Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-151

•% 288 Az országgyűlés képviselőházának 15 és mi, amikor látjuk, hogy azok ezerkoronán aluliak, kénytelenek vagyunk elutasítani őket. » Szinte a bizalom hiánya tűnik ki náluk, mert azt hiszik, hogy mi restelünk velük beszélni, vagy velük foglalkozni és azért utasítjuk el őt. Mégis abban nyilvánul meg a bizalmuk, hogy összecsomagolják a kötvényeiket, a zsebükbe teszik és felhozzák a minisztériumba, bízva abban, hogy utána majd segélyt fognak kapni. Hogy ebben a bizalomban ne csalódjanak, kérem a kormánynak, elsősoriban a belügyminiszter úrnak

1 gondoskodását, hogy ezek a kicsiny jegyzők, akiknek annaidején nagy volt az az összeg, amelyet áldoztak, kártérítést kapjanak. Ezeknek az összegeknek méltányos és megfelelő valorizációját tartanám szükségesnek, hogy legalább ezekkel a kicsiny jegyzőkkel szemben teljesítse az ország azt a kötelességét, amely erkölcsileg is terheli. Kérem tehát a 'miniszter úr figyelmét és gondoskodását ebben az irányban is kiterjeszteni. Einök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Amint méltóztatnak tudni, a hadikölcsönjegyzők segélyezése karitatív alapon történik és tulajdonképpen nem tárcám hatáskörébe tartozik, csupán csak az összegek folyósítása tekintetében. Magábanvéve az egész kérdés pénzügyi probléma. Mégis válaszolni kívánok Szetsey igen t. képviselőtársamnak arra a kérdésére, vájjon miért tnem történt idáig az ezerpengőn aluli jegyzők, hadikölcsönkötvény tulajdonosok honorálása tekintetében valami legalább segély formaijában? Ennek sajnálatos oka az, hogy a segélyezés ma egy alacsony kulcs szerint történik, amely természetesen nem felel meg a hadikölcsönjegyzők érdekeinek, azonban kénytelen megfelelni az ország mai pénzügyi helyzetének. Az eddigi kulcs 'szerint az ezeroengőu felüli összegeknél már olyan kicsi a kiutalt segély, hogy az ezerpengőn aluli összegek, majdnem azt mondhatnám, csak törtszámban volnának kifejezhetők. Ma is vannak olyanok, akik ezerpengőn felül jegyeztek és 5 pengőt kapnak segély gyanánt. (Szetsey István: Ez a szomorú! — Rassay Károly: A bevételi emelkedésből kellett volna valamit erre fordítani!) A valorizáció kérdését illetőleg nem én vagyok hivatva válaszolni, de ebben a tekintetben es:y pénzügyminiszter sem foglalhat el más álláspontot, mint amilyent 1920 óta minden pénzügyminiszter elfoglalt, mert nem foglalhatott el mást. Meg fogja azonban talán nyugtatni Szetsey igen t. képviselőtársamat az a kijelentésem, hogy két hónappal ezelőtt megtörtént az első lépés az én érdeklődésemre,, illetőleg az én közbenjárásomra atekintetben, hogy tiszta képet kapjunk erről a kérdésről, miután a statisztikai adatok csak az 1000 pengőn felüli hadikölcsönökről vannak meg a belügyminisztériumban. Mondom, miután ezekre az adatokra még eddig" nem volt szükség, két hónappal ezelőtt érdeklődtem ezek iránt a statisztikai adatok iránt is, annál is inkább, miután magam is kíváncsi vagyok ezekre és majd ezeknek a statisztikai adatoknak alapján kívánok a kérdéshez hoizzányúlni. Ma egyebet nem tehetek, kérem válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg-' illeti a viszonválasz joga. Szetsey István: T. Ház! A belügyminiszter úr válaszát tudomásul veszem, hiszen ebből a válaszból azt látom, hogy a belügyminiszter úr 1. ülése 1936 június 20-án, szombaton. az üggyel jóakaratúan foglalkozik. Csak azt az egyet legyen szabad hozzáfűznöm a miniszter úr válaszához, hogy éppen a jegyzett öszszegek kicsisége kívánja azt, hogy itt végleges megoldás legyen és nézetem szerint, ha méltányos valorizációval meg lehet oldani ezt a kérdést, mint ahogy meg lehet, ezzel a kérdés meg is lesz oldva és a valorizációra szükséges összeget is el lehet osztani két vagy három esztendőre. Egyébként a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a belügyminiszter úr válaszát tudomásulvette. Következik Czirják Antal képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem, a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövését felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a m. kir. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Phönix Biztosító már hónapok óta tartó likvidációja miatt ú^y biztosítottjainak nagy szárma, mint cca. 700 tisztviselőjének aggodalma nőttön-nő. A bizonytalanságot fokozza a sajtóban napvilágot látott és az, érdekelteket távolról sem (megnyugtató aftnia rendezési tervek, amelyek a díjak leszállítására és nevezett biztosítónál konstatált hiányok állandó növekedésére mutatnak. Hajlandó-e a miniszter úr ez irányban végleges és most már megnyugtató [kijelentéseket tenni? Es hajlandó-e az ország biztosító közönségét egy biztosítási csúcsintézmény alakításának és a felügyeleti hivatal jogkörének kiterjesztésével megnyugtatni s a beterjesztett több terv közül a legmegfelelőbbet elfogadni? Czirják Antal s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urát illeti a szó. Czirják Antal: Is?n t. Kén viselőház! Egy tisztán gazdasági természetű interpelláció meghallgatására kérem nagybecsű türelmüket. Az 1931-es bankzárlat óta nem volt még a magyar pénzvilágban ahhoz fogható botrány, mint volt a Phönix Biztosító Társaság bukása. 1931-ben a Hitelbanknál észlelt nehézségeket egy bankzárlattal áthidalta r a t. kormányzat tapintata, illetőleg- a Pénzintézeti Központ közbeeső intézkedése. Most egy sokkal nagyobbszabásá ügy pattant ki. Minthogy pedig erre nem adódott kellő funkció s nem adódtak csúcsintézmények és a szakemberek közreműködése — iaz én megítélésem szerint, — nem volt kielégítő, ennek következtében ez a botrány mind szélesebb gyűrűket vesz fel. T. Ház! Külföldön a Phönix Biztosító érdekeltségeket vasmarokkal fogták meg a biztosított közönség érdekeinek a szem, előtt tartásával. Nekem az a véleményem, hogyha már ezzel a botránnyal kapcsolatban, amely immár negyedik hónapja húzódik, hiányzik az az erély, amelyre szükség lenne, vagy jelen vannak^ azok a külön befolyások, amelyek ennek az áldatlan ügynek a megnyugtató likvidálását hátráltatják, mégis itt volna az ideje annak, hogy a biztosítottak megnyugtatására történjék valami komoly lépés. En a botrány kipattanásakor egy interpellálni szándékozó képviselőtársamat lebeszéltem interpellációja^ elmondásáról, mert megnyugtató állapotot kívántam itt a képviselőházban is, legalább a magam szerény