Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának 1 mára biztosítsák és az autonómiák védelméért a vidéki autonómiák sora, mint az alkotmány bástyái álltak helyt az úgynevezett bécsi Burg önkénye ellen. T. Ház! Mit látunk, 'ha a mai korszakot nézzük? Hova jutottunk? A bécsi Burg önké­nyétől eljutottunk a kartoték-rendszer" Ester­házy-uteai önkényéig. T. Ház! Autonómia, becsületes titkos válasz­tó jogon épült parlament és alkotmányosság a népies politika követelményének alfája. Két évvel ezelőtt, amint emiitettem, a miniszterel­nök úr azt mondotta, bogy népies politikára van szükség. Nos, tessék hát a népies politiká­nak legalább az ábc-jét, az első két-három be­tűjét megvalósítani. A csonka haza csonka jo­gával szemben az ideál a teljes jog éis az in­teger ország. A Duna-medencében ismét hely­reállított Nagy-Magyarország az, ami ben­nünket kell, hogy mindenben vezessen, a terü­letében, jogában, erkölcsében és közéleti tiszta­ságában felragyogó ezeresztendős alkotmány alapján álló Nagy-Magyarország. Ma a Duna­medence r minden állama természetellenes és rokkant állam. Természetellenes, mert a hatá­rokat tisztán az elméletek alapján szabták ki, minden gyakorlati tudás nélkül, olyan módon, hogy nem ismerték azokat a községeket, ame­lyeiket kettévágtak, azokat a városokat, ame­lyeket a középükön törtek szét, színmagyar területeket csatoltak idegen területekhez és ez­által teljesen tönkretették az ország gazdasági prosperitási lehetőségét. De ez csak az egyik ok, ami miatt nincs meg a gazdasági prospe­ritás. A másik ok aza helytelen vámpolitika és .mesterségesen kiépített politika, amely min­den egyes utódállamban egyaránt megnyilvánul. Az egyik állam, amely par excellence ipari ál­lam, mesterséges agrárállammá akar fejlődni, a másik állam, amely par excellence agrárál­lam, mesterséges ipari állammá akar fejlődni, pedig csak ha ezek az államok ismét egységes vámterületet képeznének, ha ismét egységes gazdasági szervet alkotnának, akkor tudná a törtémelem az önellátás tökéletes kiépítésével ezeknek az államoknak a gazdasági prosperitá­sát ismét helyreállítani. A Duna-medence szá­mára, nézetem szerint, az egyetlen megoldás, az egyetlen védelem., az egyetlen lehetőség, a régi monarchiának valamilyen formában való feltámasztása lehet, gazdasági szempontból azért, amiért azt megindokolni az előbbiekben csak néhány szóval voltam bátor, hiszen a ren­delkezésemre álló idő nem ad lehetőséget arra, hogy részletesen indokol jam, politikailag pe­dig azért, mert imiint egykoron a régi monar­chia volt a védelem a kelet kultúrálatlan tá­madásával szemben a nyugat kultúrája szá­mára is, most is csak ez az egyetlen állam, mint Pufferstaat volna alkalmas arra, hogy védelmet adjon az egyik oldalon a kelet, a má­sik oldalon a nyugat részéről jövő kultúrálat­lanság ellen, védelmet adjon minden felforga­tás, minden olyan tendenciával szeonlben, amely nemzeti létünknek, nemzetig önérzetünknek és függetlenségünknek letörésére irányul. Ennek alapja pedig csak a nemzeti függetlenségben, teljes jogában élő ezeréves Magyarország lehet. Ez a reménység kell, hogy éltessen vala­mennyiünket, az a reménység, amikor ismét a Szent Korona fénye ragyog a Kárpátoktól az Adriáig, az a reménység, amikor iskoláink­ban gyermekeink ismét azt tanulhatják, hogy a Duna Dévénynél jön be az országba és Or­sovánál hagyja el a határunkat. Ez a remény­ség, kell, hogy valamennyiünket éltessen és '. