Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

26 Az országgyűlés képviselőházának 1 dasági 'helyzetből mi a kivezető út. Nagy vita és egy igen erős agitáció kiindulási pontjául azok a megállapítások szolgáltak, melyeket Mister Tyler tett és amelyeknek a lényege az volt, hogy az egyensúlyt a mezőgazdaság fogyasztó-képessége s az ipari árak között nem lehet másképpen megteremteni, mint az ipari áraknak kíméletlen eszközökkel, mondhatnám braehiális eszközökkel való letörése útján. Kevesen voltunk, akik szembeszálltunk akkor ezzel a felfogással, akik meg mertük mondani az ország nyilvánossága előtt, hogy ez a. megoldás legfeljebb arra lehet alkalmas, hogy tönkretegye, romlásba juttassa a magyar termelés másik ágát,, az ipart is, a mezőgazdaságon ' azonban nem fog segíteni. Kevesen voltunk, akik azt állítottuk, hogy egyetlen józan megoldás, egyetlen helyes út van: a mezőgazdasági árnívó tervszerű emelése. Meg kell állapítanunk, hogy a kormányzatnak volt bátorsága ahhoz, hogy^ szembeszálljon ennek a nagytekintélyű népszövetségi megbízottnak a megállapításaival, hogy szembeszálljon ezzel a közhangulattal, mert a kormány megfelelő külpolitikai és kereskedelempolitikai r megállapítások létrehozásával a mezőgazdasági árnívót tényleg meg tudta javítani és most ^ezeknek a megállapodásoknak az eredményeképpen konstatálhatjuk a nemzeti jövedelem lényeges emelkedését is, r Nem merném olyan pontos adatokkal ^megállapítani a nemzeti jövedelem mai mértékét, mint ahogy azt Mister Tyler tette legutóbbi jelentésében, ahol azt mondja, hogy a javulás a legutóbbi évben 22'1 százalékot tett ki. Nem merném ezt mondani, ellenben állítom, hogy a nemzeti jövedelem ezidőszerinti volumen je nagyon komoly becslések alapján 3—3'2 milliard pengő körül lehet. Amíg másfél, két évvel ezelőtt az eredetileg 500 pengős fejkvóta 280 pengőre esett vissza,, addig ez a fejkvóta most ennek a gazdaságpolitikának a hatása alatt és következményeképpen 350 pengő körül van. A javulás jelenségeivel és tüneteivel,^ leszámítva az inségsujtotta vidékeket, az egész országban mindenütt találkozunk. A nemzeti jövedelem volumen jenek növekedése, mégpedig az agrártermelés oldalán történő növekedése természetesen maga után vonta a nemzeti jövedelem egészségesebb megosztását iSs amit egyébként a kormány még külön, más eszközök igénybevételével is igyekezett elősegíteni. Méltóztatnak tudni azt, hogy amíg 1933 nyarán az agrárolló nyílása 33 pontot tett ki, addig ez a nyílás most a tavaszi hónapokban már csak 11 pont körül van_, a javulás mértéke tehát szembetűnő és igen jelentékeny. Állítom azonban, hogy az agrárolló két szára közötti különbség az elmúlt három esztendő gazdaságpolitikája nyomán tulajdonképpen egészen eltűnt. Azokban a számításokban ugyanis, amelyek az agrárollóra vonatkoznak, nem szerepelnek azok az igen jelentékeny kedvezmények, amelyekhez a magyar mezőgazdasági termelés egyrészt a gazdaadósságok rendezésének keretében, másrészt más úton jutott. A pénzügyminiszter úr expozéjából tudjuk, hogy a gazdaadósságok rendezése útján a magyar mezőgazdaság kamatterhe évenként 140 millió pengővel csökkent, viszont a legutóbb elénk : terjesztett zárszámadás < adataiból minden . képviselőtársamnak módjában van megállapítani, hogy a mezőgazdaság felsegítésére szolgáló alap jövedelmeiből agrártermelésünk az utóbbi