Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-151

Az országgyűlés képviselőházának 15 1936-ban frontharcosokat csoportokra osztva, követelések kihasználására felhasználni: meg nem engedhető, mert ez az ország nyugalmát és (békéjét veszélyezteti. (Rakovszky Tibor: Tessék megcsinálni a frontharcos-törvényt!) Bejelentettem az interpellációra adott vála­szomban és elvárom jóhiszeműségem feltétele­zését, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) hogy az ősz folyamán a frontharcos-törvény javaslata a Ház elé kerül. (Éljenzés és taps jobb felől és 'középen. — Rakovszky Tibor: Titkos választó­jog!) Méltóztassék ősszel kifogásolni, ha ez nem, történt meg, (Halljuk! Halljuk!) akkor ál­lom a felelősséget érte, de jóhiszeműségemet kétségbevonni nem engedem. (Egy hang bal­felől: Személyes sértés!) Az igen t. képviselő úr interpellációja be­jegyzésének hangja olyan, hogy minden «ma­gyar ember által a legkomolyabban kifogásol­ható. Méltóztassanak megengedni, hogy felol­vassak belőle egy passzust. (Halljuk! Halljuk! jobb felől és középen.) Először vannak a köve­telmények és azután azt mondja az interpellá­ció szövege (olvassa): »Ellenkező esetben haza­fias kötelességemnek tartom a nemzet színe előtt felhívni a világháború katonáit, rokkant­jait, özvegyeit, árváit és károsultjait: követel­jék érdekeik, szervezkedési szabadságuk elfoj­tásáért, helyzetükért felelős személyek felelős­ségének törvényes megállapítását, vagyonuk elkobzását, elrettentő megbüntetését.« (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások jobbfelől: Mi ezf) T. képviselő úr szíveskedjék tudomásul venni, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy ha a magyar törvényeket valaki megsérti, ott van­nak megbüntetésére a magyar törvények és a bíróság azokat alkalmazza, de sem vagyonel­kobzás, sem pedig elrettentő megbüntetés ezek­ről a padokról követelményként nem hangoz­hatik el. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés és taps jobbfelől és középen. — vitéz Kenyeres János: Ki adta ezt a tanácsot?) T. Ház! Gaal igen t. képviselőtársam, mint fiatal kadétt a világháború végén az én ezre­demben szolgált és hat vagy nyoic hetet ott töltött a tűzvonalban. (Gaal Olivér: Egy évig voltam kint!) En 44 hónapot töltöttem kint, velem szemben sem a frontharcos gondolat, sem a hadirokkantak érdekeinek megvédésére nincsen szükség. ­De rá kívánok mutatni az interpelláció szö­vegéből még valamire. Azt mondja az inter­pelláció második passzusa, hogy (olvassa): »Noha az interpelláció a Tűzvonalban Egye­sült Pártok Szövetsége címen történt...« Igen t. képviselőtársam, azt a szót, hogy »tűz« és »tűzvonal«, hagyjuk azon a tragikus véres magaslaton, amelyen a világháborúban volt, amikor tényleg tűzvonalban feküdtek, vere­kedtek, estek el és sebesültek meg a magyarok. Be nem tűzvonal a szövetség ebben a formá­ban és ezzel a szóval játszani nem szabad. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Végül pedig az interpelláció szövegében és a képviselő úr által elmondottakban az foglal­tatott, hogy ha a képviselő úr szerint jogos kö­veteléséket a kormány ezen kategóriák szá­mára nem teljesíti, akkor majd esetleg jövőre a (magyar katona nem fog úgy verekedni, mint a múltban. Tiltakozom ez ellen! (Nagy zaj. — Felkiáltások jobbfelől és középen: Gyalázat!) Tiltakozom ez ellen a beállítás ellen, • amely nemcsak szóban hangzott el, hanem írásban is itt van. (Egy hang à középen: Nem pénzért harcol a magyar!