Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának 1 nép és más az orosz bolsevizmus, és más nyilvánul meg az igazi orosz lélekben, mint a bolseyizmusban, vagy a cárizmusban egyaránt. Más Tolsztoj és más Dosztojevszkij Oroszországa. Más Tolsztojé, aki megírta .a Háború és béké-t és az örök békére vágyott s az örök háború országát érte volna meg, ha ma is élne, és más felfogás érvényesül Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés-ében, akinek ma sajnálattal kellene látnia, hogy mások követik el a bűnt és nem a bűnösök, hanem az ártatlanok bűnhődnek. Ugyanígy más a Horst Wessel-himnusz, amely ma Németországban a legelső és má,s Beethoven minden szimfóniája, amely a volt és leendő Németországon és az egész világon mindenkor a legelső marad. Átmenetileg ma a legnagyobb egyéniség egyike Németországban Göring, de örökké a világnak egyik legnagyobb egyénisége marad Goethe, és Heinének á. könyveit^ elégethetik, máglyákat rakhatnak könyveiből, azért Heinének szelleme, ^ Heinének tudása, Heinének költészete örökkévaló mindaddig, amíg az emberekben az idealizmusnak és a szép iránti érzéknek csak egy kis szikrája is él. (Dulin Jenő: Nem úgy, mint Béldi Béla műve!) Dante Divina Commedia-ja fekete ördögökről szól, de nincs összefüggésben .Abesszínia fekete lakosságával. Horatius és Vergilius^ túlélték halhatatlanságukban Kóma bukását és Shakespeare akkor sem fog veszíteni jelentőségéből, ha egyszer felbomíanék a brit birodalom. Ezért méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy minden személyi él és minden sértő szándék nélkül azt mondjam, hogy a szervezés tekintetében a kartotékokkal szervező Marton Bélánál mindig tovább fog élni az egykor szíveket és lelkeket szervező Irányi Dániel emléke, é,s az állemelmélet és a világszemlélet megalapozása tekintetében mindig maradandóbb lesz Szilágyi Dezsőnek, mint Béldi Béla képviseőtársunknak a neve (Dinnyés Lajote: Jenes András!) és -közgazdasági tudásban^ Matlekovits Sándor mindenkor túl fogja élni a ma legnagyobb magyar közgazdászának, Mecsér Andrásnak jelentőségét. (Dinnyés Lajos: Mecsér testvér!) .Minden kornak, igaz, — él kell ismerni — megvannak a maga hősei. A mi korunk is állandóan keresi, milyen típus az, amely e kor tényleges hőseként jelenhet meg. (Dinnyés Lajos: Festetics meg Mecsér!) A soffőrtípust nevezték ennek, én azonban más állásponton vagyok. Én a mai kor hősének, a mi korunk hősének a Kenyeres-Kaufmann-típust tartom, (Gr. Festetics Domonkos: Jézus Mária!) akinek ügyéről tavaly annyi sokat beszéltek. (Dinnyés Lajos gr. Festetics Domonkos felé: Összecsókolództak a pártban? — Gr. Festetics DomonkcNem is ismerem!) De'ne legyünk büszkék, mert a Kenyeres-Kaufmann Miklósok nem magyar specialitás. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Mózes Sándor: Kinek a szülötte volt?) Vázsonyi János: Romániában legutóbb két ilyen eset fordult elő. Aki a kisebbségi lapokat, a romániai magyar lapokat olvassa, az például a Temesvári Hírlapban olvashatta volna, hogy a romániai nemzeti kereszténypártnak, az úgynevezett antiszemita pártnali c^vik vezető tagja volt Fortuna Hektor, akiről kideiüH, hogy azelőtt Glücksmann Ezékielnek hívták; az antiszemitizmus hivatalos lapjának, a Prounca Vreminek főmunkatársa pedig Marin Gavrilescu volt, akiről viszont kiderült, hogy nemrégen még Mendel Zipser-nek