Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

16 Az országgyűlés képviselőházának lönbség, hogy ilyen nagy mértékben és ilyen hosszú időn keresztül az előző válságokban ezek a jelenségek nem érvényesültek. Ennek oka azonban az, hogy akkor még a kapitalizmus nem terjedt ki a földkerekség akkora részére, mint ma és egyetlenegy válságot sem előzött meg egy olyan nagy világfelfordulás, mint a mostanit, a világháború. Amikor tehát a kapitalizmus jelenlegi válságával foglalkozunk, abból kell kiindulnunk, hogy azok az alapelvek, amelyek a tőkés termelési rendet jellemzik, minden bizonnyal továbbra is érvényben i maradnak, Az egyéni kezdeményezés, a vállalkozói kedv, a tőke, amely a maga méltányos hasznára számíthat és a munka: három olyan kongruens tényezője a tőkés termelési rendnek, amelynek kikapcsolását, vagy egyiknek a másikkal való túlsúlyba , helyezését aligha lehet megvalósítani. Ellenben a kapitalizmus eddig mint mohó ifjú habzsolta az életet, nem volt más gondja, mint folytonosan túlszárnyalni önmagát, lábát rátenni új és új földrészekre és belső intenzitását továbbfejleszteni. Ma azonban már megállj-t parancsol ennek a törekvésnek az a tény, hogy egyrészt majdnem az egész világ a kapitalizmus uralma alatt van és valószínűleg a belső intenzitás fokozása sem vihető már tovább. Ma tehát az a helyzet, hogy konszolidálódó állapotba jutottunk, ahol a túlzásokat le kell nyesni és le kell faragni, ahol meg kell szabni azokat a határokat, meddig mehet a tőke, meddig mehet a vállalkozói szellem és meddig mehet a munka. Ezen a téren talán sehol annyi tennivaló nincsen, mint nálunk, mert itt a nagy vagyonokkal szemben a kispénzű és semmipénzű emberek nagy tömegei állanak és sehol az a banditizmus, amely a kapitalizmus egyes kinövéseit jellemzi, olyan túlzásokat és olyan nagy arányokat nem öltött, mint nálunk. (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) Egy következő ága volna a mi tennivalóinknak a szociális kiegyenlítődés előmozdítása. Kétségtelen, hogy az egész emberiség fejlődése a szociális kiegyenlítődés felé halad. Hogy példákkal illusztráljam ezt, méltóztassék szembeállítani az egyiptomi fáraót és a gúlákhoz követ hordó rabszolgát VIII. Edward királlyal és a mai angol munkással, vagy méltóztassék egy^ kalózhajó kapitányát és a gályarabot szembeállítani Forddal és az ő munkásával, akkor kétségtelenné válik, hogy hár óriási gazdaságok és jövedelmek és óriási hatalmak vannak ma is, a szociális életszínvonal mégis folytonosan egymás felé közeledő vonalakat mutat és a kiegyenlítődés felé halad. A tendencia tehát az, hogy egy bizonyos standardon uniformizálódik az emberiség élete. Lesznek mindig, akik a standard felett vannak és olyanok, akik alatta maradnak, de egyre nagyobb többség, amely ebbe az uniformizált életformába torkollik bele. Ezt kell nálunk is előmozdítani és ennek egyik legelső feladata a magyar carta del lavoro megvalósítása. Nálunk a munka jogviszonyai teljesen szabályozatlanok. Kiadtak egy rendeletet 1910/1920. M. E. számmal, amely a magánalkalmazottak jogviszonyaival sematikusan foglalkozik, sem ez a rendelet, sem az ennek alapján kifejlődött joggyakorlat nem terjed ki azonban a kérdés egész meritumára, hiányokat hagy fenn, a végrehajtásokban ellenmondások mutatkoznak, úgyhogy az első kérdés az, hogy nálunk a magánalkalmazottak s