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. | ; I .ülése 1936június20-án, szombaton. 285 Méltóztassanak megengedni, hogy felol­vassam ezt a részt, annak illusztrálására, hogy én nem túlzok. (Olvassa): »Az a szellem, amely abban az interpellációiban és az arra adott válaszban megnyilvánul, a világháború csaló­dott és az eljövendő önvédelmi háború tisztán­látó katonái honvédelmi készségének lerombolá­sára vezet.« (Zaj. Elénk felkiáltások jobbfelől és^ középen: Hallatlan! Gyalázat! — Rakovszky Tibor: Ez a műfelháJborodás nem kell!) Ez nem műfelháborodás t. képviselő úr. (Zaj a baloldalon.) Ezt az interpellációt nem lehet vé­deni. (Eckhardt Tibor: A jóhiszeműséget ne tessék kétségbe vonni! — Folytonos zaj. — El­nök csenget.) Kérem válaszom tudomásulvételét. (Eck­hardt Tibor: Tessék rendet csinálni! — Elnök csenget. — Eckhardt Tibor: Tessék rendet csi­nálni! — Felkiáltások jobbfelől: Gyalázat! — Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Eckhardt Tibor: Micsoda hang ez? — Nagy zaj a Ház. minden oldalán. — Eckhardt Tibor: Tessék ren­det csinálni! — vitéz Ujfalussy Gábor: Szé­gyeljék magukat! Gyávaság így beszélni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Nagy zaj. — Eckhardt Tibor: Tessék rendet csinálni! Elnök csenget. — vitéz Ujfalussy Gábor: Ha­zafiatlan dolog! — Eckhardt Tibor: Rendet tes­sék csinálni! — Nagy zaj.) Csendet kérek, kép­viselő urak! (vitéz Ujfalussy Gábor: Vala­mennyien frontharcosok vagyunk! — Felkiál­tások a baloldalon: Mi is! — Czirják Antal: Akkor tessék rendet csinálni. — Eckhardt Ti­bor: Nem lehet tűrni a mai vezetést. — Nagy zaj.) Gaál Olivér képviselő urat megilleti a vi­szonválasz joga. (Felkiáltások balfelől: Utasítsd vissza! — Nagy zaj.) Gaal Olivér: T. Ház! A belügyminiszter úrnak ezekre a kijelentéseire, amelyeket az igen t. Ház előtt tett, nem vagyok hajlandó reflektálni és válaszát egyáltalában nem vagyok hajlandó tudomásul venni. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. —' Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Tisz­telt Ház! (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Hall­juk! jobbfelől) Az interpellációra adott vála­szom elején... (Eckhardt Tibor: Kikérjük ma­gunknak, hogy a jóhiszeműséget kétségbe von­ják! — vitéz Ujfalussy Gábor: Semmit se kér­jen ki! — Zaj. — Eckhardt Tibor: Más han­got kérünk! — Nagy zaj. — Br. Berg Miksa: Kikérem magamnak! — Zaj.) Elnök; Báró Berg képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Nagy zaj. — Rakovszky Tibor: Mit kiabálnak? — Eckhardt Tibor: Ne tessék ilyen válaszokat adni! — Elnök csenget. — Eckhardt Tibor: Tessék! Az ilyen minisz­teri válaszoknak ez a következményei. — Elnök csenget. — Rakovszky Tibor: Egy miniszternek objektívnek kell lennie. Tessék objektívnek lenni, miniszter úr! — Nagy zaj. — Elnök csen­get. — Rakovszky Tibor: Mindig ilyen. Állan­dóan ilyen! — Klein Antal: Nem kaszárnyában vagyunk! — Rakovszky Tibor: A magyar par­lamentben jogunk van beszélni! — Nagy zaj.) Csendet kérek, kénviselő urak! vitéz; Kozma Miklós belügyminiszter: Min­denekelőtt a közbeszólásra szeretném megemlí­teni azt, hogy én a kaszárnyát igen nagyra be­csülöm. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Mi is, de a parlamentet 42

Next

/
Thumbnails
Contents