Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-144
Az országgyűlés képviselőházának 1 kül- és gazdaságpolitikai problémáknak a tisztázásához, amelyekre egyszer valóban rá kellene térnünk, aminek a legfőbb ideje itt volna. T. Ház! Tovább megyek: én teljes tárgyilagossággal akarván nézni a dolgokat, tisztán látom azt, hogy a mi kicsiny országunkra, amely hatalmas nagyhatalmakat kormányzó diktatúrák tőszomszédságában él, az e diktatúrák által kormányzott nagyhatalmakhoz fűződő barátságunk révén akarva, nem akarva, ezek a gondolatok bizonyos mértékig belpolitikailag is kisugárzást gyakorolnak,^ mert vannak bizonyos benyomások, behatások és befolyások, amelyek alól egy kicsiny ország csak nagynehezen vonhatja ki magát. T. Ház! Semmi észrevételünk vagy kifogásunk nincs az ellen nekünk sem, ha a szomszédunkban lévő új helyzetekből mindazt, ami konstruktív és építő gondolat, a magunk nemzete számára a magunk módszere szerint átvesszük. Mert kétségtelenül áll az, amit Ernszt Sándor t. képviselőtársam mondott tegnap, hogy a kollektív gondolat jelentékeny mértékben megerősödött, hogy a túlzott individualizmus úgy, ahogyan azt a háború előtti/ liberális világ megkonstruálta, a mai életben nem tartható fenn súlyos veszedelmek felidézése nélkül. Nem fér ehhez kétség azonban, ami ellen tiltakozunk, aminek az átvételét nemcsak feleslegesnek, de károsnak tartjuk, a magyar élet elleni, az alkotmányosság kifejlődése elleni erőszak, mi ahhoz az állásponthoz ragaszkodunk, hogy ne engedjük a magyar élet folytonosságát, az alkotmányos és törvényes fejlődést semmiféle erőszakkal megszakítani, hogy semmiféle erőszakos cselekmény, semmiféle szélsőséges és szertelen kísérletezés ne történjék ebben az országban, hanem, mint kicsiny ország érjük be azzal, hogy amit már mások kikísérleteztek s hasznosak, jónak, maradandónak és konstruktívnak találtak, a magunk módszere szerint ültessük át a magunk történelmi alkotmányának kiéptíése, ha kell, reformja, de .elveinek, gondolatainak mindenkori UiszteleiÉÉjatartása mellett. (Helyeslés a baloldaloriM^^ÊL. Nekünk Ijgzak és a túlzás politikáját azért keft : jMB Wm minden körülmények között, talán rikább, mint bármely t országnak^^H ^Hiz inga egyszer egy irányban kilendMtf^ak idő kérdése, de egészen bizonyos, hogy % másik irányba is vissza fog lendülni. Diktatúrát erőszak nélkül nem lehet fenntartani, s a diktatúra és az internálótábor elválaszhatatlanok egymástól. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Sokkal termékenyebb, sóikkal hasznosabb miéig az ostoba kritika is az intrikánál, amely minden diktátor háta mögött múlhatatlanul felburjánzik. Ha nincs vitalehetőség, akkor a spiclirendszerre kell berendezkedni, mert gondolkodni az emberek nem szűnnek meg és véleményt nyilvánítani értelmes ember nem fog megszűnni. Sokkal bölcsebb és helyesebb tehát a kritika megnyilvánulását törvényes mederbe terelve lehetővé tenni, mint törvényen kívül helyezvén, azt törvénytelen irányba terelni, mert akkor olyan állapot fejlődhetik ki, amely mellett a politikai véleménynyilvánítás elintézésének egyetlen lehetősége az, hogy az ellenfelek éjjel a hálószobájukban kölcsönösen agyonlövöldözik egymást. Ezt az állapotot ne akarjuk mi országunkba behozni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Altalános emberi törvény, talán a világtörténelem legmaradandóbb igazsága az, 'P. ülése 