Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

64 Az országgyűlés képviselőházának tásában henne van a kedvező és a kedvezőtlen kritika is erről a költségvetésről, mert ez azt jelenti, hogy semmiféle veszedelmes kísérletezés, vagy újítás ebiben a (költségvetésben nincs, mert hiszen kitaposott nyomokon jár. De ibenne van az a kritika is, hogy az elmúlt hat esztendő alatt lényegileg semmiféle változtatás nem történt, mert a politikai változtatásoknak, pláne gazdasági reformoknak múlhatatlanul meg kell, hoigy legyen a konzekvenciája a költségvetésben. Ha tehát a költségvetés struktúrája változatlan, ez azt jelenti, ihogy lényegileg a 'gazdaságpolitika is változatlan. Már pedig még akkor is, ha valaki a t. túloldalon abban a véleményben volna, hogy hat évvel ezelőtt ez a költségvetés^ úgy, ahogy az felállíttatott, rendben volt, kétségtelen, hogy az azóta eltelt hat esztendő, a világgazdasági válság, a társadalom egyes alsóbb rétegeinek szörnyű, elnyomoirodása és ínsége múlhatatlanul meg kellene, hogy látszódjék ezen a költségvetésen (Ügy van! Ügy van! half elől.) azokban a tételekben, amelyek az azóta felmerült és egyre súlyosbodó nagy proiblémáknak legalább ibizonyos méirtékig való megoldását célozzák. Éppen ezért csak néhány szerény posztulátumot állítok fel, amelyek még

1 nem is jelentenek reformpolitikát, hanem amelyek csak a gazdasági körülmények normalizálását jelentenék és azt mondom: nem tekinthetjük gazidasági életünket és költségvetési helyzetünket normálisnak mindaddig, amíg a búza és a szén békebeli árának aránya helyre- nem áll, vagyis amíg egy imiázsa búzáért nam vásárolhatunk annyi szenet, mint amennyit békében tudtunk vásárolni, addig

1 aiem normális a helyzet, (Drózdy Győző: Ügy van!) Nem normális a helyzet, miért a mezőgazdaság rovására egy állandó vagyon- és jövedelemeltolódás következett be a nagyipar javára. (Ügy van! balfelől.) Ez kétségtelen, é.s én nem tudom addig semmiféle reformpolitika komolyságát és őszinteségét akceptálni, amíg ebben a — majdnem azt mondhatnám — szimptomatikus kérdésben gyökeres változás nem áll be. Tudniillik a mezőgazdasági oldalon a búza, a bányászat és a nagyipar oldalán a szén az a standard cikk, amelyhez minden hozzáigazodik. (Ügy van! Úgy van!) Amíg egy métermázsa búzáért nem tudunk annyi szenet vásárolni, mint amennyit békében vásároltunk, addig. t. Ház, nincs reformpolitika, addig nincs normális állapot, addig egy abnormis helyzet van. (Felkiáltások jobbfelól: Ezért kell a reformpolitika! — Kun Béla: A kormánynak kezében van minden mód, csinálja meg! —Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Addig — mondom — abnormis a helyzet, még pedig abnormis és káros a mezőgazdaságra, amely a maga produktumait túlalaesonyan adja el és a maga beszerzéseit túlmagas áron eszközli. (Ügy van! Ügy van!) A helyzet normalizálásához hozzátartozik a falusi inség intézményes megoldása, munkaalkalmak teremtésével, még pedig hasznos és jövedelmező munkaalkalmak megteremtésével és a mostani alamizsna-rendszer észszerű megváltoztatásával. (Helyeslés balfelől.) Idetartozik a rendkívül antiszociális őrlési adó megszüntetése. Mert tarthatatlan helyzet az, hogy a t kenyér ára kétszer annyi legyen, mint a búzának az ára, holott normális és egészséges lUh. ülése 19S6 június 9-én, kedden. állapotok között a kenyér ára azonos a búza árával. T. Ház! Ide tartozik az is, hogy a régi földreformból visszamaradt problémákat emberségesen meg kell oldani és el kell intézni. Ide tartozik a mérhetetlenül felszaporodott nyugdíj terheknek — melyek költségvetésünknek ma már harmadrészét teszik ki — lényeges leépítése a költségvetésben egy elfogadható mértékig. (Haám Artúr: Agyonverni nem lehet a nyugdíjasokat! — Klein Antal: De nem lehet háromféle címen húzni fizetést. — Egy hang a jobboldalon: Nincs olyan ember, aki háromféle címen húz! — Klein Antal: Dehogy nincs! — Egy hang a jobboldalon: Nem is lehet. — Elnök csenget.) Ide tartozik, ha másért nem is, legalább is a fiatalság megnyugtatása érdekében az állá«shalmozások felháborító rendszerének végrevalahára való megszüntetése. (Kun Béla: Hol a reform?) T. Ház! Mindez, amit bátor voltam itt eimondani, még nem reformpolitika. Ha mindezt megcsináltuk, akkor normális állapotokat teremtettünk, amelyek mellett hozzáfoghatunk egy megfelelő, nyugodt légkörben az észszerű és szükséges reformok megvalósításához. Én ezzel mindazt, ami gazdasági tárgyú mondanivalóm volt, így leegyszerűsítve el is mondottam . T. Ház! Most már bekapcsolódva azokba az emelkedett szavakba, amelyeket tegnap az ellenzéki pártok vezérszónoka, Ernszt Sándor igen t. képviselőtársam itt elmondott, én magam mindenekelőtt kijelentem, hogy az ő megállapításait teljes egészükben elfogadom és osztom. (Helyeslés a baloldalon.) Osztom azt a megállapítást is, hogy belpolitikai helyzetünk nem kielégítő. Es ha én ma itt felszólalok, azt nem azért teszem, hogy ezt a helyzetet még komplikáltabbá, .tegyem, hanem lehetőleg azt szeretném vele elérni, hogy hozzájáruljak a különböző gondolatök és felfogások tisztázásához. Éppen ezért különösen azt a bizonyos — remélem nemcsak, átmehet! -- megnyugvást és megkönnyebbülést felhasználva, amely a politikában pillanatnyilag beállott, arra akarok rámutatni, hogy a magyar belpolitikai helyzetnek — a túlsó oldalon most már azt mondják,

1 hogy indokolatlanul, mi úgy érezzük, hogy

k indokoltan — a megromlását a diktatúra veszélye idézte elő. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ezt isinétiem és tovább megyek, t. Ház: ha Önök, t. képviselőtársaim, azt állítják, hogy nincs diktatúra>veszély, én ezt nagyon szívesen, örömest elfogadom, főleg, ha ezt tényleg őszintén állítják, (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy van! Egész őszintén!) de t. képviselőtársaim!, abban az esetben — és remélem, hogy ez az eset áll fenn — ne méltóztassék párttotalitásról beszélni, ne méltóztassék a vezér-elvet hangoztatni, méltóztassék a tárgyilagos kritika szükségességét elismerni és az »elég egy okos ember« elvet egyszersmindenkorra papírkosárba hajítani. T. képviselőtársaim, ha Önök ezekkel a nem általam felvetett, hanem általam most csak említett gondolatokkal kapcsolatban arra az elutasító álláspontra fognak helyezkedni, mint általában a diktatúra gondolatával szemben, akkor én teljes megnyugvással veszem tudomásul, hogy elmúlt a diktatúra veszélye, hogy nincs diktatúraveszély és abban a pillanatban sokkal konciliánsabb, nyugodtabb légkörben foghatunk hozzá azoknak a nagy bel-,