Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

32 Az országgyűlés képviselőházának Gábor képviselőtársunk volt. Ezelőtt egy esztendővel, azt merem mondani, — s ennek talán vallomásszerű jellege is van — hogy szinte áhitattal hallgattuk azokat a kifejezéseket, azokat az újszerű mondatokat, amelyek az új stílusba olyan különösen és érdekesen kapcsolódtak. Ma már azonban, amikor Baross Gábor képviselőtársunk ezeket a gondolatokat más tormában ugyan, de lényegében mégis csak megismételte, egészen hatástalanul suhantak el a tetszetősen kiesztergályozott mondatok Ennek oka, mert egy esztendő tapasztalatai után rájöttünk, hogy tulajdonképpen egy-egy fráziszuhataggal állunk szemben. Ezt azért kell megállapítanom, mert ha a tetteket, a cselekményeket összehasonlítom kvantitative is — nemcsak kvalitative — azokkal a megtett ígéretekkel, abban az esetben át kell látnunk, hogy igen jelentéktelen százalék az, ami az ígéretekből valóra vált és a szép horizont, amelyet elénk tártak, valójában lidércfénynek bizonyult és minél jobban közelítettünk feléje, annál messzebbre suhant. Mondjak például mást, mint a választójogot? A választójog valamikor közvetlenül az orrunk előtt állt. Az orrunk; előtt állt a választás előtt, tudvalevőleg azért oszlatta fel a kormány a képviselőházat, mert a választójogot akarta megvalósítani. Azután a miniszterelnök úr egy négyéves munkatervet állított fel. Egészen természetes, hogy a negyedik év végére tette a választójogot. Ezt Makkai t- képviselőtársam helyesnek találta, mondván, hogy idő kell ahhoz, míg ezt a régi, ócska, rossz választójogot megfoltozzuk- Azt mondta, hogy Bethlen Istvántól örököltünk egy rossz nadrágot és abba a rossz nadrágba bújtunk bele; tehát úgy látszik, hogy Makkai igen t. képviselőtársam vagy azt akarja, hogy a rossz nadrágot elejétől a végéig újra stoppoljuk meg és fessük át, — ehhez kell talán a hosszú idő — vagy pedig azt akarja, hogy ,a nadrágot vessük le és csináljunk újat. El nem tudom képzelni azonban, hogy miért kell ehhez négy esztendő. Az új választójog kérdésével, ha nem is ez a kormány, de a kormányelnök úr már foglalkozott. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, még a régi egységespárt végnapjaiban egy_beszédben bejelentette, hogy kész a választójogi tervezet, tehát kétségtelen, hogy valaminek lennie kell, mert elképzelhetetlen az, hogy ha nem lett volna kész, a miniszterelnök úr ilyen kijelentést tett volna. Kétségtelen az is. hogy a miniszterelnök úrnak már akkor is megvoltak az ő elgondolásai a választójogot illetőleg.^ A főbb elvekben, az alapelvekben valószínűleg ugyanazokat vallotta, amelyeket ma. És mégis, most, amikor már három esztendeje a miniszteri székben ül, .amikor a reformparlament idejéből egy esztendő már eltelt, még mindig azt halljuk, hogy két esztendő kell annak elkészítéséhez, sőt a miniszterelnökségi tárca előadója odáig ment, hogy azt méltóztatott mondani, hogy akkor csináljuk meg a választójogot, ha a Klebelsberg-féle iskolaterv meghozza a maga gyümölcseit. Ez — azt hiszem — magyarra lefordítva annyit jelent, hogy ha majd a gyermekek, akiket a Klebelsberg-féle iskolai elgondolások alapján megtanítottunk, elérik a 24 éves korukat, amikor választókká cseperednék, akkor megcsináljuk a titkos választójogot. Csoda-e, ha szegény naiv ellenzéki ember megzavarodik, ha nem tudjuk, hogy tulajdonképpen mit is akar a kormány, akar-e