Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-144
66 Az országgyűlés képviselőházának Lajos: Láttuk a választásoknál! — Zaj. — Elnök csenget.) Én nem tettem 'szemrehányást senkinek, én egyszerűen tényeket állapítok meg (Ellenmondások jobbfelől. —- Sárkány Ernő: Ez falrafestett ördög!) és örülök, na túloldalon ülő t. képviselőtársaim ezzel egyetértenek, (vitéz Shvoy Kálmán: Csak felelünk a kérdésre !— Egy hang a középen; Mosolygunk! — vitéz Balogh Gábor: Nem fenyeget semmiféle veszedelem!) De hozzá kell tennem ezekhez a megállapításaimhoz mégegy további megállapítást is. Magyarország már átesett történelmének azon a legszomorúbb korszakán, amely a forradalmak és a bolsevizmus leküzdésén keresztül a konszolidáció, az alkotmányos és törvényes fejlődés visszaállításáig vezetett. Németország és Olaszország most esik át azokon a náluk igen hosszúra nyúlt történelmi periódusokon, amelyeken mi már 1919 őszén és 1920 tavaszán átestünk. (Ügy van! jobbfelől) A német birodalom, s az olasz királyság a kommunista veszedelem ellen való küzdelmet a maguk módja szerint állították be. Mi magyarok rövid néhány hét alatt letörtük ezt a veszedelmet és becsületére, tisztességére válik ennek a nemzetnek az egész világ előtt, hogy rövid átmeneti zavar után hallatlanul gyorsan tudtunk visszatérni az alkotmányos kormányzásnak ahhoz a jól bevált módszeréhez, (Haám Artúr: De nem használtuk ki!) amelynek végeredményben minden országiban a kormányzás ideáljának kell lennie. (Dulin Jenő: Friedrich csinálta meg! — Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: Titkos választójog volt! — Egy hang a baloldalon: Azóta sem állítják vissza! — vitéz Balogh Gábor: Nincs veszély itt kérem! Ha volna veszély, akkor mi is segítenénk, de nincs veszély! Semmi veszély nem fenyeget! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Egy nagy nemzet, mint amilyen a német, vagy amilyen az olasz nemzet, egy nagyhatalom tovább élhet a diktatúra állapotában, niint egy kicsiny ország. Nagyon könynyű megállapítani, hogy miért. A diktatúrák az erőöntudat felfokozását jelentik ezekben az országokban. A diktatúrák külpolitikailag rendkívüli sikereket tudtak ezeknek a nagyhatalmaknak biztosítani, mert a német birodalom le tudta magáról rázni a versaillesi szerződés bilincseit, Olaszország meg tudta magának szerezni, azt a gyarmati birodalmat, amelytől annakidején a békeszerződések ••méltánytalanul elütötték. Ez a két nagyhatalom, ez a két nép ideig-óráig lemondhat a szabadságról, mert megfelelő ellenértéket kapott a másik oldalon: nemzeti vágyainak, nemzeti aspirációinak teljesüléséit, nemzeti öntudatának hallatlan felfokozását 'és ilyen (körülmények között hosszabb perióduson keresztül is le tud .mondani arról a legfőbb emberi jóról, amelyet szabadságnak neveznek. De kérdezem, vájjon Magyarországon egy diktatúra tudna-e hasonló eredményeket elérni, (vitéz Kő József: Határozottan! — vitéz Balogh Gábor: Senki sem; akarja, a diktatúrát! — Zaj.) Én világosan megmondom felfogásaimat, hogy a homályos agyakból is elhessegessük ezt a diktatúra-gindolatot. (vitéz Balogh Gábor: Bocsánat, nincs aktualitása a kérdésnek! — Dulin Jenő: Ön legfeljebb csak azt tudja, hogy ön nem akarja! — Dinnyés Lajos: A szomszéd ott már akarja! — Derültség. — Vázsonyi János: Elindul a nagy Kő, ki tudja, hol áll meg! — Elnök csenget.) Meg vagyok róla győződve és a külügyminiszter úr nagyvonalú expozéjából is nagy 44. ülése 1936 június 9-én, kedden. örömmel állapítottam meg, hogy tel jes mértékben egyetértek vele, hogy mi kicsiny Magyarország a magunk nemzeti külpolitikáját másként mint nemzetközi együttműködéssel eredményesen nem szolgálhatjuk. