Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-149
258 Az országgyűlés képviselőházának 1U9. 18'8 százalék, addig' a vidéket véve az 1—15 évesek között a halálozási szám 27"5%, tehát majdnem 10 százalékkal több a vidéki gyermekek között a halálozási szám, aiminek * okát nagyrészt abban látom, hogy vidéken nem olyan alapos a gyermekvédelem, mint a fővárosban. T. Képviselőház! Ezekből az adatokból az tűnik ki, hogy íkülönösen az óvodaköteles korban a 6 éves korig a gyermekeknek ügye úgyszólván egészségügy, népegészségügy, népjóléti ügy. Es ha már a népjóléti intézméinyek úgyis ott vannak a belügyminisztériumban, nem árt, ha a népvédelemnek ez a része is oda Ikerül, és azután a belügyminiszter úr talán hatalmasabb eszközökkel ennek az ügynek jobban szolgálatára áll. En egyébiként ebben a javaslatban valami különösen dicsérni valót, vagy kivetni valót amúgy sem találok, hiszen nem érdemleges munkáról, hanem egyszerűen csak arról van szó, hogy a kultuszmmis i ztérium hatásköréből az ügy átmegy a 'belügyminisztérium hatáskörébe. En miattam ezeknek az apróságoknak az ügye átmehetne az iigazságügyminisztérmmba vagy a honvédelmi minisztériumba is. Véletlenül ez olyan ügy, amelyet iminden minisstéiriumban csak szeretettel lehet kezelni. (Kun Béa: Ez igaz! Ügy kell!) Szerintem ;i legfontosabb nem a nevelés-oktatás kérdése, hanem, az, hogy ezeknek a tkiis apróságoknak az életét biztosítsuk, kis testüket megerősítsük, hogy azután ha a felsőbb iskolákba mennek és általában az életküzdelemben egészséges, mindent {kiálló teherbíró fizikumuk legyen, de főleg az, hogy megmentsük őket attól, hogy ilyen nagy tömegekben — mint ezek a számok is mutatják — meghaljanak. Azért üdvözlöm én mégis örömmel ezt a pusztán formai javaslatot, mert azt hiszem, hogy a belügymiinisztériumban majd gondoskodnak arról is, hogy ennek a szép és nagy ügynek nagyobb legyen az anyagi fedezete is, mert most siralmasan állunk vele. Ha a kisdedóvás állami költségeit nézem; azt látom, hogy mindössze 2,042.530 pengőt költ a kisdedóvásra az állam, ami az ország lakosságát véve, fejenként átlag még 25 fú- lért sem tesz ki. Ennyi esik egy fejre az állam által viselt kisdedóvási terhekből. (Kun Béla: A nagytőke hol van?) De.egészen különös dob got látok: ennek a költségvetésnek túlnyomó nagy része is személyi kiadás, mert a dologi kiadás mindössze csak 38.680 pengő. (Kun Béla: Pedig nagyon szerényen vannak fizetve!) Hogyan lehessen ebből a kisgyermekek anyagi segélyezésére, talán táplálására költeni valamit, de hogyan lehessen magukat az óvodaépületeket is fenntartania (Hóman Bahnt vallás- és közoktatásügyi miniszter: A községek költenek! A dologi kiadásokat a községek viselik!) Bocsánatot kérek, ha az állam is, a községek is ilyen rengeteg személyi terheket viselnek, ezzel nincs arányban, hogy a dologi kiadásokból csak ilyen nagyon keveset viseljen az állam. Budapest költségvetésében egészen másképpen van. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ott is a község viseli!) Budapest székesfőváros 1,495.327 pengőt költ az óvodákra és ebből személyi kiadás mindössze 317.188 pengő. (Hóman Bálint: vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ott is a község viseli a dologi kiadásokat.) Engem nem érdekel, hogy a község vagy az állam viseli-e azokat. En a kisdedóvoda ügyét állami feladattá tenném. Nem törődném azzal, hogy a községek mennyi ülése 1936 június 18-án, csütörtökön. adót fizetnek, hogy megfizetik-e azt a 30.000 vagy 35.000 pengő egyenes adót és kötelezhetők-e arra, hogy óvodaiskolát tartsanak. Ettől függetlenül minden községet köteleznék arra, hogy megfelelő állami segítséggel állítson fel ilyen iskolát, illetőleg mint állam magam tenném meg azt, hogy mindenütt óvodaiskolákat állítanék fel, valósággal nem is óvodákat, hanem kis gyermekszanatóriumokat. Hozzuk egységes nevezőre az egészet, mert hiszen a 2—6 éves kisgyermek zsenge koránál fogva állandóan, úgyszólván napról-napra szanatóriumi kezelésre szorul. Egyszerűen g vermekszanatóriummá kell tenni minden kisdedóvót, hogy ha a szülő akarja, a kisgyermeket ne csak napközben, hanem egy hétig is, akár egy hónapig is ott tarthassa. Hiszen nyilvánvaló, hogy csak akkor hagyja ott, ha rászorul, ha pedig rászorul, a gyermek kedvéért, a gyermek érdekében minden áldozatot meg kell hozni, mert máskülönben elpusztul a gyermek. A magyar kisgyermekek sorsát nem tehetjük függővé attól, hogy véletlenül milyen községben laknak, olyan községben-e, ahol a község 35.000 pengő állami egyenesadót fizet, vagy másutt laknák-e, nem tehetjük függővé attól, hogy tanyán laknak-e. Éppen ez a kérdés, és azt ajánlanám a belügyminiszter úr figyelmébe, hogy a tanyákon is oldja meg az óvoda kérdését, ott, ahol messze kilométerekre kellene á kisgyermekeknek óvodába menniök, amint kell most kilométerekre a gyermekeknek a népiskolába menniök. Tessék mindenütt, megfelelő körletekbe egyenletesen elosztva ilyén kis gyermekszanatóriumokat felállítani, ahová az a tanyai szülő, az a tanyai család bevihesse gyermekét, és a gyermekek maradjanak ott akár egy, akár két hónapig, valóságos anyai felügyelet, szeretet alatt nevelve és egészségügyi tekintetben minden ápolást megkapva. Vagy ha nem ezt akarják, a tanyák között lévő nagyvárosokban létesítsenek nagy gyermekotthonokat, gyermekszanatóriumokat; például a Szentes körül lévő tanyák gyermekeit vigyék b,e a szentesi gyermekszanatóriumba, és így toyább mindenütt. De meg kell oldani ezt a kérdést, rnert máskülönben ez a szörnyű, ez a végzetes szám nem lesz kitörölhető a magyar társadalom életéből, hogy t. i. 15 éves korig 27*5 százaléka pusztul el a kis magyar gyermekeknek. Beszélünk a gyermekvédelemről, a családvédelemről, beszélünk az egyke ellen, beszélünk arról, — ahogyan a javaslat igen helyesen mondja, a Kormányzó úr szép szózatára is hivatkozva — hogy a megszületendő gyermekek érdekében is cselekedni akar ez a javaslat, de bocsánatot kérek, amikor a megszületett gyermekekkel is így vagyunk, hogy 15 éves korig azoknak 27 5 százaléka, 5 éves korig pedig 10 százaléka elpusztul, akkor talán becsületes emberi és hazafias kötelességünknek is akkor teszünk eleget, ha ezt a rengeteg nagy pusztulást valamiképpen megakadályozzuk. T. Képviselőház! Nézetem szerint egységesíteni kell — és erre legyen majd a belügyminiszter úrnak gondja — az egész gyermekvédelmet. (Mózes Sándor: Ügy van!) Százféle otthon, menedékház, árvaház van és ma már senkinek sem lehet kiismerni magát, hogy mi van, hiszen a társadalmi segélyezés itt olyan nehéz, hogy az emberek voltaképpen nem tudják, nem ismerik ki magukat, milyen célokat támogassanak. Kérnek otthon, árvaház, menedékház címén, de ha kérnének egy címen, ha egységes lenne a gyermekvédelmi intézetek elnevezése, rendszere, ha szinte összpontosítva lenne az