választójogot, llf3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. vagy nem? Elvileg akar, ha pedig akar, mikor akarja. Az egyik szónok két esztendőt jósol, maga a miniszterelnök lír négy évről beszél, az előadó úr pedig, körülbelül tíz évre kontemplálja a választójog meghozatalát, amely pedig állítólag tervben készen van, amelynek csak az utolsó simításokra volna szükségeT. Ház! Ez az egyik oka annak, amiért bizalmatlanok vagyunk, amiért bizalmatlanoknak kell is lennünk, ha csak nem akarunk mi Is egyszerű véleménynyilvánítással dacos téglahordókká lenni, ehhez azonban semminemű kedvünk nincs. A másik kérdés, amelyet szintén Baross Gábor t. képviselőtársunk vetett fel és amelyet Makkai igen t. képviselőtársunk is körülbelül méltóztatott megismételni, az volt, hogy az alkotmánysérélmekkel kapcsolatban állandóan az ördögöt festjük a falra. Baross Gábor t. képviselőtársam odáig ment, hogy azt méltóztatott állítani, hogy nem akadt az ellenzéki képviselők közül senki, aki az ő konkrét kérdésére meg tudta volna jelölni azt, hogy mi az az alkotmánysérelem. Egy valaki, egy nagyon szellemes, okos ember, akit nem nevezett meg, végül azt mondotta neki, hogy a szellem, tudniillik az a szellem... (Makai János közbeszól.) Lehet, hogy Makkai képviselőtársam mondotta ezt, hiszen a két beszéd lényegében fedte egymást, de nem tudom pontosan megállapítani. Nos, t. képviselőtársaim mi nemcsak ezt a szellemet látjuk veszedelmesnek, hanem láttunk ezenkívül veszedelmes tüneteket, úgyhogy nem egészen ok nélkül vertük félre a harangokat Ha a dolog^ tényleg így állna, amint a jobboldalról felszólalt képviselőtársaim mondották, hogy nem történt az alkotmányos tényezők részéről semmiféle kifejezett támadás az alkotmány ellen, akkor azt kérdezhetné mindenki, hogy miért lármázunk. De hasonló lehetne a helyzet ahhoz is, mint amikor a katonát álmában támadják meg és lemészárolják. Hát bizony, minket senki sem támadott meg álmunkban, mert mi ébren voltunk és vigyáztunk. Mi azokhoz a katonákhoz hasonlítottunk, akik állnak az őrhelyükön és nézik, hogy messziről közeledik-e az ellenség, s már akkor, amikor közeledni láttuk őket, felkészültünk a védekezésre. Hogy az ellenség közben még sein jött egészen a vonalainkhoz, hanem valahol, mondjuk a félúton megállt. (Felkiáltások jobbfelől; Ki közeledett? Ki volt az ellenség?) rögtön fogok erre felelni — hogy az ellenség megállt a félúton, ez mindenesetre örvendetes dolog, semmi esetre sem jelenti azonban azt, hogy nem fenyegetett, volna veszély bennünket, sőt azt sem tudom, hogy ebben a pillanatban nem fenyeget-e veszély. Ne méltóztassék ugyanis ' egy percig sem elfeledkezni a 4—5 hónap előtti történtekről, amikor például Baross Endre igen t. képviselőtársunk, — amint az újságokban olvastam — egy népgyűlésen kiállt és minden kertelés nélkül, expresszis verbis azt mondotta, hogy a parlamentarizmus divatja már meghalt, most már egy egészséges, életerős diktatúrát kell teremteni. T. Képviselőház! Mi ezt annak idején közbeszólások formájában nehezményeztük, de nem volt alkalmunk ehhez bővebben hozzászólnunk. (Makkai János: Ki mondta?) Most, hogy az alkalom megvan, megtesszük ezt. Azt hiszem, hogy ha az igen t. többségi párt tagjai között egy-kettő akad, aki ilyen, elveket hirdet, az már gyanús, mert ha olyan nagy is az egység, hogy mindig együtt szavaznak igen t. képviselőtársaim, akkor nagyon félő