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Mi nem fekhetünk keresztbe azon az úton, s melyen a nagyhatalmak szekere végig* dübörög, mert mi ott eltaposva maradnánk. Nekünk minden irányban barátokat kell sze reznünk, mint ahogyan nagyon helyesen mondotta a külügyminiszter úr. (Haám Artúr: De nem francia barátokat!) Ha barátokat akarunk magunknak az egész világon szerezni, akkor tartózkodnunk kell olyan belpolitikai magatartástól, amely bármilyen irányban, szélsőséges lévén, komoly erőket tudna velünk szemben a külpolitikai fronton is szembeállítani. Van azonkívül a diktatúrában nagy adag kockázat is, amit főleg kis népeknek okosabb elkér ülniök: a diktátor tévedése, vagy egyszerűen, ba a szerencse csillaga lehanyatlott, irreparábilis lehet a nemzet szempontjából, míg alkotmányos kormányzás mellett az alkalmatlanná vált kormánytól könnyűszerrel meg tud a nemzet szabadulni, (Felkiáltások a baloldalon: No! No!) másik kormányt állítván egyszerűen a helyébe, (vitéz Balogh Gábor: Elvileg helyes, de gyakorlatilag nem helyes!) Én a nemzet alkotmányos fejlődését és a diktatúra gondolatának elutasítását annak a legnagyobb nemzeti ideálnak szempontjából is szükségesnek tartom, amelyet úgy fogalmazhat nánk meg, hogy a magyarságnak itt a középDuna völgyében elsőszülöttségi jog alapján bizonyos előnyös, bizonyos vezetőszerepet óhajtunk biztosítani. Vezetőszerepet a Duna völgyében a magyar nép csak akkor tölthet be ; ha az a föld a több szabadság, több jog és nem nagyobb szolgaság földje. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Az elszakított részeken élő magyar testvéreink védelme szempontjából is fontos, hogy a meglévő, de be nem tartott írott jogunk mellé erkölcsi jogunkat is mindenkor odaállíthassuk azáltal, hogy ezen a földön az uniformizálásnak, az emberi lelkek standardizálásának totalitási rendszerét nem engedjük elhatalmasodni. (Élénk helyeslés a baloldalon. — Petrovácz Gyula: Sem vertikális, sem hoiízontális irányban!) Az önkormányzat gondolata az, amelyet minden vonatkozásban ki kell építenünk és szolgálnunk kell, ha a határon túl élő magyar kisebbségeink javára hasonló önkormányzati lehetőségeket akarunk teljes erkölcsi joggal biztosítani. (Ügy van! Ügy ban! half elől.) A magyar életnek, a magyar politikai és alkotmányos életnek jtnagasabbrendűsége az a leghatalmasabb jogcím, amely a magyar nemzetet itt a Duna völgyében vezető szerepében megerősíti és amely NyugatEurópa nemzeteinél is tekintélyt adott és ad nekünk, mert amíg nem esünk áldozatul egy szertelen, vagy szélsőséges politikai elméletnek, addig a nagyar nemzet a népek társaságában éppen a maga politikai fölényénél fogva mindig több és különb bizalmat és tiszteletet fog élvezni, mint amennyi nekünk kis számunknál, lefegyverzett és elszegényedett voltunknál fogva kijárna. Nekünk ez a magasabb színvonal, — nemcsak az a kultúrfölény, amely nagyon egyoldalú fölény, ha csak a tudomány terén jelentkezik, a politikai élet síkját azonban nem termékenyíti meg — ez a politikai fölény a legerősebb fegyver a magyar revízió kezében, ez az a politikai ugródeszka, amelyről egyedül tudunk nemzeti ideáljaink megvalósulása felé előbbrejutni.