években körülbelül 50 millió pengős támogatáshoz jutott egyrészt a földadó, másrészt a közmunkavált4-3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. ság megtérítésével, valamint a mezőgazdasági kivitel számára biztosított prémiumokban és egyéb hasonló kedvezményekben. Ez az együttesen^ évi 190 millió pengőt kitevő összeg meggyőződésem szerint oly nagy szerepet játszik a mezőgazdasági termelés rentabilitásánál, hogy figyelmen kívül nem hagyható, — hiszen ne feledjük el, ne tévesszük szem elől, hogy ez a 190 millió pengő a mezőgazdasági termelés értékének körülbelül 10%-át, esetleg még nagyobb százalékát teszi ki — ha pedig figyelembevesszük, akkor konstatálnunk kell, hogy az ipari és a mezőgazdasági termelés árai között mutatkozó nagy különbség, amely az utóbbi években olyan komoly gazdasági feszültséget jelentett, teljesen eltűnőben, megszűnőben van, az én egyéni meggyőződésem szerint már meg is szűnt. Rátérve a második kérdésemre, azt hiszem, egyet fog érteni a t. Ház túlnyomó többsége velem a kormányzat gazdaságpolitikájának jövő célkitűzéseit illetőleg. Ez a gazdasági politika ugyanis az ország iparosításában keresi a most következő évtizedek gazdasági biztosítékait. A tézis, amelyből ez a felfogás kiindul, a következő: mindennél előbbrevaló, mindennél fontosabb annak a 3 és félmilliós népveszteségnek, mégpedig tiszta magyarságot jelentő népveszteségnek pótlása, amely az ország feldarabolása nyomán ért bennünket. Azok az eredmények, amelyek a népesség regenerálódásának következményeként mutatkoznak az 1920 és 1930 évek között, kell, hogy megnyugtassanak és biztassanak bennünket. Ez idő alatt ugyanis a népszaporodás arányszáma átlagosan 9 9% volt és a népszaporodás ilyen arányszáma mellett a magyarság lélekszáma 700.000 fővel szaporodott. Ennek a mosta/ni decenniumnak az első felében a népszaporodás arányszáma alatta van ugyan az előző évtizedekének,- a legutóbbi két-három esztendőben azonban mégis van némi javulás, úgyhogy nem kell túlzott optimizmus annak feltételezéséhez, hogy ebben az évtizedben, amelynek most körülbelül a közepén vagyunk, a magyarság lélekszáma további 6— 700.000 fővel fog gyarapodni. A népszaporodás ilyen üteme mellett pár évtized alatt idebent el tudjuk érni azt a lélekszámot, amely az idegen impérium alá került magyarság népi erejét teljesen pótolni tudja a csonka ország számára. Erről a népességről, mégpedig erről a megszaporodott népességről természetesen gazdasági vonatkozásban valamikép gondoskodni kell. Nézzük, hogyan? Az ország kivitelének jelentős része, mintegy 60%-a mezőgazdasági, termékek kivitelére esik. A következő megállapításaimat Móricz Miklós dr.-nak, a kitűnő statisztikusnak, akit itt nem egyszer idéznek, egyik igen érdekes tanulmányából veszem. Az utóbbi évek magyar mezőgazdasági kivitelének kalóriaértéke szerinte azokban az országokban, ahová ez a kivitel^ irányult, körülbelül 2'5—3 millió ember ellátását és élelmezését teszi lehetővé. Ez annyit jelent, hogy néhány évtized múlva a lélekszámnak olyan szaporodása mellett, mint aminőről az előbb beszéltem, a mai magyar mezőgazdasági kivitel csaknem teljes egészében a trianoni határokon belül felszaporodó népesség ellátására lesz szükséges. Valaki azt az ellenvetést teheti ugyan, hogy a többtermelés segítségével lényegesen fokozni lehet majd a belső mezőgazdasági ter-