Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-149

Az országgyűlés képviselőházának 1U9. ÍA szükség s az a lépés, amelyet most teszünk, hatalmas lépés lehet afelé, hogy az új generáció azokat a fiatalokat, akik Magyrország újjáépítésére lesznek hívtottak, megmentse. A kisdedóvás csak azokra a gyermekekre vonatkozik, akik az iskolás kort még nem érték el, de akik állandó felügyeletre és bizonyos tekintetben a nevelésre is rászorulnak. A testi és lelki nevelés egyaránt feladata a kisdedóvásnak, a gyermekek álandó felügyelete pedig lisíta népszükséglet. Nem tanításról van szó az óvodákban, és éppen azért nem való a.kultuszminisztérium hatáskörébe, hanem a szegényebb néposztály gyermekeinek gondozásáról, a syárba és mezőre járó anyák, szülők gyermekeinek megvédéséről. Gazdag ember gyermekéutó nincs szüksége az óvodára, nem is igen van • ily eil. Ha megnézzük a statisztikát, alig fordul elő olyan eset, amikor a gazdag ember gyermeke óvodába jár. Óvodára a szegény gyermekeknek vau szükségük, különösen a falusi szegény magyar gyermekeknek van szükségük egy kis játékra, dalra, kedélyfejlesztésre, szórakozásra, társalgásra, olyan ösztönszerű munkára, amely testi és lelki nevelésüknek megfelel. Magyarországnak egyáltalán nincs oka szégyenkeznie abban a tekintetben, hogy az apró •lépet, az aprószenteknek ezt a kiesi hadát nem karolta volna fel kellő gondossággal. Mi a kisdedóvás tekintetében sokkalta megelőztük a Nyugatot. (Kun Béla: Ugy van!) Büszkén hivatkozhatunk arra, hogy kilenc esztendővel hamarább volt Magyarországon óvoda, mint egész Európában. Brunswick Terézia grófnő emlékháza Budán ma is áll és emléktábla igazolja rajta ezt. (Rupert Rezső: Ezzel is úgy vagyunk, mint a földalati vasúttal; nálunk legkorábban volt ilyen vasút és ma leghátulra maradtunk!) Nem maradtunk leghátulra, ezt is be fogom bizonyítani, és ma sem állunk etekintetben leghátul. 1828-ban már volt Budán angyalkertünk, amikor Fröbel, aki a kisdedóvás intézményének úttörő tekintélye ma is az egész világon, mert anak tisztelik, esak 1837-ben állította fel az tílöö óvodát Blankenburgban. Magyarországon pedig egy évvel előbb, 1936-ban Országos Kisdedóvó Egyesület is alakult már. Ez a kisdedóvás fejlesztésére irányuló mozgalom fennállott 1891-ig, amikor gróf Csáky nagyrészt az állam kötelességévé tette az óvodák fenntartáwát és intézményesítette azokat, akárcsak a népiskolákat. E tekintetben is 20 esztendővel előztük meg a külföldet. Ugyanakkor, amikor a külföldön még a gyermekeket, különösen a kisebb gyermekeket szinte dolognak tekintették és nem is emberi lénynek, amikor még magában a büszke Albionban a gyermekeket 1833-ban eladták s leltári tárgyként szerepeltették s bizonyos szerződéseket emelnek ki száz évre visszamenőleg, amelyben úgy szerepelnek Angolországban a gyerekek, mint eladható valakik, húszas csoportokban adták el azokat, és megengedték, hogy húsz eladó gyermek között egy hülye is lehessen. — akkor a népnevelés olyan alacsony fokon állott Angliában is, hogy például, amikor egy gyárnak munkásait megkérdezték a felől, tudják-e, ki volt Krisztus, csak egyetlen egy munkás tudott rá felelni, az is azt mondotta, azt hiszi, hogy Londonban volt polgármester. (Rupert Rezső:'Szegény angolok!) Amikon a nép ilyen alacsony fokon állott még nyugati államokban is, Magyarországon ebben az időben már megcsinálták az első angyalkertet, megcsinálták az első óvodát és a magyar óvoda bizonyos tekintetben iskolát is csípése 1936 június 18-án, csütörtökön. 