Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-149
Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1986 június 18-án, csütörtökön. 261 hány hónapra a kultuszminiszter gondozása alatt maradnának. Ami a felszólalásokat illeti, Örömmel kell konstatálnom, hogy ha a konklúziók eltérők is voltak, magában a kérdés lényegében valamennyi felszólaló megegyezett és valamenynyien híven azokhoz az intenciókhoz, amelyek a Kormányzó úr már említett beszédeiben kifejezésre jutottak, a magyar gyermekvédelem, a kisdedóvás tökéletesbbítését kívánják. Külön kell azonban reflektálnom Petrováez Gyula t. képviselőtársam felszólalására> aki a kérdést egészen hamis szemszögből világította meg. Petroyácz igen t. képviselőtársam — amit különben itt még mások is érintettek — engedékenységgel és gyengeséggel vádolt meg azért, mert egy intézménycsoportot a kultusztárca keretéből más tárca hatáskörébe engedtem át. Drozdy t. képviselőtársam ezzel szemben eat az-erő jelének mondotta. Nekem is az a meggyőződésem, hogy legnagyobb ereje a mi kormányunknak az, hogy semmiféle komoly elvi kérdésből nem vagyunk hajlandók egymással szemben tárcakérdést, reszortkérdést csinálni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Mi nem vagyunk hajlandók egymással szemben féltékenységből, politikából, személyi hiúságból semmiféle olyan lépésre, amely akadályozná egy nagy intézmény, vagy egy intézménycsoport problémáinak elvi megoldását. (Helyeslés jobbfelől.) így történt meg például az, hogy az iparügyi miniszter úr hivatalbalépése után minden vita és ellenkezés nélkül fennhatóságom alá bocsátotta az összes ipariskolákat, fenntartva magának a szakfelügyelet jogát. így történt, amikor a belügyminiszter úr az ő rendelkezése alatt álló ipari jellegű iskolákat az r úgynevezett hadiárva-iskolákat, amelyek a népjóléti minisztériumból kerültek a belügyminiszter úrhoz, hasonlóképpen minden ellenszolgáltatás nélkül és ismét minden vita nélkül az én hatóságom alá bocsátotta. ^Ugyanígy történt, amikor a belügyminiszter úr lényegében a kereskedelemügyi miniszter úr hatósága alá bocsátotta a gyógyfürdőügyet, fenntartva magának azt a hatáskört, amely ebben a körben őt megilleti. Ugyanígy történt, amikor a földmívelésügyi miniszter úrral a mezőgazdasági oktatási intézmények tekintetében a teljes kooperációban megegyeztünk. Most is ez történik ezzel a javaslattal, amely harmonikus megoldása a gyermekvédelemnek, illetőleg egy gyermekvédelmi intézménynek, az óvoda-kérdésnek. Az óvoda a menedékházakkal, a védő intézményekkel, a Zöldkereszttel, a Stefániával és egyéb intézményekkel együtt egészen a belügyminiszter "úr irányítása és igazgatása alá kerül, viszont az ott folyó nevelés felügyeletét továbbra is a kultuszminiszter látja el. Arra a felfogásra vonatkozólag, amelyet szintén Petrovácz t. képviselőtársam, fejtett ki, hogy tudniillik az óvoda a kisgyermekek iskolája, — Kun Béla t. képviselőtársam szintén arról beszélt, hogy itt tulajdoniképpen tanítás és nevelés folyik — felkérem képviselőtársaimat, méltóztassék elolvasni az 1891 : XV. tc.ben az óvodák definícióját. Ez a definíció egészen világos; az óvodának három feladatát különbözteti meg és sorrendet állapít meg. Azt mondja: az óvoda feladata a gyermek gondozása és ápolása által a távollevő^ szülők helyett a gyermeket megvédeni. Az elsőrendű feladat tehát szociális természetű. Az óvodák második