Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának 1UU. ülése 1936 június 9-én, kedden. m minisztrációs szerv, cma már az ipartestületnek tanoneneveléssel, munkáskérdéssel, ipari tisztességgel, kontárkérdéssel, a tisztességtelen verseny problémájával is kell foglalkoznia. Ma már ihiába állítanák fel ipartestületi székeket az ipartestület mellé és iparkamarai bizottságokat, hogy a kontárakkal és az árrombolókkal szemben eljárjanak, ha nincsenek szankciók. Méltóztassanak elképzelni azt, hogy milyen destrukció, milyen árrombolás folyik az építési iparban, hogy megmételyezik még a közhatóságokat is, amikor azok a kollégák, akik 'közállásban vannak, midőn a tatarozási rendelettel kapcsolatos költségvetéseket kollaudálják, akkor az önköltségi áron alul ismerik el a legtöbb esetben a henyujtott számlákat. Én azt hiszem, miután ezeket az anomáliákat felhoztam, hogy elkövetkezett az ideje^ annak, hogy az igen t. iparügyi miniszter úr a maga felkészültségével és azzal a lojalitással, amellyel velünk: szemben viseltetik, ezeknek véget vessen. Meg kell itt említenem egy problémát, amely nemcsak építőipari probléma, hanem talán az egész iparos- és kereskedővilág problémája: a közszállítási szabályzat legolcsóbb rendszerének mindenek felett való tartása._ Ez ilyen formában már sehol az égvilágon nincs meg. Németországban, Svájcban, Angliában s a többi nyugati államokban vagy egy normálárral, vagy pgy középarányossal, vagy pedig az előre pi éliminait összeghez legközelebb eső ajánlatok tekintetbe vételével intézik el a versenytárgyalásokat. Nálunk még mindig nem jutottunk el oda, hogy a minőség, a megbízhatóság, a cégek szociális tevékenysége lenne a m'rvadó tény, hanem csak az, hogy ki olcsóbb két krajcárral, azután bármilyen szemetet adhat, de ezt is csak úgy képes adni, hogy vagy a közadókat nem kalkulálja be, \> jgy a köztartozásait, az Oti.-t, a Mabi.-t, 1 agy Hasonló dolgokat. A közelmúltban egy egészen, közepes vállalkozó tönkrement. 20,000'—30.000 pengős munkákat kapott és a vége az lett, hogy amikor felülvizsgálták a könyveit, 50.000 pengő Oti.-tartozása, több mint 50.000 pengő adótartozása volt, Isten tudja, hány magánosnak tartozott anyagárakkal és nem tudom még milyen követelésekkel. Kérdezem, nem abban a rendszerben van-e a hiba, amely ma az Oti.-nál uralkodik, nem ott van-e a hiba, amely az oka annak, hogy ma már az építőiparban rendet kell teremteni. Ha 20.000^-30.000 Pengős munkavállalások mellett 1O0.O0O pengős köztartozások lehetnek, akkor elérkezett az ideje annak, hogy igenis az iparügyi miniszter úr kemény kézzel nyúljon ehhez a problémához és ebben a dzsungelben végre rendet teremtsen. Van azonban még egy másik típusa annak, aki olcsón vállal közszállítást. Ez a típus egyszerűen nem szállítja, azt, amit előírnak és a szerződésnek nem az írott betűjét nézi, hanem a sorok közét nézi, keresve, hogy mit lehetne oda belemagyarázni, vagy miként lehetne a sorokban foglaltak alól a sorok közt kibújni. Csodálkozunk, ha itt-ott panamákról, közszállítási visszaélésekről hallunk, holott ezeket törvényadta eszközökkel kell kiküszöbölni és el érkezett az ideje annak, hogy egy félszázad tapasztalatait leszűrve, végre törvényes alapon rendezzük ezeket a kérdéseket. Ebben a vonatkozásban a legegyszerűbb szer az volna, hogy elsősorban megelőző intézkedésekkel kellene eljárni, a közszállítási szabályzatot úgy kellene módosítani, hogy az árrombolást kikerüljük a »legolcsóbb« rendszer KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. r kiküszöbölésével. r Ha a kormányzatnak talán az a véleménye és álláspontja, hogy ma még nem következett el ennek az ideje, akkor méltóztassék éppen a közszállítási szabályzatban foglalt pontokat a legszigorúbban betartani az alantas közegekkel, különösen a 46. és 47. §-t, amelyek az irreális árakon pályázókat a közszállításokból egyszerűen kiküszöbölik és azoktól, akik a közszállítási szabályzat előfeltételeit száz százalékig nem tartják be, megvonják a közszállítási megbízatást. Az árrombolással szemben az ipartestületi székek és az iparkamarai bizottságok 20, meg 100 pengős (büntetésekkel operálnak. Ott, ahol százezres, meg -milliós építkezések vannak, számít-e az, hogy 20 vagy 100 pengő büntetést fizet az az iparos? Az iparügyi miniszter úr ipari novellájában akisiparosokra vonatkozóan, igenis érzékeny büntetés az a 20 vagy 100 pengő, mondjuk egy kis foltozó vargára, de egy ilyen nagy vállalkozó cég azt meg sem érzi. Ezek nem szankciók, ezek nem megtorló intézkedések. Ezek olyan jámbor madárijesztők, amelyekre ezek a jómadarak nyugodtan rászállnak és mosolyogva mondják egymásnak, hogy ez úgy sem büntetés és ettől nem kell félni. Egy új építőipari törvény irányelveinél tehát igenis — bármennyire szomorúan hangzik is — ezekről a büntető szankciókról és preventív intézkedésekről is gondoskodni kell. Nagy sérelme az építőiparnak a kisiparral kapcsolatban az, hogy amíg a kisiparos bármilyen összegű munkát vállal, bármilyen forgalmat bonyolít le, kisiparosnak tekintik, addig építőmester vagy mérnökvállalkozó, ha 30.000 pengőnél nagyobb forgalmat bonyolít le öt éven keresztül összesen, nagyiparosnak számít. Hát kérdem, mi volt a célja ennek a rendelkezésnek? Nem ez a kormány hozta ezt a rendelkezést, ez régi rendelkezés. Es éppen azért kérem, ezek kapcsán ennek a rendelkezésnek a módosítását. Kérem, hogy az emberek foglalkozási körét, vagy pedig anyagi erejét jelölje meg a kisipar fogalmában. Mert ha egy mérnök vállalkozó öt évvel ezelőtt vállalt egy munkát 31.000 pengőért, amelyen volt talán 2000 pengő tiszta keresete, akkor, ha azóta egy szem munkája sem volt, nagyiparosnak számít, a szerint adóztatják, míg az az ács vagy kőmívesmester, ha öt évvel ezelőtt milliókat forgatott, az összes kisiparosságot megillető kedvezményeket élvezi napkeltétől napestig és január 1-től december 31-ig. Úgy vélem tehát, hogy cnagy érdeke az építőiparnak, hogy a kormány figyelmét felhívjam imár 'most, — mielőtt a _ kormány az építőipari törvénnyel a Ház elé járul — ezekre az anomáliákra, ezekre a problémákra. Lojálisán leszögezem^, hogy ennek a mai kormánynak semmi köze sincs ahhoz, hogy a helyzet így alakult, ímert ezek régi bűnök, régi mulasztások s egy félszázad mulasztásait kell pótolni. Eppeu azért minden oldalról sietünk is i a kormány segítségére, hogy tényleg tökéletes iművel léphessen a Ház elé. Az építőipari törvény nem kevesebb, mint 1000 építőmester, 2500 kőművesmester, 6000 kőművesiparos és soksokezer fmérnökvállalkozó érdeke, tehát mégis fursa az, hogy ma még az a helyzet, hogy az ipartestületeknél az az uzus, hogy vidéken az építőmesterek és az építőiparral foglalkozó mérnökök -— nem akarok itt senkit sem sérteni, csak elvben beszélek — a falusi csizmadiával és a gölöncsérrel egy ipartestületben ülnek és esetleg ott az az elnök dirigál építőipari vonatkozású kérdésekben is akkor, amikor — mint 9