251 nált, olyan pedagógiai irányzatot követett, szembeszállva a Fröbel-féle irányzattal. Mert a Fröbel-féle irányzat az óvodából bizonyos tekintetben kis iskolát akart csinálni, a gyermeket tantani akarta beszéd- és értelemgyakorlattal, a számoknak alapismereteit akarta velük elsajátíttatni, az óvodában a népiskola körébe tartozó tudományágak alapját akarta elsajátíttatni a gyermekkel. A magyar óvónők és a magyar óvodának felkarolói, akik, ha nem is voltak óvónők, de szerették ezt a gondolatot, szembeszálltak a fröbeiizmussal és azt mondották, az óvoda ne tanítson, hanem csak vigyázzon a gyermekekre és kedélyét, lelkét nemesítse. Úgyannyira, hogy ebiből vita származott, amely az egész világon keresztülment és ennek még ma sincs vége. Én személyesen megjelentem Amerikában egy olyan óvónői kongresszuson, amelynek még mindig az volt a témája, hogy vájjon az óvodának mi a kötelessége: beavatkozhatik-e a gyermekek voltaképeni nevelésébe és valamit taníthat-e? A felfogások megoszlottak. Ekkor előállott egy óvónő és azt az indítványt tette, hogy a gyermekkel szemben sémi más kötelessége ne legyen az óvónőnek, csak egy: a szeretet. Adjon a gyermeknek soksok szeretet és még több csukamáj olaj at — mondotta. Ez azután annyira hatott ott, hogy egyhangú lelkesedéssel fogadták. Körülbelül egy hét múlva sült csak ki, hogy az igen t. óvónő az egyik csukamájolajgyárnak volt az ügynöke. (Derültség. — Kun Béla: Nálunk nincsenek ilyen hasznot hajhászó óvónők, nálunk csak fekete kenyéren élnek!) Ott sincs olyan jó dolguk, mert a népmüvelés munkásait sehol sem becsülik meg túlságosan. Egy társadalom sem emeli arra a szintre, amelyet megérdemelnének. Ismétlem, ez a vita ma sem fejeződött be, de az bizonyos, hogy olyan modern pedagógus, mint Montessori Mária, teljesen a magyar álláspontot foglalta el, hogy mindent el kell követnie a társadalomnak, hogy a gyermek hatéves kora előtt megerősödjék az iskola fizikai és szellemi munkájára. Montessori Mária külön uj felszerelést is konstruált az óvoda számára és büszkén mondhatjuk, hogy a mi nemzetünk, Magyarország ezt is megértette. Nekünk is van olyan óvodánk, amely teljesen Moníessori módszere szerint épült fel. Az ő módszere szerint is az óvodának nem

< más a kötelessége, mint ellenőrizni a test fejlődését, begyakorolni az izmokat helyes munkára, a lábakat, kezeket, azután az ujjak használatát begyakorolni, szellemi tekintetben pedig az emlékező tehetségnek és az ítélőképességnek fokozása. (Rupert Rezső: És főleg a helyes beszéd, a nyelv!) Amikor ilyen körülmények között kerül kezünkbe egy javaslat, amely mindössze azt célozza, hogy az egyik minisztériumból abba a minisztériumba utaltassék át ez az ügykör, amely a gyermeknek többi szociális problémájával is foglalkozik, nekünk meg kell állapítanunk, hogy a törvényjavaslat intenciója helyes, az a cél, amelyet szolgál, tökéletes és hiszszük, hogy a következő javaslat, amelyet valószínűleg már a belügyminisztérium fog itt a Háiz elé beterjeszteni és amely a szervezésnek és az átvitelnek részleteire is ki fog terjedni, amely körül fogja írni, hogy micsoda kapcsolata lesz a belügyminisztériumnak az óvodai hatóságokkal, az óvoda eltartóival, hogy községekkel, felekezetekkel mint óvodafenntartókkal milyen nexusban és kapcsolatokban fog érintkezést találni a belügyminiszter úr és ha 36*