Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

242 Az országgyűlés képviselőházának 1 csatlakozott ehhez az akcióhoz. Megjegyzem, hogy Kelemen Kornél igen t. képviselőtársamnak igen ügyes és az ügy érdeméhez méltó volt az állásfoglalása. Még azt is mondotta, hogy nincs olyan fotográfia, mint aminőről a múltkor megemlékeztem, nem lehet, hogy lövészegyesület házáról, mint biztosítási ügynökségről beszéljenek. Bocsánatot kérek, módosítom: nem a lövészegylet házáról van szó, hanem ami még sokkal súlyosabb: a biztosító társaság' maga dicsekszik azzal a két táblával, amelyek egyike az Országos Magyar Lövész Szövetség biztosítási osztályát tünteti fel, másika pedig az Országos Frontharcos Szövetség biztosítási osztályát. (Rátz Kálmán: Az visszaélés kell, hogy legyen!) Akkor ne méltóztassék azt mondani, hogy nem igaz, hanem tessék intézkedni, hogy ezek a helytelen ügyek elintéztessenek. Hálás vagyok, hogy méltóztattak megengedni, hogy ezt az ügyet is tisztázzam; egyebekben itt van a lövészegylet hivatalos kiadványa is arra nézve, hogy tessék ezt a biztosító társaságot támogatni. (Zaj a baloldalon.) Ezzel zárom is beszédemet, igen t. Képviselőház. Alázatos tisztelettel és szeretettel nagyon kérem az urakat, méltóztassanak a 'hadirokkantak kérdését végre napirendre tűzni (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és hőseinkneik erat az elemi jogát végre 'méltóztassék teljes miértékben honorálni. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció iki adatik a 'honvédelmi miniszter úr helyettesítésével meghízott belügyminiszter úrnak. Következik Dulin Jenő képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhora. Mielőtt az interpellációt felolvastatnám, bejelentem, hogy Dulin Jenő képviselő úr másik két interpellációját elhalasztotta. (Helyeslés. — Zaj és közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Kérem Dulin Jenő képviselő úr interpellációjának felolvasását. (Zaj a baloldalon.) Csendet kérek! vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoizi a hatvani műm-alom lisztfoirgalmiadóváltság behajtása tárgyában. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a hatvani Rácz Béla-féle műm a lom lisztfoirgalmiadóváltság 2—3 ©zier pengő 'havi . hátraléka miatt az egri pénzügyigazgatóság a rendes foglaláson (kívül a malom 40—50 ezer pengő kinnlevőségeit is letiltatja s ezzel 'felesleges módon a vállalkozás hitelét rongálja s annak kereskedelmi menetét zavarja?« Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Kép viselőiház! Ara a panasz, amelyet itt előadni bátor leszek, nem az én kerületemből érkezett, mégis előadom azért, mert elvi jelentőségűnek tartom és mert nézetem szerint azi az eljárás, amelyet az egri pénzügyigazgatóság művel, egyáltalán nincs összhangban azokkal a kijelentésekkel, amelyeket az igen t. pénzügyminiszter úr előttünk már gyakran hangoztatott. A pénzügyminiszter úr a pénzügyi politikát általában két vonalba állítja fee:., az egyik az, hogy az államháztartás 'bevételeiről gondoskodjék, a másik pedig ara, hogy ez a bevételezés olyan formában történ jék

; hogy az állampolgároknak ne váljék zaklatásává, hanom méltányosan és humánusan történjék. Hatvanban egy műmalom alakult. Ez a mű8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. malom gyönyörűen prosperál, aminek kétségtelen jele az, bogy havonta körülbelül 8000 pengő lisztforgalmiadóváltságot fizet. Ez a malom tehát kétségtelenül igen elsőrangú adóalany. A lisizitiforgalmiadóváltságot minden hónapban megfizette, mégpedig úgy, hogy 5000 pengőt fizet elsején és az elsejekörüli napokban, a 'hátralévő 2—3 ezer pengőt pedig — mint eddig még mindig — körülbelül egy héten belül lefizeti. Az egész 8000 pengőt tehát, mondjuk, egy 14 napos idcikö'iiben mindig 'becsületesen és tisztességesen kifizette. Hátralékról tehát szó nincs. Ezzel a malommal az egri pénzügyigazgatóság azt a furcsa eljárást követi, hogy amikor 5000 pengő lefizetése után 2—3 napig a hátralevő 3000 pengő hiányzik, — amelyet pedig a multak tapasztalatai szerint egy hét múlva mindig megkapott — nemcsak foglalást vezet a malom berendezési tárgyaira, — ami helyénvaló és ami ellen semmi kifogásunk nem lehet, mert hiszen a kincstárnak biztosítania kell magát és ez a malom több százezer pengőt érő objektum — tehát a 3000 pengős lisztforgalmi adóváltság biztosítására sokszorosan elegendő fedezetet nyújt, hanem a pénzügyigazgatóság kapja magát és lefoglalja a malom 40—50.000 pengős követelését is. Azt hiszem, ez lehetetlen gyakorlat és ez merő ellentétben áll azokkal a gondolatokkal, azokkal az elvekkel, amelyeket a pénzügyminiszter úr oly gyakran hangoztat. A malom ezt a 3000 pengőt pár nap múlva mindenkor megfizeti. Viszont pedig, ha az ő 30—40 ezer pengős kinnlévő követelését a 3000 pengő' biztosítására letiltják, ezzel lehetetlen nehézséget okoznak annak a malomnak, megbénítják a forgalmát, azonkívül pedig — nem egészen mellékes szempont —- a hitelét is rontják. Méltóztassanak elképzelni, hogy egy nagyszabású üzemnél mint egy malom, az üzletfél ék kapják a pénzügyigazgatóság letiltó végzését,hogy nem tudom egy-kétezer pengős adóhátralék miatt megtiltják nekik, hogy a követelést a malomhoz fizessék be, hanem a követelést további intézkedésig tartoznak a pénzügyigazgatósághoz befizetni. Es azt hiszem, ez abszolúte eltévesztett és hibás eljárás és kívánatosnak tartom, hogy a pénzügyminiszter úr méltóztassék intézkedni az egri pénzügyigazgatóságnál, hogy ezt tovtább ne kultiválják, mert a malomtulajdonos már azon gondolkozik, hogy az egész malomüzemet beszünteti. A jelen esetben tudniillik nem olyan emb^r ről van szó, akire nézve a malom fenntartása abszolút létérdeket képez, ez független ember, aki ezt a malmot viszi és ezzel a malommal 40—50 osa Iádnak ad kenyeret. Ha tovább is molesztálják, zavarják és 'hitelét rontják, akkor kapja magát és az egész malmot bezárja. Igazán nem lehet érdekünk, hogy e/ry ilyen hasznos szervet, ilyen hasznosan működő tényezőt kiűzzünk a közgazdaságból. A pénzügyigazgatóság — ez is jellemző erre a furcsa kezelésre — olyanféle érveket is használ, hogy aki teherautót vásárol és azzal bonyolítja le forgalmát, ne legyen 2000 pengővel hátralékban, hanem adja el a teherautóját és fizesse ki a 2000 pengőt. Itt ellenben arról volt szó, hogy egy hét múlva fizeti ki és m°,g is fizette. Láttunk olyan malmokat, amelyeknek százezer pengőre felnövekedett a lisztforgalmi adóváltsága és ezt egészen szépen elnézték. Ennél a malomnál szinte tendenciózusnak kell mondani, mert másképpen el sem tudja az ember képzelni, hogy 3000 pengőért»