Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gaál Olivér: T. Ház! A belügyminiszter úr annaik idején beszédében a Károly csapatkeresztre vonatkozólag- azt a kijelentést tette, hogy a Károly csapatkeresztet megkaphatta az is, aki a frontra csak odaszagolt, mert hiszen hatheti frontszolgálat után kijárt neki a Károly csapatkereszt. Ezért interpellációmban rátérek arra, hogy ebben a kérdésben a belügyminiszter úr — úgylátszik — tévedni méltóztatott, mert nem hat hét, hanem három, hónap után kapják meg a katonák a Károly csapatkeresztet. (Br. Berg Miksa: Es nem odaszagolták!) Méltóztassék tehát ezeknek a Károly csapatkereszteseknek ezzel a tévedéssel szemben igazságqt teremteni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A 'belügyminiszter úr kíván válaszolni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! En tényleg elkövettem egy tévedést egy mellékmondatban, — amely azonban nem tartalmaz támadást — ahol én a Károly csapatkeresztet említve, hat hetet mondtam három hónap helyett. Nem voltam precíz és ez tényleg úgy helyes, hogy három hónap kellett. Azt azonban, amit az interpelláció megindokolása mond, hogy én kvázi a Károly csapatkereszteseket sérteni akartam volna, nem is lehet rólam feltételezni. Ez ellen nem is kívánok védekezni. Ellenben igenis mondtam valamit, amit megismétlek és amit állok, mert használtatott ez a kifejezés, hogy a Tűzkeíeszt volt a frontnak a vágya, azoknak a vágya, akiknek négy éven keresztül az volt az élethivatásuk és foglalkozásuk, hogy a tűzvonalban feküdjenek, megsebesüljenek, vagy elessenek és .akik azt szerették voilna, ha megkülönböztetés történik a nagyobb teljesítmény, a fronton való hosszabb tartózkodás alapján. Ez lett volna a Tűzkereszt és ez volt a front vágya. Sajnálatos, hogy ez nem teljesíttetett. Sajnálatos azért, mert a hadsereg, különösen a háborúban, nem az egyenlőségen, hanem a megkülönböztetésen alapszik. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés a jobboldalon ) Elnök: Kíván az interpelláló képviselő úr a viszoinválasz jogával élni? (Gaal Olivér: Nem!) A képviselő úr nem kíván szólni, következik tehát a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 'belügyminiszter úr iválaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék báró Berg Miksa képviselő • úr interpellációja, aki azonban interpellációját törölte. Következnék Müller Antal képviselő úr interpellációja, aki azonban az interpellációját elhalasztja. Következik Szetsey István képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét szíveskedjék felolvasni! vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a 'belügyminiszter úrhoz a kis hadikölcsönkárosultak kártalanítása iránt: Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy azok a hadikölcsönjegyzők, akik 1000 koronát meg nem haladó összeget fordítottak hadiköles önre, mindeddig nem részesültek még segélyezésben sem; bármennyire elszeülése 1936 június 20-án, szombaton. 287 giényedtek és segélyre szorulók s noha ezek legnagyobb része a jegyzett összeggel egész vagyonát áldozta a haza oltárára? Hajlandó-e a belügyminiszter úr a hadikölcsön károsultak kártalanítása felé vezető úton megtenni az első lépést, hogy ezek a kiskölesönjegyzők egyszer s mindenkorra szóló kártalanítási' összeggel haladéktalanul kártalaníttassanak? Szetsey István s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Szetsey István: T. Képviselőház! A muít szerdai ülésen^ Rupert képviselő úr a hadikölesönjegyzők kárpótlása tekintetében interpellációt terjesztett elő. Erre hivatkozással nekem nem kell mélyebben és részletesebben megindokolnom interpellációmat, hanem csak azokra a részekre terjeszkednem ki

; amelyek eltérnek Rupert képviselő úr felszólalásától. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Kijelentem, hog'y azokat a. hadikölcsönjegyzőket, akik csak hadikölcsönjegyzők voltak, még gondolatban sem tartom egyvonalban lévőknek és egy pillanatban említendőknek azokkal, akik csakugyan kint voltak a tűzvonalban, akik hazajöttek testileg rokkantán, esetleg szellemileg is rokkantán, akik ezenfelül sokan még azt is elérték, hogy eltartójukat is elvesztették a háborúban, aki meg'kapta a legszebb' érdemkeresztet, amelyet így neveznek: fakereszt, Azok érdekében szólalok fel, akik a hadikölcsön jegyzéssel is eleget tettek kötelességüknek, mert ezeknek nagyon kevés hányada volt, akik csak pénzbefektetési vagy ülzeti célból jegyezték azt a hadikölcsönt, hanem a legtöbbje hazaszeretetből, óriási anyagi áldozatkészséggel jegyezte a hadikölcsönt, aminek következtében azután a háború után nyomorba jutott. A törvényhozás rendszeresítette a karitatív segélyezést, aminek következménye azonban az, hogy ezt ma redukált összegben adja ki a belügyminisztérium, mert a kérvényezők száma felszaporodott, viszont az összeg leszállt három millió és

1 néhány százezer pengőre. Ez kevés, nekünk inkább felmenő irányzatot kellene követnünk, hogy ezek legalább mégis megkapják a karitatív segélyt, vagyoni hslyzetüRhöz viszonyítva. Van azonban egy másik csoport, amely sem. valorizáció, sem karitatív segély formájában nem kap semmiféle támogatást, megtérítést a hadikölcsön jegyzése után. Ezek azok, akik ezer koronán aluli összeget jegyeztek. A hadlikölcsönjegyzéseknek 2000 koronán aluli része a takarékpénztári és gyámpénztári betétek elvesztése miatt teljesen kiesik azért, tmert összegszerűen ilyen kis tételekből állanak. Legyen szabad a t. Képviselőháznak, a kormánynak és a belügyminiszter úrnak a figyelmét felhívnom arra, hogy nem

1 kicsik ezek az öszszegek és nem az teljesített erejénfelüli kötelességet, nem az adta igazán a hazafiságnak és áldozatkészségnek a példáját, aki nagy összeget jegyzett, hanem az, aki az ő vagyoni viszonyaihoz, keresetéhez és jövedelméhez képest adta oda vagyonának sokszor a negyedrészét, hogy eleget tegyen a haza iránti kötelességének. Ezt az elbánást a ma már csakugyan kisebb tételeket jelentő hadikölcsön jegyzőkkel szemben méltánytalannak és igazságtalannak tartom. Hozzánk, képviselőkhöz a vidékről sűrűn jönnek kisemberek, hozzák a kötvényeiket 42*