Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-148
Az országgyűlés képviselőházának 1^8. csökevény, háborús termeivény, valami ittma- i radt rossz, csúf dolog 1 az, hogy most is szállítási igazolványokkal kell operálni. Ezek révén annyi visszaélés történik, — továbbadás, láncolás és mi más, — hogy erről talán jobb nem lis beszélni. Itt csak egy konkrét esetet említek fel. Egy fakereskedéssel foglalkozó vidéki cég gömbölyű lombfa nyírfából, rönkökben szállítására kért engedélyt 11*55 október 5-én és az értesítést, hogy ezt nem adják meg, 1936 márciusában kapta meg. Hat teljes hónap kellett tehát ahhoz, hogy visszautasítsák a kérését, noha a kérése jogos volt és a szükséglet is fennállott. Még tovább megyek. AIZÍ ország érdeke nem kívánja azt, hogy ma, amikor a vasút más szállítással van éís lesz elfoglalva, hogy akkor bonyolítsák le a tűzifa szállítását is. Ma június 17-ét írunk, s a bejelentett tüzifakészleteknek csak^ 52%-ára »adtak ki a termelési engedélyt olyképpen, hogy például június hónapra csak 1% szállításig igazolványt adtak ki, holott az érdekelt erdőgazdaságok sokkal többet 'szállíthattak volna májusiban és júniusban. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kun Béla: Tisztelettel kérek ötpercnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadja. Méltóztassék beszédét folytatni. Kun Béla: Tessék az Erdészeti Egyesületnek az erdőkitermelők érdekében közbelépni, hogy ezeket az igazolványokat hamarább adják ki, mert júliusban, augusztusban, szeptemberiben és októberben a más mezőgazdasági munka, a gabona- és réoaszállítás annyira igénybe veszti a gazdákat és a vasutat, hogy az erd^'kiterímelők a legnehezebb helyzetbe jutnak, szállítási lehetőségeikkel nem is foglalkozhatnak Histzi az 1934—35-ben termelt fának csak a felét tudták elszállítani, a többit pedig éppen más .mezőgazdasági cikkek sürgős szállítása idején kellene szállítani, amikor a vasút a mezőgazdasági cikkek szállításával már amúgyis túl igénybe van véve. Mindenki látja, hogy mi van itt, a kulisszák mögött: a szállítási igazolványokkal részben am erdőkitermelők, résziben a fogyasztók kárára történő visszaélés, 'mert csak. a spekulánsok s a nagyobh tőkések járnak jól, minthogy szukeesszíve a tisztes kereskedőik sem tudnak vásárolni és az áru uzsorások kezére kerül, akik a tűzifa árát 10 tonnás kocsinként máris 20 pengővel felverték. T. Ház! Elhiszem, hogy a róka nem szívesen ereszti a sajtot a szájából, s hogy a Faforgalmi Részvénytársaság sem szívesen mond le a koncesszió meghosszabbításáról. Itt azonban nem a róka érdekéről van szó, hanem a közönség érdekéről és ha a sok-sok fogyasztó érdekét nézi a t. kormány, nézi a t. földmívelésügyi miniszter úr, akikor nem szabad a konces&zaó meghosszabbításihoz hozzálárulniok. Tabula ra e át feell teremteni, a tüzifaellátást vissza kell adni a szabadkeresfcedelemnek, a tisztességes úton és módon kifejlődő versenynek, amikor becsületes magyar számításukat az erdőkitermelők, szolid kereskedők is megtalálhatják és a fogyasztóköizönség sem károsodik, mint .ahogy jelenleg károsodik és ki van téve az ingó nagytőke és egy alkalmi részvénytársaság kapzsiságának és mohó habzsolási készségének. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter uraknak. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. ülése 1986 június 17-én, szerdán. 239 Következik Czirják Antal képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az Oti. negyedmillió körüli költséggel irodai gépeket vásárol, illetve bérel? Tudja-e a miniszter úr, hogy ezzel az üti. mintegy száz tisztviselő (legolcsóbb géppótló) munkáját teszi feleslegessé? Hajlandó-e a miniszter úr már a vidék kisiparosságának megnyugtatására is az ilyen és hasonló intézkedésekre, mint a fényűző fővárosi építkezések Oti .-kölcsöne, díjtartalék növekedésének megakadályozására a kellő lépéseket megtenni?« Elnök: Czirják Antal képviselő urat illeti a szó. Czirják Antal: T. Képviselőház! Folyó hó 15-én az ország iparossága szinte megdöbbenéssel értesült arról, hogy az Oti. igazgatósága mintegy negyedmillió pengő értékben munkagépeket fog vásárolni, amivel körülbelül 100 tisztviselő munkahelyét teszi feleslegessé. Véleményünk az, hogy ma az országban a legolcsóbb munkagép a kézierő,, tehát akkor, amikor az Oti. szerintem ilyen antiszociális cselekedetre ragadtatja magát, hogy negyedmillió pengő értékben munkagépeket vásárol, amelyeknek fenntartása még elég tisztességes pénzbe fog kerülni, akkor nekünk ez ellen fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat. Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr, az Oti. főigazgatója nincs jelen, mert mielőtt a Ház szétmegy, szerettem volna, ha aggályaimat eloszlatta volna. Különösképpen anliatt a pénzpolitika miatt, amely ezidőszerint az Oti.nál divik, az egész vidék a legnagyobb aggodalommal van, látva, hogy minden Oti.- és Mabi.-pénzt a főváros szív fel, szerintem olyan fényűző beruházásokra, amelyek részben nélkülözhetetlenek, részben más úton lennének pótolhatók. A vidék nagy aggodalommal látja, hogy az annyiszor elejtett Madáeh-sugárutat mégis erőszakolják, aggodalommal látja azt, hogy a Bazilika és a Városháza között egész épületsorokat le kívánnak bontani, a Tabánt nem kívánják beépíteni, sőt a Bethlen-udvart is a csákány alá ítélték. Ugyanígy aggodalmát már kifejezte annakidején, amikor a Borárostéri híd építését megkezdték. Nagyon természetesnek tartom, hogy a tabáni 22 millió pengő, valamint a Boráros-téri híd 33 milliós költsége nem lukrativ befektetések. Már a múlt beszédemben volt szerencsém kifejteni, hogy minden város természetszerűleg a víz folyásával ellenkezőleg fejlődik, azt a városrészt tehát, amelyet most fejleszteni kívánnak, a fejlődésnek arra a kívánt fokára sohasem fogják hozni. Ez a méregdrága híd nagyon jó lehet Vidáéknak és az ottani telektulajdonosoknak, hiszen telkeik ára többszörösére emelkedett, de semmiesetre sem jó a vérző, a hajnaltól késő estig dolgozó magyar iparosságnak. Ezt annyival is inkább kifogásolom, mert hiszen a közelmúltból láthattuk, mennyire praktikus megoldások fekszenek a székesfőváros illetékes ügyosztályai előtt, mennyire egyszerűen megoldhatná ezeket a kérdéseket a Közmunkák Tanácsa teszem fel a Vágó Józsefféle terv alapján, annak nyomdokán haladva, amely nemcsak rombol, hanem egyben olyan helyen fejleszti a városrészeket, amelyek értékesíthetők és amelyeknél az egész rombolási 34
