Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-151

Az országgyűlés képviselőházának 15 tehetsége szerint. Később egyik interpellációmra adott válasz során azt mondtam a pénzügyminiszter úrnak, hogy ez az ügy a 'biztosítási felügyeleti díjak félszázallékos. emelésével, mint Kolumbusz tojása volna elintézhető, és ho^y majd annakidején kiszámíthatják és megállapíthatják, hogy ki fizesse ezt a fél százalékot, amelyet okvetlenül inkasszálni kell a biztosítottak érdekében fedezetül & a magyar biztosításügy, a pénzvilág, a tőke, a nyugalom, helyreállítása érdekében. Ez a Kolumbusz-tojása figyelmen kívül hagyatott és hogy mennyire igazam volt, azt bizonyítja az a körülmény, hogy hónapok óta nem képesek ezt az ügyet befejezni. T. Ház! Amikor a magyar biztosító közönség példátlan intézkedésekkel díjtartalékainak 95%-át vesztette el a háború után, akkoir már diszkreditálva volt a biztosítási ügy. Hogy milyen fontos egy nemzet életében a tőkegyűjtés, arra vonatkozólag ismételten rámutattam már az Istituto Nazionale munkájára, amely Olaszország talpraállításának elsőrangú tényezője. Moist, hogy látjuk a kibontakozási próbálkozásokat, akkor elsősorban fel kell, hogy tűnjék nekünk a Lebosz.-kötvények sorsa. A .biztosítási állomány átvizsgálásánál konstatálják, hogy a legtöbb Lebosz.-kötvény azt a célt szolgálta, hogy életbiztosításba szívja fel a Phönix és mintegy 30—32%-ra voltak egyszeri díjba értékelve azok az állampapírok, .amelyeket illenék legalább 75—80%-ban feltüntetni a mérlegekben. Fenti összegben vették át és a biztosítás lejártakor 100%-os pengő, vagyis teljes összegben ígérték kifizetni. En tudom, hogy ezeket a Lebosz.-kötvényeket annakidején már a felügyeleti hivatal kifogásolta, sőt tanácsolta ezek leírását, ami nem történt meg. Tudom azt, hogy Berliner munkái már négy esztendővel ezelőtt gyanúsak voltak az osztrák fővárosban és tudom azt is, hogy Bálint, az egyik magyaroírszági igazgató, később pedig Gonda a legnagyobb kétségbeeséssel foglalkoztak már négy esztendő előtt a Bhönixnél uralkodó állapotokkal. Kérdem, vájjon miért hívta a Ház életre azt a felügyeleti hivatalt, amelyet nem ruházott fel olyan puvoárral, hogy megfelelő intézkedéséket léptetett volna életbe'? En igenis állítom, hogy hanyagság történt ezen ia téren és én nem szeretném azojknak a pereknek a lavináját látni, amelyeket az állam ellen meg fognak indíthatni. Most azután, amikor • a kibontakozás, a likvidálás során megtörténtek .a különféle tapogatózások, látunk egy olyan ajánlatot, mint a Biosz.-é, amely először 4 millió pengőt, azután 6 millió pengőt ígért azért a 126 millió pengő tőkebiztosításért, amelynek tartalékértéke 78 millió pengő, tehát 5%-ra becsül egy olyan üzleti stokkot — pontosan 3"9 millió pengőt — amelynek a megszerzése is lényegesen több pénzbe kerül. T. Ház! A Biosz.-nak el nem fogadható ajánlata azt célozza leginkább, hogy ezt a 4 millió, illetve 6 millió pengőt sem teszi le, hanem csak 500.000 pengőt hajlandó készpénzben fizetni és a többit 20—25 éves részletekben törleszti. Teljesen elfogadhatatlan ez az ajánlat. En nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr ebben a kérdésben csak egyetlenegyszer nyilatkozott a Házban, holott az én ismételt felszólalásaimra is valóban megnyugtathatta volna .a közvéleményt, ha bejelenti, hogy a legeirélyesebb kézzel fog a biztosítottak érdekében közbelépni. Ezekből az ajánlatokból, ame'. ülése 1936 június 20-án, szombaton. 