Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának 1 hogy ki vannak szolgáltatva a közigazgatás és a gazdasági hatalom teljességét kezében tartó kormányzatnak. Es hol van vájjon az a gerinces és bátor ember, aki a saját vagyoni érdekeinek félretételével kiállna és azt mondaná: történjék akármi, ez az én felfogásom és ezért helytállók. De érvényesül a választások eredményének a kialakulásánál egy másik tényező is, nevezetesen a munkaadók terrorja formájában. Ha objektívek akarunk lenni, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez a legutóbbi választások során jobbról is, balról is egyaránt előfordult:^ peocatur extra et intra muros. Szinte a szolgálati szerződés utolsó le nem írt, de a legszigorúbban megtartandó pontjának tekintik azt, hogy az alkalmazott mindenkor tegye magáévá alkalmazójának politikai állásfoglalását. Ez. a nyiltszavazásnak a legjobban megbélyegző és emberi méltóságunkat a legjobban meggyalázó része (Ugy vn! Ugy van! balfelől.), amely a legjobban belegázol a lelkekbe, mert a kenyerét féltő ember lelkét elkeseríti és meggy űlölteti vele ezt az egész politikai jogot. T. Ház! Egy másik ilyen szempont a lehetetlen kortesfogások érvényesülése egy választás során. Nem vagyok olyan optimista, hogy azt hinném, hogy a titkos választásnál ez nem lesz meg. (Egy hang a középen: Még sokkal csúnyábban!) Engedje meg igen t. képviselőtársam, hogy csak egy dologra mutassak reá. A választások során mindenütt azt híresztelték, hogy az állami nyugdíjasok elvesztik nyugdíjukat vagy azt csökkenteni fogják, ha nem szavaznak^a kormánypárt jelöltjére. Igaz, hogy ez ostobaság, mert hiszen oda igazán^nem sülylyedtünk, hogy ez bekövetkezhessek és a közvélemény felháborodása menten elseperné azt ä kormányt, amely ilyen eszközökhöz merne nyúlni, azonban, a nyilt szavazás ideges atmoszférájában az emberek felülnek ezeknek a híreszteléseknek és biztosan tudom azt, hogy igen sok nyugdíjas állásfoglalását ezek a híresztelések döntötték el. Igen fontos szempont a mai rendszer mellett egy választás eredményének kialakulásánál a jelölt személyének szimpatikus vagy nem szimpatikus mivolta. Az igaz, hogy ez a titkos választásnál is meglenne, azonban kétségtelen, hogy az ma a jelölteket vagy legalább is azoknak egy részét olyan dologra sarkallja, amelyek nehezen egyeztethetők össze a törvényhozói tekintélylyel. T. Ház! Nyilvánvaló tehát, hogy indukcióval, empirikus módszerrel, egyenes eljárással nem tudjuk megállapítani azt, hogy a magyarság érett-e a titkos választójogra, mert hiszen nem a politikai józanság és belátás, hanem ezek a mellékszempontok hozzák létre egy-egy választás eredményét. Azonban mégis meg lehet állapítani, hogyan áll ez a kérdés, mégis lehet feleletet találni a kérdésre és én bátor leszek a magyarság történetének legutóbbi húsz évéből négy olyan momentumot kiragadni, amelyek kétségtelenül és a napnál világosabban igazolják azt, hogy igenis ez a nép megérett arra, hogy a saját sorsát kezébe vegye. A legutóbbi húsz esztendőből négy ilyen jelenségre kívánok tehát rámutatni. Az egyik a világháború második fele. En ebben az időben mint a volt császári és királyi 19. gyalogezred tartalékos hadnagya harminc hónapot töltöttem a fronton, ott állandó és közvetlen összeköttetésben és érintkezésben voltam bakáimmal és nagyon jól tudom, hogyan véle- ' k3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 13 kedtek ők a világháború második felében az egész háborúról. Tudóim hogy az átlagintelligenciájú gyalogos tisztában volt már akkor vele, hogy mi a háborút elveszítettük s rajtunk csak a kivételes' Szerencs vagy véletlen segíthet. A magasabb diplomácia _ vagy politika még nem vette észre ezeket a jelenségeket, a baka nagyszerű szeme azonban már észrevette. Olyanforma ez, t. Ház, mint amikor a meteorológus lemosolyogja azt, a,ki a madarak vonulásából, vagy a virágok nyílásából akarja az idő'prognózist felállítani. Itt is úgy történt, hogy a tudományos kritika módszereit nem birták el ezek a ^megfigyelések, de mégis kialakult egy általános felfogás, hogy mi ezt a háborút elveszítettük. Ennek ellenéire a magyar baka összeszorított foggal és ökölbeszorított kézzel változatlan kötelességteljesítéssel végezte a maga őrállását azokon a pontokon és nem látta senki azt, hogy valaki arra való hivatkozással hanyatlott volna a maga kötelességének teljesítésében, hogy úgyis .mindegy, úgyis hiába. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez olyan jelenség, amelyre ebben az, összefüggés

: ben is rá kell mutatni. A másik az úgynevezett forradalom. Én csodálkozom azon, hogy azt, ami nálunk 1918-ban történt, ma is forradalomnak nevezik. Nem volt az forradalom. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Forradalom akkor szokott történni, amikor a nép megmozdul és a meglévő állapotokat erőszakos kézzel összetöri. Hol mozdult meg nálunk 1918-iban a nép? (Surgóth Gyula: Akkor még nem!) Semmi köze nem volt a népnek ahhoz, azon a néhány mindenre kész és elvetemült emberen kívül, aki azt a felfordulást csinálta, (Ügy van!) Nem állt mögöttük a magyar nép, mert ha, mögöttük állt volna a magyar nép, akkor 1918 nem úgy ütött volna ki, mint ahogy kiütött. 1918-nak az enerváltság volt az oka. Az akkori vezetők ibelátták azt, hogy utat vesztettek s egyszerűen kiejtették kezükből a, tollat és a kardot és felvette az, akinek a lelkiismerete a legtágabb volt, hogy utána kapjon. A magyar néip azonban távoltartotta magát ettől a forradalomtól. Még jobban, látszik ez a kommunizmus idejével szemben, hiszen a kommunizmus legnagyobb ellensége Magyarországon a föld népe volt. {Ügy van! Ügy van! — Surgóth Gyula: A középosztály is az volt!) A középosztály is az volt, de a középosztálynak tennie kellett volna valamit és nem tett komolyan semmit. Figyelembeveendő azonban, hogy nem is tudott, mert elesettségében erre nem volt módja és lehetősége. (Surgóth Gyula: Nem állt a szolgálatába!) A magyar nép nem csinál forradalmat. Ha nem hagyják fejlődni, ha nem hagyják a legjobb énjének kifejlődéséhez jutni, akkor áldozata lehet kalandoroknak, de maga, nem forradalmár. A harmadik példa, amelyre rá akarok mutatni, mint kétségtelen dokumentumra, az, hogy Friedrich István személyében yblt egy magyar miniszterelnök, aki olyan bátorságot és nagyvonalúságot mert elárulni, mint egyetlen elődje és egyetlen utódja sem s aki a lázas extázisban levő magyarságnak 1920-ban megadta a titkos választójogot. És a titkos választójog alapján összeült nemzetgyűlés nem „volt rosszabb semmivel, mint bármelyik elődje, vagy bármelyik oltódja. Aki annak működését kritizálná, az elfelejtené azt, hfogy aa egész mai magyar jogrendet — a kormájnytói kezdve lefelé — annak a nemzetgyűlésnek köszönhet-