Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

14 Az országgyűlés képviselőházának jük. (Ügy van! a baloldalon.) Ha alkalmas volt a Utkos választás útján létrejött parlament arra, hogy itt új jogrendet teremtsen, hogy kormányzót adjon a nemzetnek és felépítse a semmiből az ország alkotmányos intézményeit. — egy olyan parlament, amely a legmagasabbfokú lázas állapotban jött létre és ilyen láza« állapotnak köszönhette létét — akkor ma, hasonlíthatatlanul nyugodtabb körülmények közlött, ki merné kétségbevonni azt, hogy ennek a népnek érettsége alászállott s ez, a nép ma nem tudja ugyanazt megismételni, mint amit 192C ban megcsinált? (Egy hang a jobboldalon: Nem is mondta senki! — Kun Béla: Akkor csináljuk meg!) T. Ház! A negyedik, amire rá akarok mutatni, mint a titkos választójog legerősebb do kumeiitumára, a gazdasági válság. 1929-től kezdve napjainkig olyan gazdasági válság zúgott végig e fölött az ország fölött, amely példátlan a történelemben s ennek ellenére hol találunk egyetlen egy tömegmozgalmat, amely a rend megzavarása útján akart v'jlna ebből a válságból kikerülni? Ez a nép törvénytisztelő rendszerető és rendtisztelő maradt a gazdasági válság idején is (Igaz! Ügy van! jobbfelől) és egyáltalában nem tett erőfeszítéseket arra, hogy az állami és társadalmi rend eresztékeit meglazítsa vagy hogy vérontások és zavargások útján próbáljon a helyzetén segíteni. (Egy hang a baloldalon: Ez igaz!) Véresre marta összeszorított fogával az ajkát, de mást nem bántbtt. Az a nép, amely reménytelenül képes volt tűi ni és kitartani a véres háborút, amely elutasította magától a forradalmat, holott akkor nvndent merve mindent nyerhetett volna, mert hiszen Csáki-szalmája volt minden, az a nép, amely a legvadabb, lázas időkben kellő' önmérséklettel tudta a titkos választójogot kezelni és az a nép, amely a gazdasági válság idején nem inglott meg, hanem megmaradt állania és nemzete mellett híven: igenis, méltó arra, hogy sorsának irányítója legyen, (vitéz Balogh Gábor: Egyetértünk!) Ezzel szemben, t. Ház, ki biztosít arról, hogy a mindenkori kormány infallibilis, csalhatatlan, hogy pontosan az a módszer jó, amelyet ő követ és minden más rossz. Nem akarok kegyeletes érzéseket sérteni, t. Ház, tiszteletben tartom mindenkinek a történelmi felfogását, de megvan a magam történelmi felfogása is és azt, mint törvényhozó, nyíltan ki is mondom. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt hiszem, hogy gróf Tisza Istvánnak egészen elhibázott politikája igen nagy mértékben oka volt annak, hogy 1918-ban odajutottunk, ahová jutottunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Gróf Tisza István is azok közé az autokraták közé tartozott, akik a „sic volo sic iubeo" elvi alapján állottak és amikor látta, hogy minden összeomlott, akkor egy rezignált gesztussal kijelentette ebben a Házban, hogy ezt a háborút elvesztettük. Láttunk ehhez hasonlót azóta is. Láttunk egy tízéves kormányzatot, amely szintén az egyetlen vezérlő akarat jegyében csinált mindent és amikor a gazdasági összeomlás jelei mutatkoztak, akkor elköszönt és átadta másnak az ügyek vitelét. (Egy hang a jobboldalon: Távozott a süllyedő hajóról.) T. Ház! így áll szemben a két tényező: a nemzet, amely minden körülmények között megállta a maga helyét és vele szemben az autokraták, akik a kudarcot beismerték, vagy a süllyedő hajóról egyszerűen leléptek. Ki meri 1US. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. azt mondani, t. Ház, hogy ez a nemzet nem érett meg a titkos választójogra? (Egy hang a jobboldalon: Senki!) Senki. De ezt nem elég elismerni, ennek konzekvenciái vannak, amelyeket le kell vonni. (Kun Béla: Ügy van! Ügy van! Mennél hamarább! — Helyeslés a baloldalon.) Engedjék meg, hogy a magyarság utolsó 50 évének egyik legnagyobb géniuszát, Prohászka Ottokárt idézzem a választói jogról szólva. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) 1918 július 31-én a főrendiházban mondott beszédében Prohászka Ottokár a következőket mondotta. (olvassa): »Mi úgy látjuk, hogy valamint ez a nemzet nem viseli másban sem egyenlően a terhet, éppúgy ennek a nagy világháborúnak a terhét sem viseli egyenlően, hanem hogy voltaképpen a magyar nép, a magyar paraszt húzza ennek a háborúnak is rettenetes igáját. Es következőleg mivel mi mindnyájan érezzük, hogy itt egyenlőtlenség van, erőszakot követnénk el önmagunk ellen, ha a jogrészelte tésbe nem léptetnők bele a mi szegény, eddig a szavazati jogtól sok tekintetben megfosztott polgártársainkat. En tehát a magam személyét tekintve, mindenesetre híve vagyok az általános, egyenlő, titkos választójognak.« {Tetszés a baloldalon.) Ezt mondotta Prohászka ezelőtt 18 esztendővel. Prohászka sorsa azonban igazi magyar sors: akik nagy szellemek és akik a meggyőződésüket nem rejtik véka alá, azoknak sorsa Magyarországon az, hogy életükben elgáncsolják őket vagy — ami a legjobb — iparkodnak észre nem venni. Haláluk után azután azonnal kultuszt csinálnak belőlük, szobrot kapnak, bevonulnak az iskolakönyvekbe, hamarosan megjelennek az aforizmák és a breviáriumok, amelyek a mondásaikat citálják, elolvasni azonban nem szokás azokat. (KÚTI Béla: Megfogadni különösen nem!) T. Ház! Egy újabb divat kezd mősí elterjedni a magyar nagyok körül, hogy nem szabad róluk kritikát sem mondani, ímert azt nemzetgyalázásnak veszik és nem szabad a magyar nagyoknak emberi tulajdonságairól beszélni, mert a családnak tagjai, vagy egyes irányzatok erre felhördülnek. Nem így kell tisztelni a nagyokat. Azoknak is voltak emberi tulajdonságaik. Lehet, hogy nem opportunus, nem észszerű ezekről beszélni, de ha valaki ezt teszi, az még nem, gyalázza nemzetét. Nézetem szerint nem így kell tisztelni a nagyokat, hanem úgy, hogy eszméiket megvalósítjuk és tettekkel, valóra váltjuk. (Helyes- ^ lés balfelől.) Annak tehát, aki ebben az országban reformot akar csinálni, első, de sürgős teendője a titkos választójog megvalósítása. Nem bízom abban, (hogy ez hamarosan megvalósul. (Felkiáltások a baloldalon: Mi sem!) Pesszimista vagyok ezen a téren. (Kun Béla: Pedig akarják odaát is!) Ha odaát azt mondanák, hogy »nem akarjuk«, akkor bíznék benne, de mivel odaát azt (mondják, hogy »akarjuk«, ez a legjobb módja annak, hogy ne legyen belőle semmi. (Mozgás.) Ha én valamit nem akarok megcsinálni, akkor az azt sürgetőre ráhagyom és egészen nyugodtan és ellenmondás nélkül engedem, hogy kibeszélje magát. Ez a legjobb módja, annak, hogy eltemessünk valamit. Tehát az én felfogásom az: a titkos választójog belátható időn belül aligha valósul meg ebben az országban és így nincs rá remény, hogy azok az állapotok, amelyek ennek a nemzetnek egyszer már majdnem a sírját ásták meg, rövidé-