Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-143
42 Az országgyűlés képviselőházának 14.3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. és antipátia nyilvánul meg igen sokszor — ahogyan azt a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál bátor voltam említeni — a magyar kereskedőtársadalommal szemben és nemcsak ez az antipátia és ez az ellenszenv nyilvánul meg, hanem ebből az ellenszenvből érezhető és megnyilvánuló cselekedetek^ is fakadnak. Igen helytelen azért az egész kereskedőtársadalmat, a magyar kereskedőket ellenszenvben részesíteni, mert a kereskedőtársadalom egy bizonyos rétege nem tartozik olyan felekezethez, amely egyesek előtt szimpatikus volna. Ez csak annyit jelent, hogy a fától nem kívánják meglátni az erdőt, mert az egész kereskedelemről és sohasem egyes 'kereskedőkről van szó. T. Ház! Ezek a kérdések a kenyér kérdései, amelyeket a kormányzat mindig elsőrangú kérdésekként vetít elénk, de jha azt kérdezem, hogy melyek a kenyér kérdései közül azok, amelyekben tényleges kenyér jutott valaki számára, melyek ezek közül azok, amelyekben egyik társadalmi réteg, egyik társadalmi osztály vagy bármely foglalkozási ág tényleges kenyérhez jutott volna, erre feleletet senkitől sem kaphatok, mert erre nincs pozitív válasz. Egyes megállapítások szerint vannak pozitív és negatív magyarok, de erre a kérdésre vonatkozólag csak negatív válaszok vannak. Gyönyörű programmokat hallottunk, gyönyörű programmokat olvashattunk, megjelentek gyönyörű kinyomatott programmok is: a kormányzatnak, a reform-kormánynak Programm ja (Dulin Jenő: A programúiban nincs is hiba!) és most legutoljára a reformnemzedék programmja. Ezek a programmok nagyon szépek és ezeknek a programmoknak legnagyobb részét magunkévá tesszük is is, akik itt, ezen az oldalon foglalunk helyet ebben a képviselőházban, sajnos azonban, ezeknek a programmoknak megvalósítása ezek legkisebb hányadában sem következett még be, annak ellenére, hogy ez a parlament már egy esztendeje ül együtt. Ezekre a programmokra is nyugodtan vonatkoztató a Bánk bán híres bordala: »Eloszlik mint a buborék s marad, mi volt, a puszta lég.« T. Ház! A 48-as márciusi ifjúság nem ne-' vezte magát reformnemzedéknek és a 48-as felelős minisztérium sem nevezte magát reformkormánynak, de a felelős márciusi ifjúság tényleg reformnemzedék volt — ezt a nevet a történelemtől kapta — és a 48-as kormány cselekedeteiben reformkormány volt s ezt a tényt mindenkor el fogja ismerni a történelem. A mai kormányrendszer a 48-as kormányrendszer ellenkezője, mert a 48-a^s kormány volt az első magyar felelős minisztérium, amely mint kormány az országgyűléstől függött. T. Ház! Állandóan halljuk, hogy: új világ, népies politika! Két esztendővel ezelőtt, amikor a miniszterelnök úr tartotta beszédét a költségvetés tárgyalásánál, erről az oldalról bátor voltam közbeszólni és azt mondani, hogy demokráciára van szükség. A miniszterelnök úr akkor azt válaszolta nekem, hogy nem demokráciára, hanem népies politikára van szükség. En nem tudok a kettő között különbséget tenni, mert a demokrácia a görög »démosz« szóból származik, ami magyarul népet jelent, a demokrácia az igazi népies politika. De a fogalmak nálunk tényleg elkeveredtek, összekeveredtek, homályosakká váltak (Mózes Sándor: Elbástyásultak!) és olyan új meghatározások születtek, olyan új elméleteknek lettünk tanúi, hallgatói és olvasói, amelyekre nem mondhatunk mást, csak a régen, a gimnáziumban tanult költemény sorait idézhetjük, mindig ezt mondjuk, ahányszor egy ilyen új elméletet, új megnyilatkozást hallunk: »Jer Ószszián, ködös, homályos énekeddel!« T. Ház! Az értelmetlen szavak vagy a kifacsart értelmek még nem jelentenek sem új világot, sem boldogságot. Nem látok új világot sem a bástyásolásban, sem a horizontális vagy vertikális szervezkedésben. (Zaj.) Ez még nem jelent sem új világot, sem boldogságot, talán csak annyiban, hogy boldogok az együgyűek, mert övék a mennyek országa. (Mozgás a baloldalon.) Az együgyűségben azonban, sajnos, nem állunk egyedül. Nem állunk egyedül e világon, mert az egész világ politikája ma az együgyűségen, sőt nagyon sok helyén az értelmetlenségen nyugszik. (Mózes Sándor: Es a szelek meteorológiája sem segít ezen! — Derültség.) A demokráciának tényleg van egy hibája. Az a hibája, hogy mindig a jogon, a törvényen, az alkotmányosságon nyugszik, mindig a jognak, a törvénynek és az alkotmányosságnak útján jár. Ezért érvényesülhetnek a demokráciákkal szemben az erőszakra támaszkodó diktatúrás törekvések. Ez tényleg hibája a demokráciának, mert igaz az, hogy erőszakra erőszakkal kell válaszolni. Az erőszakkal szemben csak az erőszak lehet az igazi gyógymód. Ez bebizonyosodott Németországban, ahol a Spartacus-mozgalmat, a bolsevizmus mozgalmát erőszakkal a demokrácia, íi weimari Németország verto le, a szociáldemokrata Noske hadügyminiszter volt az, aki megakadályozta, hogy Németországban bolsevizmus legyen és Münchenben, Bajorországba^ a szociáldemokrata Hoffmann-kormány v az. amely fegyveresen ellenállt a bolseyizra nak, áttette székhelyét Münchenből ^k bnrgba, fegyveresen szállt szembe és ^Q^S&L alatt leverte a kommunizmust, szemben Magyarországgal, ahol a részben polgári elemekből álló kormány fegyveres ellenállás nélkül, önként átadta a hatalmat. T. Ház! A világmegváltókról az utóbbi évtizedekben, sajnos, nagyon sokszor kiderült, hogy nem szentek, hanem Őrültek. Ugyanez nemrégen kiderült itt egy magát világmegváltónak nevezett vezérről, de kiderült a világ sorsát intéző Egyesült Államok elnökéről, Wilsonról is, akinek pedig döntő szava volt abban az időben, amikor Párizsban a különböző békeszerződések megszülettek és akinek mi Trianon folytán előállott nyomorúságunkat köszönhetjük. T. Ház! Az az érzésem, hogyha az elmegyógyászok idejében közbeléptek volna, vagy mindenkor idejében közbeléphetnének, akkor nem született volna meg Trianon, de nem született volna meg a bolsevizmus és más kevésbbé kívánatos kormányformák és rendszerek sem. Európa minden állama forrongásban van ma. Hogy ez a forrongás mivé fejlődik, ez a kérdés ugyanúgy áll, mint a mustnál: bor lesz-e belőle, vagy ecet 1 ? Sajnos, a fejlődés vonala most inkább az ecet, mint a bor felé hajlik. Egy azonban bizonyos, belpolitikai szimpátiák alapján külpolitikát nem csinálhatunk, és nem csinálhat egyetlen nemzet sem. Nem lehet a külpolitikát az egyes országokban levő belpolitikai rendszerekhez hozzáidomítani, mert mindig különbséget kell tenni az egyes országokban átmenetileg uralkodó rendszerek es maga az illető ország népe közt. Más az orosz