híy'Í3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 43 ták. (Dulin Jenő: Vigyázni kell velük! •— Dinnyés Lajos: Jó lesz vigyázni a hangos antiszemitákra! Biztosan mindig történik velük valami! — Mózes Sándor: Meg kell őket kaparni és kimászik belőlük a jó zsidó!) Ezek úgynevezett alibi-antiszemiták. Mert méltóztassanak elhinni, hogy az antiszemitizmusnak mindenütt rendszerint azok a leghangosabb vezérférfiai, akiknek ősei nem mindenkor dicsekedhetnek a legtisztább árja vérrel, (Gr. Festetics Domonkos: Ebben teljesen igazad van, János!) és valószínű, hogy a legnagyobb antiszemiták csendes óráikban esténkint, ha visszavonulnak, nagyon sokszor csinálnak olyan üzletet, hogy vennének maguknak egy árja nagymamát, vagy ha a nagymama még rendben van, egy árja dédmamát, ha azonban nappal véletlenül a nyilvánosság elé és a közélet fórumára kerülnek, akkor megzavarják őseik lelki és testi nyugalmát azzal, hogy alibiantiszemitákként t odaugratnak a faj védelem első soraiba. (Dulin Jenő: Az igazi antiszemita szereti a maceszt! — Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! — Mózes Sándor: Meg a libamájat!) A fajkutatás politikája nemcsak a zsidók ellen irányul, hanem a kereszténység szelleme ellen is. Legutóbb a költségvetés általános vitájában Károlyi Viktor gróf képviselőtársunk felolvasott néhány cikket, méltóztassanak megengedni, hogy én csak néhány sort olvassak fel Dietrich von Hildebrand »Der christliche Staende-Staat« című folyóiratából, hogy nem lehet hidat verni a szakadék fölé, amely elválasztja egymástól a harmadik birodalmat és Krisztus birodalmát. Ehhez a cikkhez fűzi kommentárként a Korunk Szava, amely a magyarországi harcos katolicizmusnak, az ifjú katolikusoknak lapja és gróf Széchenyi György főszerkesztésében jelenik meg, május 15-iki számában a következő megállapítást (olvassa): »Nem lehet, nem szabad megegyezést keresni a katolicizmusnak a horogkereszttel és^ annak ideológiájával. Államtotalitás, diktatúra, különféle, a szovjettől kölcsönzött és más színbe öltöztetett jelszavak, ezekkel nem bocsátkozhatunk tárgyalásokba, alkuba nem szállíthatjuk számukra a kereszténységet. A katolicizmusnak és a kereszténységnek ki kell vetnie magából az ilyen árulókat, meg kell tagadnia őket, akik hídépítés örve alatt szállítani hajlandók minden eszmét, ideált, keresztény világnézetet az új pogány korszellemnek. A nyilaskereszt száll szembe itt a kereszt harcosaival, talmi reformok és üres frázisok ütköznek itt össze a keresztény gondolattal.« A »Der Christliche Staende-Staat« hasábjain ugyancsak olvashatjuk (olvassa): »A nemzeti szocializmus addig lesz tartós és veszélyes, amíg világosan és félre nem ismerhető módon kitűnik majd, hogy semmi egyéb, mint a bolsevizmusnak német megjelenési formája. Veszélyességében és tévedéseiben semmiben sem áll a bolsevizmus mögött, amiben mögötte áll, az a józanul megfontolt tervszerűség. Aki ezt nem hajlandó belátni, azzal hasztalan a vita.« Elnök: A t. képviselő urat figyelmeztetem, hogy a velünk barátságos viszonyban lévő állam kormányzatával szemben ilyen összehasonlításokat idézet alakjában se méltóztassék a magyar parlamentben tenni. Vázsonyi János: Nem folytatom tovább az elnöki figyelmeztetés folytán az idézetek felsorolását. Ehhez hozzátennivalóm különben sem lett volna. Nézetem szerint az igazság akárhol szólal meg, mindenkor igazság marad. 6*