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 45 ennek a reménységnek jegyében kell, hogy valamennyien dolgozzunk. Különböző pártok­haz, ha úgy tetszik, világnézetekhez, külön­böző foglalkozási ágakhoz, felekezetekhez, vagy ha így tetszik: fajhoz is tartozzunk, ebben az egyben, mint a magyar imádságban, minden­kor egyeknek kell lennünk. Ezért kell élnünk, erre kell nevelnünk utódainkat. De ehhez a lehetőséghez, nézetem szerint, csak a nemzeti demokrácia vezethet, a megértés, a jogegyen­lőség szelleme, az ezeréves alkotmány védelme és miután mindezzel szemben áll az a rend­szer, amelyet a többségi párt és a kormány­zat képvisel, azzal szemben bizalmatlan lévén, az appropriációs javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Ember Sándor képviselő urat illeti a szó. Ember Sándor: T. Ház! Eendkívül kelle­metlenül érzem magam, amikor az előttem szó­lott igen t. képviselőtársamat mindenekelőtt arra vagyok kénytelen figyelmeztetni, hogy velünk barátságban élő és a magyar külpoli­tika szempontjából ezidőszerint különös je­lentőséggel bíró hatalmas nagy nemzet kor­mányával szemben olyan nyilatkozatokra ra­gadtatta itt magát, (Vázsonyi János: Idéztem az osztrák katolicizmus hivatalos lapjából!) amelyeket tőle, akit én mint fegyelmezett szó­nokot ismertem, igazán nem vártam volna. (Vázsonyi János: Az osztrák katolicizmus hi­vatalos lapjából idéztem!) Nem vártam volna ezt azért, mert valamennyien tudjuk nagyon jól, hogy Németországban az a rendszer, ame­lyet ő kritizál, ma nem egy csekély töredékre alapítja az uralmát, nem egy kisebbségi dik­tatúrát jelent» hanem — ahogyan a jegn+olp:' választások eredménye mutatja — a hatalmas német nemzet nagy többsége áll mögötte. (Vá­zsonyi János: Az osztrák katolicizmus hivata­los lapjából idéztem!) A parlamenti illem azt kívánja és ezt mi valamennyien a régi parlamenti illem idejében tudtuk és megkívántuk és megkívánjuk mai parlamenti berendezkedésünk mellett is, hogy sem a mi belügyeinkbe ne avatkozzék senki, de éppen úgy mi sem arrogáljuk magunknak azt a jogot, hogy a német népet kormányfor­májának megváltoztatására, sőt^ kormányfor­májának mikénti megváltoztatására bölcse­ségben megtanítsuk. Nekünk a tényekhez kell alkalmazkodnunk és ha a német nép bármilyen kormányforma mellett velünk szemben barátságosan viselkedik és úgy a gazdasági tárgyalásoknál, mint pedig különösen külpolitikai fellépéseinél mindig érezteti azt, hogy ahogyan a bajokban együtt voltunk a világháborúban, úgy most a világ­háború bajaiból kivezető utat is együtt akarja megtenni velünk, akkor ezt nem szabad azzal honorálnunk, hogy ilyen meggondolatlan kriti­kával illetjük. (Dinnyés Lajos: Idézett! — Vá­zsonyi János: Az osztrák katolicizmus hivata­los lapjából!) Akármennyire méltóztatott idézni, méltóztassék a Házon kívül idézni, ne méltóztassék itt benn idézni- (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Dinnyés Lajos: Ne bántsuk, szűzbeszéd!) Ember Sándor: Az előbb mondottam, t. kép­viselőtársam, hogy ön tud a szüzesség és a ta­pasztaltság közt különböztetni. Én nem arrogál­hatom ezt, beszédem lehet szűz, de tapasztaltsá­gomra való hivatkozással megengedem, hogy t. képviselőtársam bármilyen tapasztalatlan köz­beszólással tarkítsa azt. (Dulin Jenő: Haragos

Next

/
Thumbnails
Contents