Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-143
Âz országgyűlés képviselőházának 1U volna az, hogy hátha ennek a gondolatnak a tekintetében is van valami kialakulóban lévő egység. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Nem szabad megfeledkezni még egy másik dologról sem. Ott van a volt propaganda igazgató. Méltóztassék elhinni, hogy legalább mi, az ellenzéki oldalon komolyan vettük őt. Nem tehetek róla, de én úgy képzelem el, hogy ha a mi pártunk valakit megbízna a propaganda igazgatásával, olyat bízna meg, aki először is értene hozzá, másodszor pedig olyan irányban fejtene ki propagandát, amely a mi pártunk eszmekörének megfelel. Ugyanezt feltételeztem és feltételezem az igen t. többségi pártról. Ezzel szemben ez a propagandavezető úr (Felkiáltások half elől: Ki az?) — valószínűleg a saját elgondolásai szerint — folytatta a propagandát, sőt ezt írásba is foglalta, kiadta egy könyvecskében. (Felkiáltások bal felől: Ki az? — Br. Berg Miksa: .Béldi!) Ez Béldi Béla képviselőtársam volt, aki könyvbe foglalta Össze az ő gondolatait és én abban a különleges megtisztelő szerencsében részesültem, hogy valószínűleg meggyőzés végett nekem is küldött egy tiszteletpéldányt. (Derültség. — Rátz Kálmán: Milyen hatása volt?) Ha ezt a tiszteletpéldányt nem kaptam volna meg, akkor valószínűleg soha nem jutottam volna ahhoz a szerencséhez, hogy, az ő gondolatainak mélységeibe beleereszkedhessen!. (Rátz Kálmán: így szerencséje volt!) Így szerencsém volt. Ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy mi ezt a tréfás könyvet az első pillanatban komolynak vettük. Nagy örömünkre szolgál, hogy amint látom, az igen t. többségi párt tagjainak roppant nagy mulatságot szerzett ezzel a könyvvel. Ez bennünket megnyugtat, de amíg mi erre rájöttünk, ahhoz is idő kellett és ez alatt a közbeeső idő alatt meg kellett tennünk az előkészületet egy esetleges támadás elhárítására. Ez a könyv az első betűtől kezdve a legutolsóig irctt sérelem a magyar alkotmány ellen. Ebben a könyvben kifejezetten benne van az, hogy a nyugati eszmék zörgetnek a magyar kapukon, nehéz lesz ugyan a megszokott babonás intézményeinktől — így — megválni, azonban mégis csak bele kell törődnünk, mert az új koreszmék előtt nekünk is meg kell hajolnunk; (Mózes Sándor: Vertikálisan!) intézményeink elavultak, intézményeinket fel kell cserélni. (Makkai János: Ez még nem alkotmánysérelem!) Nem tudom, hogy Makkai igen t. képviselőtársam vett-e magának annyi fáradságot, hogy ezt a szellemi terméket elolvassa? Ha esetleg hozzákezdett, (Makkai János: Én irok, nem olvasok!) feltételezem azt, hogy a második oldalánál abbahagyta. Én is csak azért folytattam, mert mint ellenzéki képviselőnek, kötelességem még fizikai fájdalmak útján is megtudni azt, hogy az ellenfél propagandafőnöke mit ír. (Friedrich István: Tényleg propagálják azt, vagy csak úgy írják? — Derültség. Mozgás.) Hallottuk, hogy a propagandafőnök ebben a minőségében megbukott. Ez örömünkre szolgál, csak az döbbentett meg azután ismét, — és ez megint nem szívderítő és léleküdítő jelenség — hogy a propagandafőnök most világnézeti igazgatóvá lett. (Mózes Sándor: Mi a csoda az?) Nem tudom, kinek a világnézetét igazgatja, {Zaj a jobboldalon.) de mindenesetre megnyugvásul szolgál és örömmel vesszük tudomásul, ha a többségi párt sorai között minél többen vannak^ olyanok, akik ettől a szerencsétlen világnézettől nem engedik magukat KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX, f\y ÚJ. '. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 33 igazgatni. (Makkai János: Nem komoly dolog ez! — Dinnyés Lajos: Akkor miért nevezték ki Bélditî) Mindezeknél fogva joggal feltételezhetem, hogy okkal és nem ok nélkül beszéltünk az alkotmányt veszélyeztető jelenségekről. Elvégre mi nem. tartozunk tudni, hogy exponált helyen nem egészen komolyan, mérlegelendő urak ülnek. (Gr. Festetics Domonkos: Mégis féltek, hogy annyit «beszéltek róla!) Ne méltóztassék azonban még mást se elfelejteni. Nagyon jól tudjuk, akik a sajtóhoz — mint én is, aki magam is lapszerkesztő vagyok — közel állunk — és volt idő, amidőn kormánypárti lapot szerkesztettem (vitéz Bánsághy György: Kizárt dolog!) — hogy kaptunk sugalmazott cikkeket s ezeket a sugalmazott cikkeket rögtön leadtuk, mert nem kellett vezércikkeket írnunk, stb. (Gr. Festetics Domonkos: Gyere vissza!) Most látunk újságokat, amelyek héba-hóba különleges^ cikkekkel jönnek elő. így például a Nemzeti Őrség című lap. En soha életemben nem tudtam, hogy ilyen is van a világon; csak akkor tudtam meg, amikor Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam és vezérem ezt az újságot a Ház asztalára letette. (Makkai János: Megindult az eljárás!) Ez a lap dörgedelmes cikket írt a parlamentarizmus ellen. Leírja azt, hogy a képviselők megbízhatatlanok, hogy minden képviselő háta mögött valamilyen érdek áll, amely mozgatja azok tevékenységét. Ez magában nem lenne megdöbbentő, mert el tudok képzelni egy sajtóterméket, amelyben bolondgombák teremnek, a megdöbbentő azonban az, hogy a címlapon majdnem, negyedoldalas nagyságban ott van a miniszterelnök úr fényképe, (Makkai János: Tehet ő róla?) a másik oldalon ugyancsak akkora nagyságban szintén Hitler Adolfnak a fényképe. (Makkai János: Hitler különösen tehet róla!) Makkai igen t. képviselőtársam valószínűleg fogja tudni, hogy ennek a sajtóterméknek kik állanak a hátamegett, mert a sajtótermékben az is olvasható, (Rátz Kálmán: Mi is szeretnénk tudni, t hogy ki szerkeszti! — ott van a Ház asztalán — hogy kiadja egy bizonyos társaság, (Makkai János: Milyen társaság?) amely társasághoz hozzátartozik többek közt az Új Magyarság is. (Makkai János: Az Uj Magyarság semmiféle társasághoz nem tartozik!) Tessék megnézni az újságot. Kár erről vitatkozni, le van téve a Ház asztalára, igen t. képviselőtársam öt percen belül meggyőződhet róla. (Petainek József: Ellenzéki párt tagja!) Ilyen lapok és ilyen cikkek hatására nem csoda, ha a közvélemény... (Zaj a jobb- és a baloldalon.) r Egyébként a parlamentarizmus az alkotmánynak csak egy része és ha arról beszélüník, hogy az alkotmányt támadták-e, 'hogy az alkotmány veszélyben van-e, akkor nem lehet kizárólag a parlamentarizmust nézni, vájjon azzal szemben minő tisztelettel viseltetünk, vájjon nincsenek-e tünetek, lamelyek a parlamentarizmus haldoklásának szándékos előidézésére mutatnak, hanem akkor a többi jelenséget is meg kell néznünk, amely lényegében szintén az alkotmányosság egy-egy részével kapcsolatos. Tde tartoznak — azt mondhatjuk — az összes szabadságjogok. A szabadságjogok együttvéve szintéin benne vannak az alkotmányosság épületében. Nézem tehát az egyesülési jogot, ' ^'gyülekezési jogot, a sajtójogot és mindazt,
