Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-149

Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1986 június 18-án, csütörtökön. 261 hány hónapra a kultuszminiszter gondozása alatt maradnának. Ami a felszólalásokat illeti, Örömmel kell konstatálnom, hogy ha a konklúziók eltérők is voltak, magában a kérdés lényegében vala­mennyi felszólaló megegyezett és valameny­nyien híven azokhoz az intenciókhoz, amelyek a Kormányzó úr már említett beszédeiben kife­jezésre jutottak, a magyar gyermekvédelem, a kisdedóvás tökéletesbbítését kívánják. Külön kell azonban reflektálnom Petro­váez Gyula t. képviselőtársam felszólalására> aki a kérdést egészen hamis szemszögből vilá­gította meg. Petroyácz igen t. képviselőtársam — amit különben itt még mások is érintettek — engedékenységgel és gyengeséggel vádolt meg azért, mert egy intézménycsoportot a kul­tusztárca keretéből más tárca hatáskörébe en­gedtem át. Drozdy t. képviselőtársam ezzel szemben eat az-erő jelének mondotta. Nekem is az a meggyőződésem, hogy legnagyobb ereje a mi kormányunknak az, hogy semmiféle komoly elvi kérdésből nem vagyunk hajlandók egy­mással szemben tárcakérdést, reszortkérdést csinálni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Mi nem vagyunk hajlandók egymással szemben féltékenységből, politikából, személyi hiúság­ból semmiféle olyan lépésre, amely akadá­lyozná egy nagy intézmény, vagy egy intéz­ménycsoport problémáinak elvi megoldását. (Helyeslés jobbfelől.) így történt meg például az, hogy az iparügyi miniszter úr hivatalba­lépése után minden vita és ellenkezés nélkül fennhatóságom alá bocsátotta az összes ipar­iskolákat, fenntartva magának a szakfelügye­let jogát. így történt, amikor a belügyminisz­ter úr az ő rendelkezése alatt álló ipari jellegű iskolákat az r úgynevezett hadiárva-iskolákat, amelyek a népjóléti minisztériumból kerültek a belügyminiszter úrhoz, hasonlóképpen min­den ellenszolgáltatás nélkül és ismét minden vita nélkül az én hatóságom alá bocsátotta. ^Ugyanígy történt, amikor a belügyminiszter úr lényegében a kereskedelemügyi miniszter úr hatósága alá bocsátotta a gyógyfürdő­ügyet, fenntartva magának azt a hatáskört, amely ebben a körben őt megilleti. Ugyanígy történt, amikor a földmívelésügyi miniszter úrral a mezőgazdasági oktatási in­tézmények tekintetében a teljes kooperációban megegyeztünk. Most is ez történik ezzel a ja­vaslattal, amely harmonikus megoldása a gyermekvédelemnek, illetőleg egy gyermekvé­delmi intézménynek, az óvoda-kérdésnek. Az óvoda a menedékházakkal, a védő intézmények­kel, a Zöldkereszttel, a Stefániával és egyéb intézményekkel együtt egészen a belügyminisz­ter "úr irányítása és igazgatása alá kerül, vi­szont az ott folyó nevelés felügyeletét továbbra is a kultuszminiszter látja el. Arra a felfogásra vonatkozólag, amelyet szintén Petrovácz t. képviselőtársam, fejtett ki, hogy tudniillik az óvoda a kisgyermekek is­kolája, — Kun Béla t. képviselőtársam szintén arról beszélt, hogy itt tulajdoniképpen tanítás és nevelés folyik — felkérem képviselőtársai­mat, méltóztassék elolvasni az 1891 : XV. tc.