1936 június 9-én, kedden, 65 hogy minden akció reakciót szül és ha Európa mai állapotát szemlélem, ha mindazokat a sokszor egyoldalúnak látszó, túlzott, magukban véve érhetetlen jelenségeket nézem, amelyeknek sokszor nagy népek is eszközül adták magukat, ezeket csak mint egy történelmi fejlődés vagy dekadencia konzekvenciáit szemlélhetem. Nagyon jól emlékszem arra, amikor 1914— 1915. telén tizenkilencszeres orosz rajvonalak rohamozták oneg az osztrák-magyar (hadállásoknak drótsövénnyel elkerített vonalait és a tizenkilenc orosz rajvonalból tizennyolc rajvonalnak nem volt puskája, csak a tizenkilencediknek volt. Aikkor ott helyben az az érzésem volt, hoigy ha azok az emberek, akik. azt a szörnyű mészárlást túlélik, egyszer visszamennek, szörnyű leszámolás lesz ennek a vége Oroszországban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Be is következett!) Ez az embertelen hadviselési mód váltotta ki az embertelen bolsevista metódusokat. itfgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Embertelenség az egyik oldalon, ez múlhatatlanul megbosszulja magát, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) múlhatatlanul azt a másik káros reakciót váltja ki, amelyet okos embernek előre kell látnia. Európában pedig, ebben az évszázadok óta alkotmányosan érző és cselekvő Európában a bolseviznuüs vezette be az erőszaknak azt a princípiumát, amely világforradalmi propagandát is óhajtván maga körül szervezni, — annakidején (hatalmas anyagi eszközökkel — az osztályharc^ a társadalmi gyűlölködés, az állandósult polgárháború állapotát teremtette ímeg például Olaszországban is, például a német birodalomban is és az,zal a szélsőbaloldali, világforradalmi politikával szemben, amely ezeket a nagy, kulturált birodalmakat a barbár bolsevizmus veszélyével fenyegette, ezeknek az országoknak nem maradt más választásuk, mint az erőszakkal szemben erőszakkal védekezni, a szovjet diktatúrájával szemben a civilizáció diktatúráját proklamálni. Indokolt volt ez Németországban, indokolt volt ez Olaszországban, de mi szükség volna erre Magyarországon? (Felkiáltások jobb felől: Nincs szükség! — Csik József: Nem is akarjuk! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mi szükség volna erre ebben az országban, ahol, Ira szemrehányásokat kapunk a t. túlsó oldalról, a szemrehányások úgy szólnak, hogy legalább is a t. túloldal hivatalos sajtója minket, itt az ellenzéken ülőket alkotmány védőknek szeret csúfolni. En szívesen vállalom ezt a megjelölést addig, amíg az az érzésem, • hogy védelmezni kell az alkotmányt, de szívesen lemondok erről az elnevezésről abban a pillanatban, mihelyt meg leszek győződve róla, hogy ilyen védeletmre szükség nincsen. (Felkiáltások jobbfelől és a középen: Nincs szükség rá!) önök ott a túloldalon ülő t. képviselőtársaim nem olyan erőkkel állanak szemben, mint amilyenekkel Mussolini és Hitler találta magát szemben, önök alkotmány- és törvénytisztelő, rendszerető, hazafias, tisztességes, polgári alapon álló ellenzékkel állanak szemben, akikkel szemben semmi, de semmi néven nevezendő erkölcsi vagy politikai joguk nincsen az erőszak legcsekélyebb mértékét is igény be venni. (vitéz Balogh Gábor: Nem akarja senki! — Zaj. — Dinnyés Lajos: Láttuk a választásoknál! — Sárkány Ernő: Festik a falra az ördögöt! —' Csoór Lajos: Féltik a hatalmat! — Felkiáltások jobbfelől: Rémképek! >• Dinnyés
