Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

238 Az országgyűlés képviselőházának 1^8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. mán felsorakozott a nagy .bankérdekeltség és jelenleg is ott áll mögötte a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Hitelbank és az Angol Magyar Bank, keresztülvitte, hogy éveken keresztül az. övé volt a tüzifamonopólium. Két vagon román tűzifának ellenértéke gyanánt lehetett csak egy vagon magyar tűzifát eladni, a fogyasztók rendelkezésére bocsátani és volt idő pár évvel ezelőtt, amikor 10.000 vagon kétéves kitermelésű kitűnő száraz bükkfa állott rendelkezésre a magyar erdőbirtokosok kezén s azt nem lehetett eladni. A Tiszántúlt pedig^ zárt területté nyilvánították a román fa javára. Azután, amikor a tüzifamonopólium terve dugába dőlt, a képviselőházban ellene indított ostrom után, s a Rottmann-konzorciumnak nem sikerült további egyeduralmi szándékát keresztülvinnie, hogy újabb koncesszió-meghosszabbítást kapjon, gondoltak merészet és nagyot és összeálltak az Erdészeti Egyesülettel, az erdőbirtokosokkal és azokat lépre vitték. Azt mondották, hogy az erdőbirtokosoknak érdeke az, hogy egy új társaság alakuljon. Meg is alakult az erdőbirtokosok és a faértékesítők úgynevezett Faforgalmi Részvénytársasága azon a címen, hogy így a magyar fának, a magyar erdőkitermelés produktumainak elhelyezése biztosabbá válik. Az Erdészeti Egyesület tagjainak földbirtok szerinti többsége, az erdőbirtokosok többsége tiltakozott az ellen a terv ellen, hogy az akkor vagononként körülbelül 265 pengőt kitevő faárat feltornásszák a fogyasztók bőrére 320—330 pengőre és az 1,250.000 holdat kitevő erdőbirtoknak a tulajdonosai közül mintegy égy millió hold fekvőségig tiltakoztak a kormányhoz juttatott memorandumban ; az ellen, hogy itt a monopólium egy álformában, a Faforgalmi Részvénytársaság képében újra a fogyasztók 'nyakára üljön. Mégis megadatott azonban a koncesszió, ennek a koncessziónak a háta mögött pedig az bujt el, hogy a Romániából való import szabad rendelkezésére adatott a három nagy íbanknak és az úgynevezett Rottmann-társaságnak. Interpellációink sorozata után Kállay Miklós akkori földmívelésügyi miniszter úr kijelentette itt, hogy a Faforgalmi Részvénytársaság semmi határozatot, intézkedést nem hozhat, ha ahhoz az Országos Gazdasági Tanács előzetesen hozzá nem járul. Az Országos Gazdasági Tanács között helyet foglaltak és foglalnak ma is az erdőbirtokosok, a különböző érdekeltségek kiküldöttei, természetesen ott^vannak közvetve Rottmanu úréknak az oldalvédjei is. Kevés hát a vigasztalás, mégha a Fagazdasági Tanácsról a teljes jóhiszeműséget tesszük is fel. Na már most, t. Képviselőház, mi következett ebből, mit mondott még a miniszter? Azt mondotta 1934-ben, hogy amennyiben nem úgy dolgoznék a Faforgalmi Részvénytársaság, amint a kötelezettsége szól és a magyar erdőbirtokosok kárára vagy pedig a fogyasztóközönség kizsákmányolásával nem tartaná meg azt a kötelezvényt, .amely 'aláíratott, akkor a földmívelésügyi »minisztérium a maga hatalmának teljével fog közbelépni, hogy a koncessziót megszüntesse, vagy pedig a Faforgalmi Részvénytársaságot elvállalt kötelezettségének teljesítésére szorítsa. Ez az idő itt van, mert merem mondani, t. Képviselőház, hogy a Faforgalmi Részvénytársaság nem tett eleget a vállalt kötelezettségének és most, amikor arról van szó, hogy a koncesszió lejárt, akkor az erdőhirtokoksoknak sem érdekük, hogy a koncessziót meghosszabbítsák, a fogyasztóközönségnek pedig eminens érdeke, hogy a koncesszió ne hoszszabbíttassék meg, hanem a faellátás adassék vissza a becsületes szalbadkereskedelem részére, vagy pedig maga az állam a felelősség teljes súlyával vegye a saját kezébe. Az is jobb volna, mint a niai helyzet. T. Képviselőház! Azt kérik most a Faforgalmi Részvénytársaság tagjai egy beadványukban, hogy vagononkint 28 pengő túlhasznot számítsanak, tehát 60i%-os emelés legyen a haszonkulcsuk, az eddigi Budapestre eladott tűzifa után 15 pengő, vidékre értékesített tűzifa után vagónonikint 18 pengő haszonhoz hozzáadva. Mindez azonban a belföldi tűzifa értékesítése OS cl fogyasztó kezére való juttatása csak ürügyül szolgál arra, hogy a külföldről szállított fán való túlnagy hasznukat leplezzék. Mert úgy áll a helyzet, hogy a külföldi tüzifamonopólium a Faforgalmi Rt. fennállása óta eredményezett 30.000 vágón heszállítást, minden befektetés nélkül, kereken egymillió pengő hruttóhasznot biztosított a három nagy bankérdekeltségnek és az említett szúrós bokorban meghúzódó úgynevezett Faforgalmi Részvénytársaságnak. Már most hogyan áll továbbmenőleg a helyzet? A Faforgalmi Részvénytársaság, ha Magyarország átlagos tüzifateranelését tekintetbe vesszük, ami az utóbbi években 170.000 vágón volt és hozzávesszük a behozott fa mennyiségét, akkor körülbelül 200.000 vagonról rendelkezett, aminek az értéke a -asúti fuvar bekalkulál ásá

