Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

Az országgyűlés képviselőházának 1U8. T. Ház! Ezek á hősök olyan nyilt homlokkal, olyan bátor tekintettel várnak arra, hogy sor kerüljön az ő munkájukra, az iő hazafias, (becsületes

1 munkásságukra, hogy ezeket a kezeket nekünk el kell fogadnunk és nekünk abban az irányban kell haladnunk, amelyet a mi hőseink kijelöltek. T. Képviselőház! Az a közbeszólás hangzott el itt a múltkor hogy hol van a két pengős szégyenteljes 25%-os 'hadirokkantsegély felemelésének a lehetősége. En a múltkor voltam bátor megjelölni és hangoztatni hogy tessék az adóbehajtást azoknál a hadigazdagoknál megkezdeni, (Ügy van! a baloldalon.) akiknek egyikénél, amint múltkor rámutattam, 365.000 pengős adóeltitkolási büntetést vetett ki a közigazgatási bíróság az ittlevő ítélet szerint és több, mint két millió pengő bírság van ugyancsak az ingatlanaira rákebelezve. Ha két és fél millió pengő ilyen pénzhez jut a magyar állam, akkor fordítsa ezt a hadirokkantak jogos igényeinek kielégítésére. Fordítsa ezeket az összegeket a hadikárosultak segélyeinek növelésére és juttassa a nyomorúságban tengődő hadiözvegyek támogatására. Igen t. Képviselőház! Egy csodálatosan szép ünnepségnek voltam

1 tanuja a közelmúltban Pécsett, ahol a szeretet jegyében két óráig a legnagyobb csodálatot és áhítatot váltotta ki az ottani előadás. Akárkit kérdeztem meg, mindenki a szegénységre, a nyomorúságra gondolt annál az apoteozisnál, amely ott lezajlott. T. Ház! Ebben a jegyben méltóztassanak összefogni, hiszen önöknél van a. hatalom, méltóztassanak deputációzni illetékes helyen. Ez anynyira jogos és elsőrangú követelése annak a sok nyomorult 'hadirokkantnak, hogy itt nem próbálgatni

1

, nem spekulálni kell, hanem azonnal cselekedni és a szükséges összeget akárhonnan elő kell teremteni. Ezzel a mi határainkat erősítjük és a trianoni határok felé nyújtjuk ki esdő kezünket, sőt azt a bátorságot növeljük, amely nekünk a régi határokat meg fogja szerezni. En lojálisán elismerem, hogy a Honsz. hivatalos lapjában a múltkor itt el

;

