Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-149

Az országgyűlés képviselőházának 14-9. ülése 1936 június 18-án, csütörtökön. 263 ügyminiszternek azt a felhatalmazást megadni, hogy a községeknek ebbe a dolgába! beavatkozhassak. Külön terhet ez nem fog jelenteni, mert a törvény értelmében úgyis a községi pótadó terhére kell ezeknek az óvodáknak ellátását eszközölni, tehát a községi költségvetésekbe állítsák be azt az 1000—1500 pengőt, amely a nyári ellátás költségeire .szükséges. így legalább azok a szegény gyermekek kellő gondozásban lesznek akkor, amikor apjuk-anyDuk esetlég hétszámra munka után jár és bizony nem tud gyermekéről gondoskodni. Én láttam a faluban olyan esetet, hogy 8—9 esztendős gyermek gondozására bízták a többi 2—6 éves testvéreket, egy szobában magukra hagyva. Innen származik nemcsak az a rengeteg szerencsétlenség, amelyről állandóan olvasunk és tudunk, hanem ezeknek a gyermekeknek elkanászosodása, elromlása is, ami bizony nagyon gyakori következmény. Azért is szüksége van a belügyminiszter úrnak erre a felhatalmazásra, mert sajnos, vannak még Pestkörnyéken, innen 40—50 kilométer távolságra lévő községek is, amelyekben nincsenek óvodák, jól lehet van ezek között 2—3000 lakosú község is. Ez egy képtelen állapot. Azt hiszem, volna erre elég fedezet és lia az emberek szűkmarkúak, amit a mai gazdasági viszonyok is indokolnak, ha lerázzák magukról ezeket a nagy nemzeti kötelezettségeket, ha tehát az emberek maguk jószántából még nem emelkedtek olyan magaslatra, hogy ezeket a kötelezettségeket átérezzék és teljesítsék, akkor adjunk nekik egy kis ösztökélést azzal, hogy az állam kényszerítse őket ilyen intézkedések foganatosítására. A mélyen t. kultuszminiszter úr azon a véleményen van, hogy ezt a javaslatot a pénzügyminiszter úr bizonyos mértékig ellenezni fogja, mert nem akar a községekre még újabb terheket róni. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy itt nincs szó nagy összegekről, hogy legfeljebb 500, 600, 1000 pengőről lehet szó, egy esztendőben ugyanakkor, amikor a községek egész költségvetése 50—60.000 pengőt tesz ki pótadókkal és mindennel együtt, akkor azt hiszem, egy ilyen tételt el lehet csúsztatni. Már a folyó esztendőben el lehetne kezdeni a dolgot egy körrendelet útján, amely kimondaná azt, hogy ahol sok szegény gyermek és felügyelet nélkül lévő gyermek van, ott napközi otthonokat, óvodákat létesítsenek. Kérem a mélyen t. kormány jelenlévő tagjait, — nagyon örülök, hogy mindkét érdekelt miniszter úr itt van — méltóztassanak ezt az indítványomat magukévá tenni. Elnök: Kíván még valaki szólni! (Nem!) a szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A kultuszminiszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi Jniszter: T. Ház! Csoór képviselő úr maga alapította meg beszédének elején, hogy az ő óhaja valójában akkor fog teljesülni, ha majd a belügyminiszter úr a gyermekvédelmi törvényjavaslattal fog a Ház elé jönni. Erre az átmeneti időre nézetem szerint a belügyminiszter árnak nincs szüksége ilyen felhatalmazásra, mert; hiszen a meggyőzés eszközével ott, ahol ő szükségét látja, ebben a rövid időszakban is tud gondoskodni arról, hogy ahol a község képes rá, óvodát állítson fel. Kérem, méltóztassék türelemmel megvárni a gyermekvédelmi törvényjavaslatot és annak keretében a belügyminiszter úr megfelelő intézkedését. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Miután a szakasz nem tárna dtatott meg, — mert Csoór Lajos képviselő úr kiegészítő indítványt tett — azt elfogadottnak jelentem ki. Most felteszem a kérdést Csoór Lajos képviselő úr kiegészítő indítványára vonatkozólag. Méltóztatnak azt elfogadni? (Nem!) A Ház a kiegészítő indítványt nem fogadja el. Következik a 3. szakasz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a törvényjavaslat 3. és í. §-ait, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök; Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben ie letárgyalta. Harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirend szerint következik a m. kir. József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem szervezéséről alkotott 1934 :X. te. némely rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 268, 270.) Szinyei Merse Jenő képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Szinyei Merse Jenő előadó: T. Képviselőház! A m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről szóló 1934. évi X. te. életbelépése előtt érvényben volt jogszabályok és kialakult gyakorlat a mezőgazdasági kamaráknál és a gazdasági felügyelőségeknél szervezett állások elnyeréséhez vagy az egyetem közgazdaságtudományi karának mezőgazdasági szakosztályán vagy a gazdasági akadémiákon szerzett oklevelet kívánták m&g. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Az idézett 1934 : X. te., amely a közgazdaságtudományi kar mezőgazdasági szakosztályát is beolvasztotta a József Nádor Műszaki és Oazdaságitudományi Egyetebe, többek között azt a módosítást is tartalmazza, hogy az említett állásokra való alkalmazást a József Nádor Műszaki és Gazdasáigtudományi Egyetem mezőgazdasági és állatorvosi karának mezőgazdasági osztályán szerzett oklevéltől, azaz ennek az egyetemi képesítésnek megszerzésétől teszi függővé. Nem szenved kétséget, t. Képviselőház, hogy a gazdasági szakoktatási intézetek tanári karára és a kísérletügyi intézmények tudományos személyzetére nézve a legmagasabb fokú egyetemi képzettség nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlenül szükséges is és ebben a vonatkozásban az 1934 : X. te. nagyon helyesen rendelkezik. De nincs meg a feltétlen szüksége annak, hogy a mezőgazdasági kamarák és gazdasági felügyelőségek tisztviselőitől is ilyen magas képzettséget kívánjunk meg, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a tisztviselők feladatkörüket e nélkül is kifogástalanul el tudják látni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolása ezt a feladatkört részletesen felsorolja és ebből a felsorolásból megállapítható az, hogy e feladatkörbe tartozó teendők valóban elsősorban és főleg gyakorlati természetűek. Helyes és indokolt tehát, hogy a gyakorlati tevékenységgel párosult adminisztratív munkát végző és gyakorlati szakirányban működő ezek a tisztviselők az állásuk elnyeréséhez szükséges képesítést a gazdasági akadémiákon is megszerezhessék. Ennek a szempontnak felismerése vezette a