelősségének alátámasztására? (Ügy van! Ügy van!) Ez a Bálint Leó Berlinernek annakidején a legjobb ^ barátja és : bizalmasa volt, amikor a parafától à lekvárig mindenféle üzletet lebonyolított a Phönix, sőt még életbiztosítással is foglalkozott, {Derültség.) hiszen akkor csak órákat töltött ez a Bálint Leó Magyarorszáon, tehát tudnia kellett neki, hogy Bécsben mi történik. (Rakovszky Tibor: Ez volt a Berliner Leója! — Derültség.) ; '' m És akkor neki is, mint mindenkinek, aki biztosítással foglalkozott, tudnia kellett, hogy meg kell jönnie a böjtnek, amikor a Phönix hlztosítási tartalékainak megfogására semmi nem történt, vagy csak olyan lagymatag (intézkedések, amelyek íme, ehhez a katasztrófához vezettek. Hát kérdem, akik ezt a katasztrófát előidézték, vagy akik vezető szerepet vállaltak a Phönixnél, vájjon .nem felelősek-e ők is most a Phöniix botrányáért és nem foghatók-e meg ezek az urak mind vagyonjogilag? Ezeket a kérdéseket mind figyelmen kívül hagyják a likvidálok és három hónapja már csak hitegetik a biztosítottakat, hogy majd valami fog történni az ő érdekükben. Es most mit olvasunk? Azt olvassuk, hogy a Biosz. megteszi az ajánlatot, amelyben négymillió pengőt kér az államtól, ígéri, hogy négymillió pengőt össze fogunk adni húsz esztendő alatt, és pedig úgy, hogy 500.000 pengőt azonnal és évi 17.500 pengőt még húsz éven át részletekben adnak. Hát ez nem komoly ajánlat. Az ilyen közgazdasági tudás, az ilyen közgazdasági vezetés vagy diktatórikus, mert reánk akarják kényszeríteni, vagy pedig hátsó gondolattal jelentkezik, nem a kormány részéről, hanem inkább a kijárok részéről, akiknek ércekében áll ilyen lehetetlen megoldást oktrojálni. Fablnyi igen t. miniszter úr azt mondotta az interpellációra adott válaszában, hogy reflektorral fog rávilágítani a magyar biztosításra. Amikor én a Magyar Elet- és Járadékbiztosító mérlegében, amely a Svea Leányintézete is amely 1925-ibem nehézségekkel küldött, azt olvas som, hogy az 1930. évi 607.000 pengő összdíj mellett a költségei 641.000 pengőre rúgnak, akkor szeretném már látni ezt a reflektort. Mire való ez a biztosítási felügyeleti t hivatal, ha nem arra, hogy az ilyen nyilvánvalóan ráfizetéses üzletet vagy olvassza be, vagy szanálja, vagy tiltsa ki az ország területéről. Azt látom, hogy a Magyar Lövészegyesület csinált vele szerződést, hogy 750.000 lövészét 44 filléres díjjal biztosítsa a Magyar Elet- és Járadékbiztosító. Nagyon természetes., hogy nem kértek ajánlatot a többi biztosító társaságtól, amelyek talán szintén nehézségekkel küzdenek és ugyanakkor kimondta ugyanez a lövészegyesület, bogy 1.50 pengővel kell biztosítani minden lövészversenyen résztvevőt, mert roppant halálos veszedelem lövészversenyen résztvenni, {Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) amely lövészegyesületnek elnöke egy képviselőtársunk. {Felkiáltások a balodalofi: Ki az? — Rakovszky Tibor: Pénzért kilövik a szemét! — Horváth Zoltán: Ki az/elnök?) Nagyon helytelen dolog ez. (Rajniss Ferenc: Meg kell mondani, hogy ki az!) Nagyon jól tudják, t. képviselőtársaim, hogy vitéz Hadnagy. DoIhh. ülése 1936 június 9-én, kedden. momkos képviselő úr a Lövészegyletnek az elnöke. Az egylet házán volt kiírva, hogy életbiztosítási ügynökséggel is foglalkozik. ri r