feladata: a gyermeknek tisztaságra és rendre szoktatása, vagyis ez a második feladat közegészségügyi természetű. A harmadik feladat a gyermek értelmének, kedélyének és ügyességének fejlesztése által értelmi színvonalának emelése. Ez ugyanaz, amit családi nevelés, vagyis a család körében folyó nevelés alatt értünk. Ugyanekkor ez a törvény teljesen kiküszöböli a tanítást mindennemű formában s megállapítja, hogy az óvodában pedig tanításnak folynia nem szabad; aminthogy ha folyik az óvodában tanítás, — egy időben a túlzott versoktatás és egyéb ilyen memorizálások voltak — ennek semmi célja nincs és ez ártalmas a kisgyermekre. A gyermek legfeljebb játék közben tanulhat valamit. Ezekből 'következőleg az óvodát én, szemben Petrovácz t. képviselőtársammal és Kun Béla képviselőtársammal is, nem tekinthetem a^leg; alsófokú oktató, hanem különösen az előadó úr által igen bőven és igen szépen kifejtett elvi okok alapján közegészségügyi és szociális intézménynek kell, hogy tartsam, amely a gyermekvédő intézmények körébe tartozik. Vissza kell tehát utasítanom Petroyácz igen t. képviselőtársamnak azt az állítását, mintha én itt talán kötelességemet mulasztva, eRgedékeny vagy gyenge lettem volna a Kun Béla t. képviselőtársam által említett titkos erőkkel szemben, amelyek engem az óvodák ügyéneki átadására kényszerítettek. Az erő ve lem szemben is megnyilatkozott abban a lelkes szózatban, amelyet a magyar állam feje intézett hozzánk s amelyről előbb volt szerencsém szólni és amely szózat tényleg kötelességemmé tette, hogy ebben a kérdésben olyan erős legyek, hogy át tudjak adni egy reszortot t. kollégámnak. (Kun Béla: Sajátmaga is meg tudja oldani a miniszter úr!) Nem tudtam volna megoldani, mert mint ahogy a t. képviselő úr beszéde közben megjegyeztem, a szükséges orvosokkal, védőnőkkel, a Zöldke reszttel, a vöröskereszttel, a Stefánia Egyesülettel a belügyminiszter úr rendelkezik, nincsenek tehát kezemben azok az eszközök, amelyekkel az óvodákat a helyes útra tudnám terelni és azon tovább tudnám fejleszteni. Petrovácz t. képviselőtársam szóvátett még egy kérdést. Az új rendszerben a felekezeti óvodákat attól rélti, hogy mivel az óvodai intézmények a belügyminiszter úr rendelkezése alá kerülnek, ezáltal sérelem éri a kultuszminiszternek az egyházak felett gyakorolt felügyeleti jogát és azok autonómiáját. Az óvodáknál, a népiskoláknál és egyéb iskoláknál is a kultuszminiszter az egyházakkal nem mint egyházakkal szemben gyakorolja a felügyeleti jogot, vagyis nem mint vallásügyi miniszter jár itt el. A vallásügyi reszortnak engem illető felügyeleti hatáskörét semmi tekintetben nem engedném senki által sem érinteni és nem adnám át senki másnak a hatáskörébe. Itt nem erről van szó; itt egy iskolai vagy óvodai, vagy más intézménynek a fenntartójával szemben gyakorolt felügyeletről van szó, akár egyház az a fenntartó, akár község, akár főváros, akár más. Ezt a felügyeleti jogot eddig is a belügyminiszter úr gyakorolta mind a köz ségi, mint pedig az egyházi kórházakkal, gyermekvédő és más intézményekkel és egyesületekkel szemben, amelyek között az óvoda is el fog férni és az egyházakkal ebben a tekintetben semmiféle összeütközésre kilátás nincs. Ezek a felekezeti óvodák legnagyobb harmóniában fognak továbbra is együtt dolgozni az állami- hatóságokkal. Méltóztassanak megengedni, hogy ne nyújtsam tovább beszédemet és a t. Házat a