­ben az óvodák definícióját. Ez a definíció egé­szen világos; az óvodának három feladatát különbözteti meg és sorrendet állapít meg. Azt mondja: az óvoda feladata a gyermek gondo­zása és ápolása által a távollevő^ szülők helyett a gyermeket megvédeni. Az elsőrendű feladat tehát szociális természetű. Az óvodák második feladata: a gyermeknek tisztaságra és rendre szoktatása, vagyis ez a második feladat köz­egészségügyi természetű. A harmadik feladat a gyermek értelmének, kedélyének és ügyessé­gének fejlesztése által értelmi színvonalának emelése. Ez ugyanaz, amit családi nevelés, vagyis a család körében folyó nevelés alatt ér­tünk. Ugyanekkor ez a törvény teljesen kikü­szöböli a tanítást mindennemű formában s megállapítja, hogy az óvodában pedig tanítás­nak folynia nem szabad; aminthogy ha folyik az óvodában tanítás, — egy időben a túlzott versoktatás és egyéb ilyen memorizálások vol­tak — ennek semmi célja nincs és ez ártalmas a kisgyermekre. A gyermek legfeljebb játék közben tanulhat valamit. Ezekből 'következőleg az óvodát én, szemben Petrovácz t. képviselőtársammal és Kun Béla képviselőtársammal is, nem tekinthetem a^leg; alsófokú oktató, hanem különösen az előadó úr által igen bőven és igen szépen kifejtett elvi okok alapján közegészségügyi és szociális in­tézménynek kell, hogy tartsam, amely a gyer­mekvédő intézmények körébe tartozik. Vissza kell tehát utasítanom Petroyácz igen t. képviselőtársamnak azt az állítását, mintha én itt talán kötelességemet mulasztva, eRgedékeny vagy gyenge lettem volna a Kun Béla t. képviselőtársam által említett titkos erőkkel szemben, amelyek engem az óvodák ügyéneki átadására kényszerítettek. Az erő ve lem szemben is megnyilatkozott abban a lel­kes szózatban, amelyet a magyar állam feje intézett hozzánk s amelyről előbb volt szeren­csém szólni és amely szózat tényleg kötelessé­gemmé tette, hogy ebben a kérdésben olyan erős legyek, hogy át tudjak adni egy reszortot t. kollégámnak. (Kun Béla: Sajátmaga is meg tudja oldani a miniszter úr!) Nem tudtam volna megoldani, mert mint ahogy a t. kép­viselő úr beszéde közben megjegyeztem, a szükséges orvosokkal, védőnőkkel, a Zöldke reszttel, a vöröskereszttel, a Stefánia Egyesü­lettel a belügyminiszter úr rendelkezik, nincse­nek tehát kezemben azok az eszközök, ame­lyekkel az óvodákat a helyes útra tudnám te­relni és azon tovább tudnám fejleszteni. Petrovácz t. képviselőtársam szóvátett még egy kérdést. Az új rendszerben a felekezeti óvodákat attól rélti, hogy mivel az óvodai in­tézmények a belügyminiszter úr rendelkezése alá kerülnek, ezáltal sérelem éri a kultuszmi­niszternek az egyházak felett gyakorolt fel­ügyeleti jogát és azok autonómiáját. Az óvo­dáknál, a népiskoláknál és egyéb iskoláknál is a kultuszminiszter az egyházakkal nem mint egyházakkal szemben gyakorolja a felügyeleti jogot, vagyis nem mint vallásügyi miniszter jár itt el. A vallásügyi reszortnak engem illető felügyeleti hatáskörét semmi tekintetben nem engedném senki által sem érinteni és nem ad­nám át senki másnak a hatáskörébe. Itt nem erről van szó; itt egy iskolai vagy óvodai, vagy más intézménynek a fenntartójával szem­ben gyakorolt felügyeletről van szó, akár egy­ház az a fenntartó, akár község, akár főváros, akár más. Ezt a felügyeleti jogot eddig is a belügyminiszter úr gyakorolta mind a köz ségi, mint pedig az egyházi kórházakkal, gyer­mekvédő és más intézményekkel és egyesüle­tekkel szemben, amelyek között az óvoda is el fog férni és az egyházakkal ebben a tekintet­ben semmiféle összeütközésre kilátás nincs. Ezek a felekezeti óvodák legnagyobb harmó­niában fognak továbbra is együtt dolgozni az állami- hatóságokkal. Méltóztassanak megengedni, hogy ne nyújtsam tovább beszédemet és a t. Házat a

Next

/
Thumbnails
Contents