v adott módosítások visszhangra, sőt elfogadásra találtak. Nem akarok Árvátfalvi Nagy István t. képviselőtársammal vitába szállni, de mégis meg kell őt kérnem arra, hogy ne merje azt mondani, — mert az ő szíve sokkal melegebb ennél — hogy a Tüzszövetség — vagy nevezzük bármilyen szövetségnek — az Országos Frontharcos Szövetség és a Honsz. megbontására törekszik. Erre a megjegyzésére — hogy ne mondjam, megrendelt interpellációjára — Kozma belügyminiszter úr adta meg a helyes választ, amikor azt mondta, hogy azért nem engedélyez egy újabb szövetséget, mert ime Amerikában is elég példa van arra, hogy micsoda óriási tömegeket mozgat meg az, ha a frontharcosok és a hadirokkantak összefognak Hiszen éppen azt akarjuk; hogy óriási tömegek mozduljanak meg és követeljék az ő elsőrangúan jogos követeléseik kielégítését. (Ügy van! half elől") Azt is mondta Árvátfalvi r Nagy t. képviselőtársam, hogy a bajtársak százezernyi tömege a legteljesebb bizalommal van a két szövetség vezetősége iránt. Nagyon szerettem volna, ha Árvátfalvi Nagy t. képviselőtársam csak a Honsz.-nál maradt volna, mert hogy milyen bizalommal vannak a frontharcosok a kormány és az Országos Frontharcos Szövetség munkássága iránt, azt majd az a memorandum fogja megmutatni, amelyet okmányokkal ülése 1936 június 17-én, szerdán. 241 alátámasztva a belügyminiszter úr asztalára le fogunk tenni. »A két szövetség pártpolitikán felül áll« — mondotta Árvátfalvi Nagy t. képviselőtársam. Én ezt tagadom, mert hiszen éppen a Frontharcos Szöyetség és a Honsz, az, amelynek a Nep.-be való beszervezését Gömbös miniszterelnök úr hangoztatta. Alázattal kérem a miniszter urat, méltóztassék módot nyújtani arra, hogy ezek az igazságtalanságok megszűnjenek. Mielőtt elmennénk szabadságra, — elég hosszú az a négy hónap — méltóztassék a belügyminiszter úrnak kibocsátani olyan rendelkezéseket, amelyek legalább megnyugtatják a nemzetnek ezeket a szerencsétlenjeit, ezeket a hősöket, akikről csak kalaplevéve illik beszélni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban megemlítsem, hogy amikor én frontharcos, vagy hazafias kérdésekről beszélek, akkor legnagyobb sajnálatomra a túloldalon mindig vannak kétkedők, sőt gyanúsítok is. Nem fogom vitéz Hadnagy Domokos igen t. képviselőtársamat követni azon az úton, amikor ő elragadtatta magát és egyik állításomra azt mondta, hogy nem igaz. Ezt a tónust méltóztassék magának megtartani. Arra kérem minden hazafias egyesület érdekében, hogy válogassák meg az eszközöket, amelyekkel az ilyen szövetségeket, vagy egyesületeket alátámasztani méltóztatnak. Én tárgyilagos, tisztán biztosítási szempontból elmondott beszédem során azt fejtegettem, hogy ez a biztosító-társaság, amelynél Hadnagy Domokos t. képviselő úr jónak látta az összes lövészeket biztosítani, vagy legalább is a biztosításra okét felhívni, nem érdemli ezt meg és különösen anyagi bázisa miatt helytelen erre a biztosítótársaságra bazirozni a lövészek balesetbiztosítását. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden foglalkozzam a dologgal, mert nem akarom újabb felszólalással fárasztani a képviselőházat. Ha a t. képviselő úr elővette volna a Kompasszokat, akkor megtalálta volna, hogy a Magyar Élet- és Járadékbiztosító egyik leggyengébb biztosító társaságunk. Ha az 1930-as kompasszba néz bele, akkor látni fogja, hogy 1740 pengő keserves nyereséget tudott felmutatni, ha pedig az 1935-ösbe, akkor csak 1377 pengőt talál. Azt is tudnia kellett volna, ha tárgyilagos az elnök úr, hogy ez a biztosító társaság 1926-ban a legnagyobb nehézségekkel küzdött. Én tehát akkor, amikor a leghatározottabban visszautasítom azt a hangot, amikor azt mondja t. képviselőtársam, hogy ez nem igaz, megállapítom azt is, hogy téved az igen t. elnök úr, mert itt van a »Magyar Lövész« című újság, — tehát az ő hivatalos lapja — amelynek 1935 májusi számában jelentik be, hogy a magyar lövészek, temetkezési és balesetbiztosítási ellátását megoldották és megállapodtak egy biztosítóintézettel, amely megállapodás különböző szolgáltatásokat tartalmaz a Magyar Élet- és Járadékbiztosító Intézet irányában. Ilyen szolgáltatás például az, hogy mennél nagyobb propagandát csináljanak. Ugyanerői beszél 1935 januárjában és februárjában is, ahol — az általam kifogásolt szöveget olvasom fel — azt mondja éppen az elnök úr, Hadnagy Domokos t. képviselőtársam (olvassa): »A szövetség már évekkel ezelőtt körlevélben felhívta tagegyesületeit, hogy biztosíttassák baleset ellen lövészeiket, az olcsó díjtétel dacára — minden ezer pengő után évi 44 fillér...« Akkor miért mondta tegnapi beszéde folyamán, hogy 20 fillér? Pa naszolja, hogy mindössze csak 38 egyesület 34*