. Hivatkozom Meizler Károly képviselőtársunkra, aki .azt az eszmét vetette fel, hogy az annyira sürgős törvények megalkotása előtt, mint a titkos választójog s amilyenek más közgazdasági törvények, amelyek sürgős megoldásra várnak, elsősorban természetesen a hadirokkant törvény módosításával, ne menjünk szabadságra. Megemlítem és lojálisán elismerem, hogy a Biosz., tehát az összes életbiztosító társaságok képviselete, kellő figyelemre méltatta az én törvényjavaslatomat. Legyen szabadj azonban ugyanakkor vitába szállnom velük és^ kérnem, hogy helyezkedjenek ők magasabb álláspontra, magasabb nemzeti szempontokra és ne kifogásolják csupán azokat a pontokat, amelyek az ő üzleti nyereségeiket esetleg nyesegetik. Ók elismerik, — és itt ismét elismeréssel tartozom a Biosz.-nak — hogy szakszempontokból a felügyeleti hivatal tisztviselőinek szaporítása kívánatos és kívánatos az is, hogy a pénzügyminisztériumtól vegyék el a felügyeletet, tehát függetlenítsék tőle; kívánatos -az is, hogy a szaktanácsban szakemberek is üljenek benn, necsak a kereskedelmi és iparkamarák, a kereskedők és olyan érdekeltek, akik vajmi keveset értenek ezekhez a dolgokhoz. A Biosz. kifogásolja azt, hogy az állami biztosítások átvételét : portálom a javaslatomban. Az állami biztosítás és a közületek biztosítása olyan primiisszima kockázatú, hogy az nem lehet spekuláció tárgya, azt össze kell gyűjteni az allamvasuttól, a postától kezdve az utolsó községi biztosításig és olyan díjjal kell biztosítani, amelyet ezek az intézmények el is bírnak, nempediig horribilis költségekkel megterhelni ezeket a biztosításokat. Lehet.. hogy éz kiesnék a, biztosító társaságok jövedelmeiből, azonban az államra is tartoznak figyelemmel lenni. Ajánlom a biztosítók figyelmébe, hogy a Tarcsai-féle javaslat, is a L pénzügyminiszter úr előtt fekszik, ahol úgy látom, annyi megfelelő és meg nem felelő ta" nácsadó van, hogy nem képesek a javaslatokból megállapítani, vájjon mi a helyes és mi a helytelen. Szerintem minden helytelen, ami eddig történt. A legerősebb beavatkozás szükséges a díjtartalékok hiányosságát illetően, á legerélyesebb beavatkozás szükséges á biztosító társaságok ügyvitelében és ha ez másként nem megy, egy ily biztosítási kontrollal kell abban résztvenni, hogy minden üzletbe beleláthasson s viszont a biztosítás hasznát az állami intézménynek kell juttatni, hogy annak ellenében biztosíthassa azokat a tőkéket, amelyeket gyümölcsözés céljából magához vált. T. Ház! Megállapítom még végül, hogy a biztosítótársaságoknak az a kifogása, — talán nem is kifogás, azonban azt mondják — hogy a díjtartalékok állami garanciáját a felek nem látnák szívesen, mert sokan jobb néven veszik, ha magánbiztosítóval állnak szemben, nem állja meg a helyét. Ezt határozottan visszautasítom, mert ha az állam pénzügyei valami katasztrófa éri, az éri a biztosítótársaságokat is, de érnék azonfelül a vakon bizakodó közönséget az életbiztosító társaságoknál tapasztalható visszaélések is, amint ezt a Phönix esete világosan mutatja. T. Ház! Ezt a javaslatot teljes részletességgel kidolgozva átnyújtom a t. Háznak s arra kérem; az érdekeltséget és az érdekelt