Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-148
240 Az országgyűlés képviselőházának 1 költség behozható. (Rupert Rezső: Bizonyos, hogy zseniális tervek és nagyon megvalósíthatók!) Az bizonyos! Amikor egy-egy város 7—800.000 pengő Oti.-pénzt szállít Budapestre — a Mabi.-ról nem is beszélve — és a legkisebb kölcsönöket is úgyszólván csak közelharcok után tudja kicsatázni, akkor a vidék elkeseredése teljes mértékben jogosult. Annak az iparospénznek először is az iparosok nyugdíját kellene szolgálnia. Nem kaptunk erre a kérdésre még az illetékes miniszter urak egyikétől sem megfelelő és megnyugtató választ, ellenben láttuk azt, hogy az Oti.-nál — szerintem a helytelen adminisztráció folytán — olyan díjhátralékok szaporodnak fel, amelyeknek behajtása szinte elképzelhetetlen. Az, hogy a már felszaporodott 75 millió pengőből most 20 milliót leírnak és 55 milliót szukcesszíve fognak leírni, a vidék iparosságát nem nyugtatja meg, mert ez az eljárás megint csak arra mutat, hogy nincsenek a díj behajtás magaslatán azok az adminisztrációs tényezők, amelyek most még a munkások és az irodamunkások kenyerét is veszélyeztetik, legalábbis veszélyeztetik száz család kenyerét azzal, hogy negyedmillió pengő értékű irodagépeket kívánnak bevásárolni. T. Ház! En nem restelem a fáradságot, 3—4 ingatlan telekkönyvi lapjait néztem át ; hogy világot vetítsek arra, »milyen gazdálkodás folyik, illetőleg milyen protekcionizmus érvényesül az Oti.-nál. Megállapítottam azt> hogy a kelmefestők közül -az egyik hatalmas, nagy cégnek 36.346 pengő van rákebelezve az ingatlanára, a másiknak — amelynek méltóságos tulajdonosa van — 49.000 pengőn felüli öszszeg van rákebelezve 1933-iban az ingatlan ára, egy harmadiknak 58.880 pengő, egy negyediknek pedig 26.179 pengő Oti v hátralék van az ingatlanára kebelezve a fő/árosi és a kincstári hátralékon kívül. Ez olyan áldatlan politika, amelyet az Oti.nál egy percig sem volna szabad tűrni és mégis éveken át tűrték, hogy ezek a künnlevő s égek szaporodjanak. T. Ház! En azt a kérést intézem a belügyminiszter úrhoa, hogy a vidék jogos kívánságait, különösen az állástalan diplomások jogos követeléseit is vegye figyelembe és ne engedje meg, vétójával akadályozza meg azt, hogy az Oti. egy negyedmillió pengős beruházást eszközöljön olyan célokra, amelyek^ szerintem teljesen feleslegesek, illetőleg egészen könnyen pótolhatók lennének. Erre kérem a belügyminiszter úr intézkedését. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Czirják Antal képviselő úr második interpellációja. Kérem annak felolvasását. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció ia honvédelmi- és belügyminiszter urakhoz. Május hó 25-én javaslatot terjesztettem a t. Ház elé a hadirokkanttörvény módosítása tárgyában. Minthogy ezekre s főként a vizsgálatból kimaradt hadirokkantak felülvizsgálása érdekében eddig semmiféle intézkedés sem tétetett, tisztelettel kérdem: 1) hajlandók-e az illetékes miniszter urak az annyina sürgős intézkedések bevezetése érdekében a megfelelő rendeleteket kibocsátani, 2) hajlandó-e az elismert hadirokkant és frontharcosok társadalmi és politikai szervezés, ülése 1936 június 17~én, szerdán, kedésükre való tekintet nélkül, az igazságos, nekik harctéri érdemeik szerint jogosan megjáró, tisztességes megélhetést biztosító támogatást nyújtani?« Elnök: Czirják Antal képviselő urat illeti á szó. Czirják Antal: Igen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni ezt a szerénytelenségemet, hogy kétszer egymásután veszem igénybe a t. Ház türelmét, (Halljuk! Halljuk!) az^ én nézetem azonban az, hogy mi nem mellétünk addig nyári szünetre, amíg hadirokkantjaink fájó sebeire legalább írt nem rakunk. (Ügy van! half elől.) Nekem szerencsém volt a múltkoriban az 1933:VII. t.-c. részletes módosítására javaslatot tenni. Mi az illetékes tényezőkkel kidolgoztuk minden fájó paragrafus módosítását, ezeket előterjesztettem, eddig azonban biztos tudomásom szerint semminemű intézkedés sem történt a tekintetben, hogy az említett törvénynek főleg a hadirokkantakra nézve sérelmes 23. §-át módosítsák. En a legégbekiáltóbb igazságtalanságnak tartom azt, hogy a mi^ hőseink, a mi drága véreink, akik most már a legnagyobb nyomorral vonszolják végtagjaikat maguk után, hiába kopogtatnak az illetékes fórumoknál, sehol sem veszik figyelembe fölöttébb jogos kívánságaikat és sehol sem teljesítik azokat. (Ügy éan! half elől.) A legnagyobb kegyetlenségnek kell minősítenem azt az eljárást, hogy az annyira jogos hadirokkant követelések mindenütt süket fülekre találnak. (Ügy van! a baloldalon.) A mnlt alkalommal, amikor ezt a kérdést előterjeszteni szerencsém volt, megállapítottam, hogy sem a Honvéd-utcában, sem a Németvölgyi-úton e tekintetben kívánalmakat nem lehet támasztani, a törvény azonban annyira hiányos, annyira unpraktikus, hogy megváltoztatása felettébb sürgős és ezeknek a nyomorultaknak helyzetén változtatni kell. (Br. Berg Miksa: Majd az új kormány! — Kun Béla: Mikor jön az új kormány?) Ezt az interpellációmat még Gömbös miniszterelnök úr jelenlétében lehettem szerencsés előterjeszteni és ennek az volt a következménye, hogy azt mondották, hogy én lázítok. Egy hatalmas megmozdulás keletkezett Magyarországon és ez a megmozdulás nem fogja ezt a kérdést . . . (Jenes András: Szigetvári kormány jön!) Igen t. Jenes képviselőtársam, legyen szabad arra a minimális tiszteletre figyelmeztetnem, amelyet megérdemelnek a mi hőseink akkor, amikor róluk beszélünk. (Helyeslés.) Legyen szabad az én kérésemet könyörgésre fognom: méltóztassék, belügyminiszter úr, a Háznak a szünetig hátralévő idejét arra felhasználni, hogy ezt a kérdést rendezze, vagy legalább is méltóztassék megfelelő rendeleteket kibocsátani, hogy igenis, az előmunkálatok azonnal induljanak meg minden jogos hadirokkant követelés felkutatásara, a közigazgatási szervek pedig hivatalból utasíttassanak arra, hogy a hadirokkant törvény szellemében, de azonfelül is, még pedig a 23. ß teljes negligálása mellett, ezeket a követeléseket kielégítsék. (Zaj. a baloldalon.) Nem lehet azt a szenvedést nézni, amellyel testvéreink az utcán könyöradományok után nyújtják ki kezüket. Nekünk nem szabad megfeledkeznünk három szempontról. Ez a három szempont, amelyet elsősorban a mi hőseink követelnek: a közélet tisztasága, a hősök emlékezete és a trianoni határok jogos kiigazításának hangoztatása.
