Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

Az országgyűlés képviselőházának 1U8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. 237 ban. (Felkiáltások a jobboldalon; Nincs kivel! — Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nincs egyezség, ez szabályozva van!) Szabályozva van három órában, azonban tessék ezt az időt leszállítani egy órára, azokban az üzletekben pedig, amelyekben >már egy órára szabályozva van, tessék megszüntetni. Ami a miniszter úrnak azt a kitételét illeti, hogy akkor ugyanezen a jogon a. vasutat és postát is szabályozni kellene és ott is >be kellene szüntetni vasárnap a munkát, remélem, hogy iaz igen t. miniszter úr ezt nem gondolta komoly érvnek, mert akkor ugyanazt mondhatnám én is, hogy az igen t. miniszter úr is dolgozzék vasárnap és egész minisztériuma is járjon be. (Zaj a jobboldalon. — Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Dogozom is!) Nem tudom 'belátni, hogy miért van különbség és imi különbség van a miniszter úr munkabírása, munkakötelessége és a kereskedelmi alkalmazottak munkabírása között. Nem látom be azt, hogy miért lehet szabályozni az egyik oldalon a munkaidő kérdését, miért tettek engedményeket a minisztériumokra és általában a köztisztviselőkre vonatkozólag, — amit a magam részéről helyesnek tartok — hogy szombaton déltől kezdve hétfő reggel 10 óráig azokat szabaddá tették, ugyanakkor azonban más társadalmi rétegekkel szemben egészen kiáltó igazságtalanságokat akarnak rendeletileg szabályozni. Amikor kint a fórumon egyenlő mértéket hirdetnek, akkor tessék egyenlő intézkedéseket biztosítani a rendeletek Kiadásában is. Nines első- és másodrendű állampoigána ennek ÍÍZ országnak. (Zaj a jobboldalon. — Winchkler Ihtván kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A vasutas másodrendű legyen!) A vasutasokra ugyanaz áll, mint amit a közüzemek re vonatkozólag mondottam. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A vasutasnak muszáj dolgozni? — Kéthly Anna: Annak a hét egy másik napján van szabadnapja. — Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A kereskedősegéd ne dolgozzék, a vasutas dolgozzék: önök tesznek különbséget! — Zaj.) A t. miniszter úr nagyon rosszul ismeri a saját minisztériumához tartozó alkalmazottak ügyét, mert ha ismerné, akkor tudná, hogy úgy a vasútnál, mint a postánál is megvan a kötelező heti munkaszüneti nap, legföljebb az üzemek természete megköveteli azt, hogy felváltva és ne csupán vasárnapokon, hanem a jh-ét másik napján is kelljen a szabadnapot igénybe venni. Ha ezt a kereskedelemre is méltóztatik így értelmezni, akkor ez a kereskedelmi alkalmazottak körében is megnyugvást keltene. Amíg azonban az egyik oldalon, a saját osztályosai érdekében azt az intézkedést foganatosítja, amit foganatosított, hogy szoimbat déltől kezdve hétfő délig pihenőt ad nekik, nem lehet az, hogy egy másik társadalmi réteghez tartozó osztályt kiszakítson és azzal ilyen kényszerítő, bántó és szekáló eszközt használjon. Ismételten kérem a miniszter urat, ne helyezkedjék erre a lehetetlen álláspontra, mert teljesen tarthatatlan álláspont az, amellyel a 'miniszter úr megindokolta a felfogását, s amelynél rosszabb indokot keresve sem lehetett volna találni, hanem legyen megértő ezekkel szemben, ezt a bántó rendelkezést helyezze öiatályon kívül, s léptesse életbe ia vasárnapi teljes munkaszünetet a kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozóan is. (Zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Kun Béla képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció^ a földmívelésügyi, illetve a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urakhoz. Hajlandók-e^ a t. miniszter urak az októberben lejáró tűzifaellátási koncesszió meg nem újításáról, illetve a tűzifa drágításának megakadályozásáról a Ház előtt felvilágosítást adni s így a fogyasztóközönség érdekeit megvédelmezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! Az ország faellátást igénylő közönségének tudomásul kell vennie, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr egy külföldi államférfiúval való tárgyalás folytán nem lehet jelen itt az ülésen és így nem adhat választ interpellációmra, nem is annyira nekem nem, hanem azoknak, akik a tűzifaellátás^ kérdésében érdekelve vannak. T. Képviselőház! Röviden, gyors futamban mondom el tehát lehetőleg a dolgokat, minthogy a miniszter úr amúgysem felelhet most, de remélem, hogy kapuzárás előtt még felelni fog elmondandóimra. Szó van mindarról, ami a tűzif aellátást illeti és ... (Rátz Kálmán : Miért ment ki a szocialista párt? Hiszen ez szociális kérdés!) Semmi közöm hozzá. Ha egyedül maradok s a baloldalon, akkor is elmondom interpellációmat, de hiszen a polgári ellenzék tagjai itt vannak. Arról van szó, hogy az erdőbirtokosok és fakereskedők úgynevezett faforgalmi részvénytársaságának koncessziója, melyet 1934-ben adott meg a kormány, 1936 szeptember 30-án lejár. Ennek a koncessziónak megadása a tűzifa árát 30 százalékkal drágította. Már előzőleg, 1931-ben, 1932-ben, 1933-ban, 1934-ben úgy én, mint Kertész Miklós, Esterházy Móric gróf és Éber Antal t. képviselőtársaim rámutattunk arra, hogy milyen kárral járt a régi tűzifamonopólium s hogy a ma is érvényben levő koncessziónak megadása mögött a fogyasztóközönséget érintő szúrós bokorban a régi, jólismert szőrös kéz húzódik meg, az úgynevezett Rottmann-kéz, akiről Kertész Miklós szociáldemokrata t, képviselőtársam is már 1931-ben megállapította, hogy rávetette magát a tűzifamonopóliumnak megszerzésére. Akkor Romániából szállította be a fát — mint Kertész Miklós mondotta — ez a csinos fiatalember és magához kanyarította, ölelte az egész tűzifaszállítást, amely jelentős, nagy haszonnal járt. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki as a csinos fiatalember? — Mozgás.) Rottmann Dezső, ő volt a monopólium kedvezményezettje. Mi már akkor figyelmeztettük a kormányt, hogy vágja ketté a gordiusi csomót, én is 'háromszor tettem szóvá itt a Házban, hogy szüntessék meg a monopóliumot és ne engedjék, hogy a magyar erdőkitermelés kárára a külföldi 'behozatal, a román fának importja nagy haszonnal járjon egy túlprotezsált cégnek. Kiáltó szavunk nem járt kellő eredménnyel. A t. miniszter urak Ígérték ezt-azt, de Rottmann Dezső, aki mögött az idők folya*