val összevéve 60 millió pengő volt, ha tehát ennek a nagy értéknek a fogyasztók részére történő megadóztatásáról van szó, méltóztassék figyelembevenni, hogy mekkora túlnagy

4 és jogosulatlan részesedése lehet ennek a három nagybanknak, amely nem az altruizmus alapján működik a faforgalom irányításával és ennek a Fa fogalmi Részvénytársaságnak a fogyasztók ikárára és zselbére. Hiába volt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara fölterjesztése 1936 áprilisában, hogy a földmívelésügyi minisztérium^ minden vonatkozásban szüntesse meg a Faforgalminak adott koncessziót, eddig még ebben a tekintetben nincs eredmény. Az úgynevezett Fagazdasági Tanács napok óta. hetek óta bezárt ajtók mögött tanácskozik, működik, dolgozik, vagy mit csinál, — elismerem, hogy a közérdek szempontjából — de viszont ólomsúllyal ránehezedik a Faforgalmi Részvénytársaság befolyása. Nem tudják eldönteni, hogy mi az érdeke az erdőbirtokosoknak, mi a nagy fakereskedőknek, mi a kisfakereskedőknek és ml az érdeke a fogyasztóknak. Ezek az érdekek mind "sszeütköznek és akkor jön a nagy cápa, a telhetetlen nagy ingó tőke, amely ismét mindent magának akar, a sajátmaga telhetetlen gyomrába akar mindent bekebelezni. Es itt van a reform-kormány, amely arra tett ígéretet, hogy a kisemberek javát szolgálja mindenekfelett. Kérdezem, hát érdeke-e a 8 millió polgárnak, érdeke-e az országnak annak a sok-sok millió kisembernek, akik közül soknak télvíz idején 10—20 kg.-ként kell vennie a fát, hogy a tűzifa a jövőben is megdráguljon és a koncesszió meghosszabbításával alkalom, mód és lehetőség nyujtassék arranézve az ingó nagytőkének, három nagybank-hatalmasságnak és a Faforgalmi Részvénytársaságnak, hogy a fogyasztóközönséget továbbra is lelketlenül, megtorlás nélkül kiuzsorázza. T. Ház! Azután itt van a szállítási igazolványok kérdése. Hogy úgy mondjam, háborús