Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának 1 hatásával számítapi, szükséges volna egy európai külpolitika és ennek múlhatatlan előfeltétele, a szomszédokkal való az a hékés arrangement, amelynek érdekében mi itt annyiszor szót emeltünk. A helyzet tehát olyan, amilyennek én itt vázoltam, vagyis pillanatnyilag —- egészen tárgyilagosan véve — a Gömbös-kormány egész politikájának és kormányzatának csődje. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Meskó Rudolf: Ez a tárgyilagossági) Tárgyilagosan merem megállapítani, hogy a Gömbös-kormányzatnak tökéletes politikai csődjével állunk szemben. (Propper Sándor: Majd rájönnek az urak is, reméljük, nemsokára! Majd, ha jönnek az árverezők! Egyelőre csak a foglalásnál tartunk!) A kivezető út felfogásom szerint egy más összetételű parlament. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy olyan úgynevezett átcsoportosításféle, amelyről hébe-hóba hallunk, nem segítene semmit. Ha történetesen ma a Nep., a mai kormánypárt bethlenistává válnék, az sem változtatna semmit a dolgokon. (Farkas István: Semmit! Titkos választójog, új parlament!) Azok a kisgazdák, akik ma itt a falu nagyrészének, az ország mezőgazdasági népessége egyrészének érdekeit képviselik, ebben az átcspportosítási esetben sem remélhetnék követeléseiknek, célkitűzéseiknek megvalósítását. Igazi föld birtokreformot, (Farkas István: Pedig ez az első!) amely ennek a pártnak történelmi jelentőségű célkitűzése, csak egy más parlament hozhat. Tiszta közigazgatást csak egy más parlamenttől várhatunk. Jobb szociálpolitikát mi, munkások, csak egy más parlamenttől várhatunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ami gyökeres változást célzó követelés elhangzik ebben a parlamentben, akármelyik párt részéről, azt ez a Ház megvalósítani nem tudja, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon, -- Propper Sándor: A többség nem is akarja!) azt csak egy olyan többség valósíthatja meg, amely a nagy tömegek akaratára, szavára, óhajára épül fel, de nem valósíthatja meg ez a Ház, amelynek alapja az a szűk választójog, az a nem tiszta és nem becsületes választási rendszer, amely a mi bajainknak forrása és oka. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért, sajnos, ott tartunk, hogy nem remél semmit a nép ettől a Háztól, ezért nincs ennek a parlamentnek gyökere az országban és ezért kell megismételnem múltkor tett kijelentésemet, hogy a nép maga ezt a parlamentet voltaképpen megunta Az egyetlen teendő a nagyobb bajok, a még sokkal nagyobb bajok elhárítására a parlamenti reform. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a Háznak az az egyetlen történeti hivatása volna* felemelkedni arra a magaslatra, amelyen a parlamenti reformot még valahogy megvalósítja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnos, a Gömbös-kormány arra sem jó, a Gömbös-kormánytól már ezt a felemelkedést sem remélhetjük és nem várhatjuk, mert ha a Gömbös-kormány erre alkalma» volna, akkor az alatt a több esztendő alatt, amióta a kormányzat élén, az ország élén van, ezt a reformot megvalósította volna és nem tolta volna ki időtlen-időkre, nem tolta volna ki egy olyan időpontra, amelyről most már konkrété senki sem tudja, hogy tulajdonképpen mikor is fog bekövetkezni. (Propper Sándor: Az ő részükről sohanapján!) Ez a mi igénytelen felfogáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IX. hB. illése 1936 június 8-án, hétfőn. 25 sunk szerint a helyzet, (Gr. Festetics Domonkos: Igazán igénytelen!) ez az országnak a politikai és gazdasági helyzete, — elég sivár, elég reménytelen — ilyen körülmények között természetesen nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadhassuk. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Knob Sándor! Elnök: Knob Sándor képviselő urat illeti a szó! Knob Sándor: T. Ház! Lehetőleg röviden és retorikai hatásokra való törekvés nélkül szeretném elmondani, hogy milyen megfontolások alapján szavazom meg az előttem fekvő törvényjavaslatot. Ne vegye tőlem rossz néven Buchinger t. képviselőtársam, hogy arra a felszólalásra, amelyet ő tőle most itt^ hallottunk, érdemben nem fogok most válaszolni mindjárt, de felszólalásomnak egy része _ lesz válasz, mindarra, amit ő szíves volt itt előadni. Ennél a javaslatnál a képviselő helyzete sokkal nehezebb, mint a költségvetés tárgyalásánál. A költségvetés tárgyalása során módunkban van szakemberek egész sorát megkérdezni és meghallgatni, hogy mire van szükség, hol, milyen összegre van szükség. Módunkban van ugyancsak :a szakemberek egész sorával konzultálni arról, hogy a jelentkező szükségletek kielégítésénél milyen sorrendet kövessünk, mi legyen az, ami előbb jön és mi maradjon hátrább. Ennél a javaslatnál ilyen konzultációra nincs mód, itt a képviselő egyedül önmagával szemben és a lelkiismeretével való számadás alapján kell eldöntenie azt, hogy rendelkezésre bocsátja-e a kormánynak azokat az eszközöket, amelyek a íköltségvetésben megállapított 1200 millió pengős hitelkeret felhasználásához szükségesek. En egy ilyen belső, önmagammal való konzultálás során a következő négy kérdésre próbáltam feleletet keresni. Az első kérdés az, hogy mit csinált a kormány az akut gazdasági bajok elintézése érdekében és amit csinált, helyesen csinált a-e. A második kérdés: helyesek-e a kormány tervei és elgondolásai az ország gazdasági jövőjének biztosítására. Harmadik kérdés: helyes-e az az, irány, amelyet a külpolitikában követ. A negyedik kérdés: helyes-e a kormány magatartása a kor eszmeáramlataival szemben, azokkal az eszmeáramlatokkal szemben, amelyek világszerte mindenütt egyre nagyobb erővel jelentkeznek. Ezekre a kérdésekre, amelyeket feltettem magamnak, úgy tudtam megadni önmagamnak a választ, hogy az előterjesztett javaslatot elfogadom. Az első kérdésre adott válasz nyomán igen komoly és nagy eredményt kell a kormányzat számlája javára írni. En ezt az eredményt a kormány által követett egész politika szempontjából rendkívül fontosnak és nagyon ielentősnek tartom. (Propper Sándor: A legnagyobb erénye az ön szempontjából, hogy kiszolgálja a Gyosz.-t!) A t. Ház tudja, hogy a 7—8 évvel ezelőtt végzett és minden tudományos kritikát kibíró számítások szerint az ország nemzeti jövedelme abban az időben 4'4—4'5 milliárd pengő volt, ami 500 pengős fejkvótának felel meg. 1932/33-ban a nemzeti jövedelemnek ez a mértéke összezsugorodott 2*4—2'5 milliárd pengőre. A válságnak eme kritikus hónapjaiban a Népszövetség ideküldött pénzügyi megbízottja, Mister Tyler megállapításai nyomán nagy vita kerekedett arról, hogy ebből a súlyos gaz4