Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-149

260 Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1936 június 18-án, csütörtökön. amit nagyon szeretném, ha majd az igen ,t. belügyminiszter úr is nagyon megszívlelne — hogy amíg Budapesten a gyermekhalandóság 15 éves korig 18%-ot tesz ki,, addig vidéken ez a szám 27'5%. Azzal kezdtem beszédemet, hogy népegészségügyi szempontból is igen szívesen fogadom el ezt a javaslatot, amelynek értelmében az óvodák ügye .belügyminiszteri hatásköribe megy át, (Helyeslés.) de arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy viszont szerezze meg az anyagi fedezetet ennek a kérdésnek a szolgálatára, mert az a koldusajándék, amit a társadalom összegyűjt, vagy az a koldussegítség, amit a t. kormány erre a célra ad, vagy pedig az a szűkmarkúan adott csekély kis áldozat,^ amit a községek ezért az ügyért hoznak, — kivéve egypár várost, főképp Budapestet — nem jelent semmit. (Kun Béla: A nagytőkések adhatnának jelentős áldozatokat!) Az egész kisdedóvás ügye, ha a fejkvótát számítom, a következő képet mutatja. A magyar adózó közönségre az egész kisdedóvási ügyre szánt összegekből —mindent, tehát máv a községek s az egyházak áldozatait is beleszámítva — fejenként nem esik több, mint összesen 98 fillér. Erre a kisdedóvási ügyre tehát, amely népességünk 8%-át érinti, csupán 98 fillér fejenkénti közszolgáltatási teher esik. Ezt tessék felemelni, itt azután igazán helye van a felemelésnek. Tessék inkább 10 pengőre felemelni ezt, (Kun Béla: Progresszíve!) mégpedig progresszív adóztatási alapon tessék megszerezni a szükséges összegeket (Kun Béla: Ügy van!) és akkor valóra válhatik álom, hogy gyermekszanatóriumöikat tudunk létesíteni mindenütt és minden kisgyermek már zsenge korától kezdve olyan kezekbe juthat, ahol egészsége és lelke is megóvást találhat. Sőt mivel még nagyobb a halandóság az egynapos és a kétéves kor között, (Ügy van! balfelől.) vissza kellene menni egészen azokig. Ha ilyen gyermekszanatóriumokkal telítenék az országot, amelyekkel igen nagy gyermekkultuszt valósíthatnánk meg, ehhez természetesen az orvosok, dajkák, óvónők egész serege kellene, akik azt a feladatot is elláthatnák, hogy egynapostól kétéves korig a kisgyermekeket otthon ellenőrizhetnék és egészségügyi kérdésekben a szegény családok segítségére lehetnének, de segítségükre lehetnének anyagilag is annyiban, hogy rá tudnák irányítani a figyelmet arra, hogy a hatóság hova vigyen segítséget. Ez az egész ügy ma teljesen esetlegességekre,^ véletlenségekre van bízva és ez a magyarázata annak, hogy ilyen nagyon rosszul áll. Ennélfogva abban a reményben fogadom el ezt a javaslatot, hogy most majd erösebb kezekbe kerül ez az ügy, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter és Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter mosolyogva kezetszoritanak. — Derültség.} és a miniszter úr ki fogja kényszeríteni az áldozatokat is. Ha ilyen nagyon komolykodnak, ha ilyen nagyon szép himnusz, zengi körül ezt az egész kérdést (Mozgás. —Friedrich István: No, most már elég!) és ha ilyen dicsőséget rajzolnak meg a maguk számára, mondván, hogy milyen nagyot cselekszenek, figyelmükbe ajánlom azt is. hogy lássuk a tényeket. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Senki sincs felírva. Elnök: Kérdem, kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A kultuszminiszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy az egyes felszólalásokra részletesen nem reflektálva, egészen röviden néhány megjegyzést fűzzek az itt elhangzott felszólalásokhoz. Kun Béla t. képviselőtársam beszédében a Kormányzó úr ő főméltóságát aposztrofálta, aki a mai napon töltötte be 68-ik életévét (Éljenzés.) és akit ebből az alkalomból a Ház elnöke az elnöki székből történt enunciációban a t. Ház nevében is üdvözölt. Azt mondotta képviselőtársam, hogy ez a törvényjavaslat bizonyos fokig a véletlen játéka folytán — mert a képviselő urak nem óhajtották még tegnap megszavazni — születésnapi ajándékká változott a Kormányzó úr részére. (Helyeslés a baloldalon.) S valóban a törvényjavaslat indokolásában a Kormányzó úr két beszédéből indulok ki. Az egyik beszédet az országgyűlés megnyitása alkalmából tartotta, a másikat pedig Baranyában, amikor az ország- közönségének figyelmét felhívta egy nagy nemzeti veszedelemre, a magyar család és a magyar gyermek pusztulására. Mindkét beszédében a kormányt, a hatóságokét és a társadalmat is felhívta, hogy ennek a kérdésnek orvoslását, megoldását előmozdítsák és a megfelelő erélyes intézkedéseket a családvédelem és a gyermekvédelem felé megtegyék. A Kormányzó úr ő főméltóságának ez a felhívása adta az indító okot arra, hogy kormányunk hivatalbalépésé napjától a legerélyesebben és a legintenzívebben foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel. Természetesen, ha a. gyermekvédelem és a családvédelem kérdésének intézményes megoldására gondolunk, lát jnk, hogy ez a kérdés ezerfelé ágazik. Ez a sokfelé szétágazó kérdés egy intézkedéssel meg nem oldható, csak az intézkedések hosszú sorozatával. Ezeknek az intézkedéseknek két első lépése lesz az a két törvényjavaslat, amelyek egyikét a belügyminiszter úr, másikat magam szándékozom a Ç Ház elé terjeszteni. Az egyik törvényjavaslat a gyermekvédelem ügyének egységes, összefogó, intézményes rendezéséről fog szólani. (Helyeslés.) ez lesz a belügyminiszter űr törvényjavaslata, amelybe most már az, óvodakórdés végleges megoldása is bele fog tartozni. A másik — az én javaslatom — a társadalom egészségügyi szakoktatásról szóló törvényjavaslat lesz, amelynek keretében a különféle gyermekvédő' nők. vasryis a védőnők, óvónők és a szociálhigiéniai téren mííködő egyéb alkalmazottak, ápolónők, szülésznők és más hasonló foglalkozásnak magasabb kiképzése nyer szabályozást. Ennek a két törvényiavaslatnak mintegy előjátéka ez a mostani törvényjavaslat, amely — mint Rupert í. képviselőtái'sam jellemezte r

— csak egy formális javaslat, mivel magát a kérdést lényegében és mindazokat a problémákat, amelyeket t. képviselőtársaink itt felvetettek, a belügyminiszter úr javaslata fogja majd törvényesen megoldani. A mostani javaslat csak azt célozza, hogy a belügyminiszter úr ezt a meffoldást már most a költségvetési év kezdetétől fogva előkészíthesse, vagyis az r óvodaintézményt már most július 1-el a saját igazgatása alá átvehesse. Ez tehát csak átmeneti időre szóló törvény lesz, amely biztosítja azt, bogy a belügyminiszter úr az ő terveinek megvalósulását előkészíthesse, amit nem tehetne meg akkor, ha az óvodák erre az átmeneti né-