egyáltalában a munka jogviszonyait kodifikálni kell. Ez az1A3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. tán terjedjen ki minden olyan kérdésre, amely a munkával kapcsolatban felmerülhet és jogi szabályozást igényel. Mint negyedik feladatot legyen szabad megjelölnöm a magyar népkultúra fejlesztését. Nagy érdemei vannak néhai Klebelsberg Kuno grófnak azzal, hogy az ország tudományos intézményeit kifejlesztette és a felsőbb oktatást szélesebb alapokra helyezte. Véleményem szerint azonban annak, aki igazi kultúrmunkát akar ebben az országban végezni, meg kell látnia azt, hogy^ a négy egyetem mellett ott van a tiszazugi arzénes merénylet is, amely azt mutatja, hogy a nép belsejében, a társadalmi organizmus legmélyén még olyan kulturális elmaradottságok vannak nálunk, amelyek századokra utalnak vissza. A nép kultúráját kell tehát kifejleszteni és erre elsősorban alkalmas az iskolánkívüli népművelés intézménye, amely ugyan már elindult a maga útján, de amelyet fejleszteni, tökéletesíteni kell. T. Ház! Ezek volnának azok a feladatok, amelyek összefoglalva igazolják azt, hogy nekünk van elvi programmunk, mi nem kicsinyes személyeskedés miatt vagyunk ezen az oldalon, hanem azért vagyunk itt, — sajnálom, hogy már nincs itt a teramben Baross Gábor igen t. képviselőtársam — mert a mai állapotok és mai intézményeink mellett nem látunk garanciát arra, hogy ezek a követelmények valaha is megvalósulnak. Ne vitassa el azt tőlünk senki, hogy mi úgy szeretjük hazánkat, mint más. Nem vagyunk mi sem nemzetköziek, sem a keresztény eszme tagadói. Vagyunk mi annyira keresztények és nemzetiek ezen az oldalon, mint odaát bárki, (vitéz Balogh Gábor: Nem mondjuk!) Bocsánat, ezt mondotta Baross képviselő úr! Az, hogy mi más szemmel nézzük ezeket a kérdéseket, lehet taktikai különbség, lehet elvi különbség, azonban, ismétlőm megbízás nélkül, de meg vagyok győződve róla, hogy a polgári ellenzék minden egyes tagjának helyeslésével, tiltakoznom kell az ellen, hogy a mi nemzeti érzésünket, a mi elvi álláspontunkat bárki is tagadásba vegye. Mi igenis tudtunk volna, ha a sors szeszélye úgy hozta volna, meghalni ezért a nemzetért, mert hiszen én is 30 hónapon keresztül küzdöttem kint a fronton az első vonalban, tudtunk volna meghalni, akarunk azonban élni is a nemzetért, csak adjanak nekünk módot és lehetőséget arra, hogy élhessünk a nemzetünkért. (Éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Makkai János képviselő úr. Makkai János: T. Képviselőház! Örömmel kell megállapítanom, hogy Sulyok Dezső képviselőúrmost elhangzott beszédével túlnyomórészt egyetértek és főleg azzal a szellemmel, amely őt ennek a beszédének elmondására vezette, amely szellem a nemzeti és keresztény alapon álló reformgondolat. Ezek után azt kell kijelentenem, hogy mi az ellenzéknek azzal a részével, amely ilyen nemzeti és keresztény alapon komoly és még azt sem bánom, ha a mi programmunkinál több komoly nemzeti reformot akar, mindenkor egyet tudunk érteni. Mi úgy látjuk azonban, hogy az ellenzék túlnyomó részét nem azok a reformok teszik, akiket például Sulyok Dezső képviselő úr is reprezentál, mert hiszen az ellenzék oldalán állanak azok az államférfiak is, akik valamikor azt a korszakot személyesítették meg Magyarországon, amely korszak ellen Sulyok Dezső, képviselő úrnak minden szava irányult, Nagyatádi Szabó