289 lyeket a Biosz. és a köréje csoportosuló társaságok a kormány elé juttattak, nem az erős kéz politikája, hanem bizonyos érdekeltségek politikája látszik kikandikálni. A második kérdés az életbiztosítottaké mellett 720 tisztviselő érdekének kérdése. En nem tudom, hogyan fogják ezeket kielégíteni, <' de mindenesetre .csodálattal látom, hogy a bűnösöket nem érte még el a törvény sújtó keze Úgy, ahogyan külföldön történt. Sajnálattal látom azt, hogy azokat a horribilis tisztviselői fizetéseket, amelyeket a Phönix vezetői tisztviselői élveztek, teljesen indokolatlanul eddig még nem szállították le. .Sajnálattal látom, hogy ezeket a vezető tisztviselőket, ha a minimális biztosítási szaktudásuk megvolt, nem vonták kellőleg felelősségre esetleg anyagilag is, amint azt külföldön tették. Magyarországon nincsen olyan biztosítási szakférfiú, aki már három-négy év előtt bebizonyítottnak nem látta volna a Phönix bukását, Bécsben mindenki arról beszelt, hogy egy bűnös... (Szurday Róbert közbeszól.) Kétségbe tetszik vonni? (Szurday Róbert: Nagyon sokan hittek abban a, nagy intézetben...) Kérem; igent, képviselőtársam, ez a tény és hogy ez így volt, arravonatkozólag csak azt mondhatom, ha három évvel ezelőtt tetszett Bécsben járni, úgy mindenütt hallhatta, hqgy Beim Phönix versichert zu sein, heisst: nirgends versichert zu sein. Mindenki nevette ezt az intézetet, amelynek különféle kormányérdekeket kellett kiszolgálnia. (Szurday Róbert: Az a mai Ausztriában történt és nem nálunk!) Bocsássa meg a t. képviselőtársam, de én azt hiszem, hogy egy másik karteltársának az érdekeit védi, mert Vida Jenő úrnak, a Phönix választmányi tagjának legalább is illett volna felhívnia a kormányunk figyelmét ezekre a kérdésekre, ha egyszer a választmányban helyet foglalt. (Ü,gy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! Mi történik most a Phönix biztosításával? Sorozatosan likvidálják és veszik át más biztosító társaságok. Vásárt űznek belőlük, tudván azt, hogy a visszaváltott kötvényeknek sokkal kisebb értékűeknek kell lenniök, mint a netalán az egész biztosítási időtartam végéig érvényben tartandóknak. Ujabb üzletek bonyolódnak le ekörül az ügy körül és mégis alig történik egy-egy komoly lépés az életbiztosítottak, annál kevésbbé a tisztviselők érdekeinek szem előtt tartásával. Mit tesz a Biosz.? Hajlandó átvenni 100 tisztviselőt, a többit szélnek^ ereszti. Ezt a százat is egy lebonyolítótársaságnál helyezi munkába, ennyit vesz ét, tehát ezeket is szukceszszive el fogja bocsátani és továbbmenőleg 50 százalékát megint biztosítani kéri annak az Összegnek, amellyel löket majdan — elbocsátásukkor — ki fogják elégíteni. Ezek nem üzletek és miután most már mindezek nyilvánvalóak, miután a likvidálások lassanként mind napvilágot látnak, én azt kérem a t. kormánytól, hogy a legerélyesebben nyúljon bele ebbe a kérdésbe. A pénzügyminiszter úr bejelentette itt az ő szokásos elegáns szónoklatával, hogy majd reflektorral fog rávilágítani iaz életbiztosító társaságok működésiére. Egy dzsungelre azonban nem lehet reflektorral rávilágítani, 'mert a nagy fák eltakarják azokat a kisebb fákat, ahol alapos bajok vannak és miután ilyenek is vannak én pl. csak elmondottam éppen egy ilyet, a Magyar Elet sorsát illetően, felhívom, a t. pénzügyminis'zter úr figyelmét arra, hogy