Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

44 Az országgyűlés képviselőházának HS. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. Az igazság akkor is megáll, ha az akármerre es akárhonnan irányítja kritikáját. Ilyen igazS-W a

!'- **

mít Mich

alache, ellensége» ország allamierfia, a román nemzeti parasztpárt vei

e

?

e

' mondott nemrégen Bukarestben, június 1-en, 50.000 ember jelenlétében. Nem arra a témakörre vonatkozik már, amiről az előbb szóltam, mert szigorúan tartom magam a parlamentarizmus szabályai szerint az elnöki figyelmeztetéshez. Michalache Bukarestben azt mondotta {olvassa); »A nacionalizmus nem a fajtán, a véren es hajszínen alapszik, hanem a történelmi hagyományokon és a vérrel áztatott földön. Aki az ország határain belül él és becsületesen dolgozik, tagja a nemzetnek. Ez a tény kötelesf^?ye teszi mindenkinek, aki ezen határokon belül el, hogy ezért a nemzetért, ha kell, áldozatokat hozzon a harcban és becsületesen dolgozzék a békében, hogy visszaszerezze a nemzet tulajdonát képező állam tekintélyét.« Minden szava, minden sora igaz akkor is, ha egy velünk ellenséges állam államférfia mondotta; mert ellenségesnek kell neveznem a mai békeállapotban is mindazoknak az államoknak vezető politikusait, akiknek politikája Irianon fenntartására irányul, szemben a mi politikánkkal, amely Nagy - Magyarország helyreállítására és a revízióra irányul. Tényleg igaz mindenütt, minden államra vonatkoztatottan, hogy az állam tekintélye azon alapszik, hogy az elismert legyen kifelé a többi államok előtt; az állam tekintélye befelé pedig azon, hogy mindig az állampolgárok szeme előtt és az állampolgárok felett legyen minden tekintetben. De ehhez az szükséges, hogy az állam ne avatkozzék bele mindenbe, ne avatkozzék be mindenkinek a magánéletébe, gazdasági életébe, ne avatkozzék be a gazdasági életbe úgy, hogy a totalitás és az egykézrendszer révén tönkremegy az adópolgár, a gazdasági egyed. Egyszer már bátor voltam itt a képviselőházban a múlt ciklusban kifejteni, hogy nézetem szerint úgy gazdaságilag, mint jogi tekintetben akkor erős az állam, ha a piramishoz hasonló. A piramis csak akkor karcolhatja büszkén az eget, ha minél szélesebb talapzaton nyugszik. Egy állam gazdasági ereje azon múlik, hogy minél több legyen az önálló exisztencia, minél többen legyenek az államban, akiknek van féítenivalójuk, hogy minél többen legyenek a gazdasági egyedek, hogy ne a nincsetlenek, ne az elkeseredettek és felforgatásra hajlamos és megnyerhető egyedek legyenek többségben. Az állam gazdasági biztonságának főjellemvonása az, hogy mennél több az önálló egyed, mennél több az önálló kisexisztencia, mennél több a boldogulni tudó polgár: annál jobban prosperálhat az állam, annál nagyobb lesz az állam jövedelme és ugyanígy állunk a jogok tekintetében is. An nál bizonyosabb az állam biztonsága, annál erősebb az állam joga, mennél többen vannak az alkotmány sáncain belül, mennél többen érzik a közösséget, amely őket testvéri érzésben a haza édesgyermekeiként összefűzi, (tfgy van! half elöl.) Az autonómiáról szóltunk az általános és a részletes vitában és beszéltünk jogokról. Kérdeznem kell, van-e még autonómiai Az autonómia a fővárosban már az 1930. évi fővárosi törvény óta csak látszatként él, az 1934-es fővárosi törvény pedig még ezt a kis látszatot is megszüntette. A parlamentarizmus a nyilt szavazás rendszere mellett nem lehet igazi parlamentarizmus és még a titkos választójognak sokszor ígért, de — az egyetlen Friedrich-féle 1920-i választást kivéve — soha be nem tartott bevezetésével sem oldódnék meg a választójog kérdése. Mert nem elég a titkos választójog: becsületes választási eljárásra és kerületi arányosításra van szükség! Titkos választójog van Budapesten, mégis hamisak a választási eredmények, mert méltóztassanak megnézni, hogy a választásokon minden t kerületben több az ajánló, mint a szavazó, ami már ennek a választási rendszernek csődjét és bukását jelenti. Nem kívánok újból és újból utalni a törvényhatósági választásoknál szereplő bolettaréndszerre, amellyel való becstelen tőzsdejáték az állampolgári jog sárbataposását, .kicsúfolását és megszégyenítését jelenti. A kerületi arányosításról pedig, azt hiszem, nem kell külön beszélnem. Beszélt erről mai ülésünkön Dulin Jenő képviselőtársam, csak megállapítom, hogy vannak ennek a Háznak olyan képviselőtagjai, akik 15—20 ezer szavazatnak rájuk való esése után foglalnak itt helyet, titkos választókerületben nyerve el a mandátumot, és vannak a Háznak olyan képviselőtagjai, akik nyilt szavazás mellett 800—2000-ig terjedő szavazattal való megválasztatás után foglalnak itt helyet, idebent azonban egyforma joggal rendelkezünk, ami azt jelenti, hogy plurális választójog van érvényben, mert az egyik kerületnek 800 és a másik kerületnek 2000 szavazata ugyanannyit ér, mint más kerületnek nak is kellemes ez a körülmény! Ezerkétszáz 15—20 ezer szavazata. (Dulin Jenő: Knob Sándornak ez tetszik! — Dinnyés Lajos: Lakatosszavazója van neki! Szegény Jenesnek aztán van! — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget) Az alkotmány kérdéséről volt vita mai ülésünkön. Azt kell kérdeznem: beszélhetünk-e teljes alkotmányosságról mindaddig, míg a kormányzat méig ima is a háború esetére szóló kivételes hatalommal rendelkezik a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kormányoz tizennyolc esztendővel a világháború befejezése után, amilkor ennek alapján intézi a kormány gyülekezési, egyesülési és sajtójogunkat, tehát mindazokat a kardinális szabadságjogokat, amelyek az ország alkotmányának mindenkor alapját képezték. (Dulin Jcaiő: Itt is egy alkotmán y sérelem van!) T. Ház! Kérdem, alikotmányosnak mevezhető-e a 33-as bizottság felállítása, mely bizottság jogkörének meghosszabbításáról most a napokban fogunk tárgyalni. A 33-as bizottság felállítása azt jelentette, hogy az adómegajánlási jogot kivette a törvényhozás (kezéből a kormányzat, azt rendeleti útra terelte és jogot kapott ezáltal a rendeletek útján való kormányzásra, adóztatásra és adóikivetésre. T. Képviselőház! Ma már erről senki sem beszél, ma már ez ellen is megszűnt az ellenállás, holott a magyar alkotmánynak valaha ez volt a legsarkalatosabJb joga, hiszen a régi rend országgyűlésnek idejében a rendek állandóan azért harcoltak, hogy az adó és újoncmegajánlási jogot megvédjék az országgyűlés számára. Ezért harcoltak az autonómiák is és az autonómiákhoz a régi rendi alkotmány idejében nem mert senki se hozzányúlni. A parlamentarizmus korszakában azután megnyirbálták az atuonómiák teljes jogkörét. T. Ház! Valaha, a régi rendi országgyűlések idejében harcoltak azért, hogy az adó- és újoncmegajánlási jogot az országgyűlés szá-