Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának 1UU. ülése 1986 június 9-én, kedden. 71 és ennek a kérdésnek eldöntésénél nem pártpolitikai szempontok fognak érvényesülni, hanem a magyar nemzet életérdeke. (Horváth Zoltán: Frázis!) Mi ebben a kérdésben is teljesen egyetértünk. Kétségtelen, hogy a politikai élet szőnyegén már 50 éve forog ez a kérdés, azonban nem lehet . ezt számonkérni attól a kormányzati tényezőtől, (Zaj a baloldalon.) aki csupán egy esztendeje kormányozza az országot. (Jurcsek Béla: ök lesznek, de maguk nem lesznek! — Rassay Károly: Mi már régebben vagyunk itt, mint önök, képviselő úr! — Zaj a baloldalon.) A titkos választójog tehát meglesz. Egyébként az én személyem a legékesebben szóló bi' zonyíték arra, hogy nincs oka senkinek sem félni a titkos választójogtól, mert soha nagyobb eredményt a pestkörnyéki kerületben a kormány meni ért el, mint amikor ott titkosan választottak. (Horváth Zoltán: Meg kell csinálni!) Említette Eckhardt képviselőtársam a totalitás gondolatát is. Én csak olyan totalitást tudok elképzelni, amely a népek önálló és befolyásolhatatlan akaratán épül fel és minthogy ezt Magyarországon nehéz elképzelni, ezért ne méltóztassanak semmiféle totalitástól félni. Ebben az országban a kormányzati tényezőknek első és legfontosabb teendője a magyar alkotmány megbecsülése (Rassay Károly: Bravó! Ezt akarjuk!) és az ennek alapján való kormányzás. Méltóztassék elhinni, hogy teljesen egyetértünk ebben a kérdésben és ha árnyalati különbségek vannak is, azokat az idő előbb-utóbb el fogja oszlatni. (Egy hang a báloldalon: Inkább utóbb, mint előbb!) A t. képviselőtársam két olyan gondolatot is juttatott kifejezésre, amellyel hosszasabban akarok foglalkozni. Az egyik a népi politika sürgőssége, a másik pedig^ a civilizáció diktatúrájára vonatkozó észrevétele. Ami a népi politikát illeti, kérdem: ki ne törekedne arra, hogy ennek a politikának gyakorlati érvényesülését minél előbb megvalósítsa?! A világháború és az azt követő viszonyok egészen megváltoztatták a világ gazdasági rendjet. Ma már olyan problémák mozgatják a világ életét és gazdasági rendjét, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak. Ehhez a gazdasági rendhez nekünk alkalmazkodnunk kell, nvg kell találnunk az utat és módot a népi poétika gyakorlati érvényesítéséhez. Tisztelt Ház,! A régi kapitalista politikának értékmérője a tőke volt, a jövendő politika értékmérőjének, az emibernek kell lennie. A kapitalista politika sok tekintetben elhanyagolta az embert és a haszonra, a tőke gyarapításán fordította minden erejét, a jövő népi politikának egyedüli irányelve és alapja az ember kultiválása lehet. Es ha valaha szükség volt erre, akkor a mai világban igazán szükség van erre. Olyan mérhetetlen nyomor ülte meg a világot, hogy az, ha nem; segítenek rajta, előbb-utóbb a bolsevizmus karjaiba fog dőlni. T. Ház! Es az a csodálatos, hogy akkor, amikor 30 millió munkanélküli van a világon, amikor az emberek éheznek és nyomorognak, amikor például 1932-ben Kínában 60 millió ember küzdött az éhhalállal, Indiában pedig 600.000 emiber halt éhen, akkor megtörtént, hogy Ausztráliában 800.000 juhot vágtak le és ástak el, mert a nagy állatállomány az alacsony árak mellett semmi hasznot nem hajtott, Kanadában pedig 2 millió vágón búzát égettek el, a jövőben pedig a megművelt területnek több mint egyharmadát használatlanul hagyják, Egyiptomban 100.000 tonna gyapotot égetnek el. Mexikóban a rendőrséget és katonaságot vették igénybe a raktárhelyiségekben megromlott gyümölcstermés megsemmisítésére, Braziliában pedig 70.000 zsák kávét használtak el mozdonyfűtésre. íme, egyrészről a vagyon pocsékolása, másrészről pedig mérhetetlen éhség és nyomorúság tapasztalható az egész világon. Már most megértjük azt, hogy ilyen körülmények között a bolsevizmus miért tud utat találni magának olyan országokban is, ahol eleinte semmi talajra nem <tudott találni. De nemcsak világviszonylatban látjuk ezt a rettentő nyomort, hanem látjuk a mi hazánkban ds. Itt is tapasztaljuk, hogy egyes vidékek népe mérhetetlen nyomorban él és tenerődik. Nap-nap után pusztul a magyar erő. Ha csak az élveszületettek statisztikáját nézem, azt látom, hogy 1922-iben 30'8 ezrelék, 1933-íban már csak 22 ezrelék volt az élveszületettek száma. Tehát alig 10 év alatt ennyire fogyott az élveszületettek száma Magyarországon. Ennek egyik oka az a r 'mérhetetlen nyomor, amelyben a magyar nép sínylődik. Tehát igenis aktuális egy igazi komoly népi politika megteremtése, mert bűn nézni a magyar népnek azt a romlását, és pusztulását, amely egyes vidékeken észlelhető. A népi politika tehát aktuális, de meg kell jelölni azt a módot is. amellyel ezen a helyzeten segíteni tudunk. Nem elég csak a szimptornát megállapítani, hanem, azokat a módozatokat is ismerni kell, amelyekkel ezeket a bajokat meg tudjuk szűntetni. Ha a t. Ház figyelmével megajándékoz, leszek bátor néhány gondolatra rámutatni, lamelyek felhasználásával a nagy gazdasági krízisből ki tudunk jutni. A magántulajdon új értelmezésére van szükség, a magántulajdon olv értelmezésére, amely lehetővé t teszi azt, hogy a magántulajdon ne kizárólag egyes egyének jólétét szolgálja, hanem a közjólétet, a közérdeket is T. Ház! A magántulajdont nem ismerik a kommunista rendszerben, de a kapitalista gazdasági rendszert is inkább csak elméletileg ismeri, de gyakorlatban nem, mert nem. nevezhető a magántulajdonra felépített gazdasági rendszernek az a kapitalista rendszer, amely millióktól megvonta a magántulajdon minimumát is akkor, amikor egyes kiváltságos emberek kezéhen halmozta össze a magántulajdonnak majdnem összességét. íme tehát, amikor mi a magántulajdon elvi fenntartása mellett harcolunk, akkor igenis kell küzdenünk a kapitalista gazdasági rendszer^ ellen, amely ;a maga túl fejlődésében akadálya volt annak, hogy a magántulajdon rendszere valorizálható legyen az életben. (Zaj.) Nagyszerűen fejezd ki) a magántulajdon lényegét éppen XI. Pius pápa, aki azt mondotta, hogy a magántulajdonnak kettős jellege van, egyéni és társadalmi. Egyéni jellege a magán jólétet szolgálja és társadalmi jellege a közjólétet. Azt is hangsúlyozza a pápa a maga enciklikájában, hogy az . életnívó szolgáltatásán felül lévő vagyon már csak a közérdeket szolgálhatja és nem egyesek érdekeit. De tovább megy a pápa, amikor a maga enciklikájában előadja a világ orvoslására vonatkozó elveit. Azt mondja, hogy ha nem látják be a tőkésok, a kapitalisták, hogy a magántulaj-