Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

Az országgyűlés képviselőházának 148 sin. Tessék végigmenni, a karámok félhónapszámra üresen vannak, a ketrecek üresek és benn a vágóhídon semmiféle élet nem folyik. Eltekintve attól, amit még mondandó leszek, hogy milyen károsan ihat vissza ez a lakosságra, kétségtelen, ihogy a húsdrágulás és a fogyasztás csökkenése természetszerűleg a húsipari munkásságra is károsan hat vissza. Budapesten a húsiparban a [munkanélküliek; szama közel 500, ezeknek egyharmada olyan, akik már 4—5 esztendő óta tengődnek munlka nélkül és a fogyasztás állandó csökkenése következtében nem m számithatnak arra, ihogy egyhamar munkához jussanak. Azt mondhatná valamelyik vegetáriánus jótétlélek, 'hogy nem baj az, ha drága a húslegyének az emberek kenyeret, főzeléket, salátát, ebből van az idén bőven és nem is drága Hát eltekintve attól, hogy a kenyér is aránytalanul drága Magyarországon és nagyon rossz, mert a legtöbb péknél, amíg abból a drága búzából kenyér lesz, ragacsos, íztelen massza válik belőle, (Dinnyés Lajos: Forgalmiadóval megdrágítják!) a baj ott van, hogy Magyarországon, különösen Budapesten és környékén a munkások és magánalkalmazottak .túlnyomó többsége, merem állítani 85%-a, napjában egyszer tud csak meleg ételhez jutni, mert «hiszen a lakása és munkahelye közt olyan nagy a távolság, hogy déli időben nem tud hazamenni. Ezek az emberek túlnyomórészt ffeolbászáruval, húsneművel, szalonnával táplálkoznak, úgyhogy r a drágaság következtében ezeknek táplálkozása még silányabb lesz. Ebben az agrárországban a dolgozók .táplálkozása már eddig is mélyen az alatt a kalóriaérték alatt maradt, amelyet egy felnőtt munkás számára számítanak. Az a táplálkozás, amelyet a ma- • gyár munkásság végez, akár a mezőgazdasági munkásságot, akár a városi munkást, a magánalkalmazottat nézem, korántsem pótolja azt az erőt, amelyet imunka közben kiad. A drágaság következtében még inkább szűkül az a mennyiség, amelyet táplálékként magáhozi vehet. Ennek azután az lesz a következménye, hogy ezek az emberek testileg annyira leromlanak, hogy évek multán sem tudnak magukhoz térni. Az utóbbi éveikben nagyon sokat sírnak a mi statisztikusaink azon, .hogy emelkedik a halálozási arányszám. A halálozási arányszám eimelkedése és az alacsony bérek és drága megélhetés között megvan az okozati összefüggés. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Alacsonyaik a bérek, drágák a húsneműek, drágák a fehérjék és minthogyha munkásság képtelen ezeket a cikkeket megvásárolni, sorvad a teste és idő előtt elpusztul. En tehát elsősorban azt kérem a kormánytól, (Dinnyés Lajos: Hol vain a kormány? Mi van a kormánnyal'? — Zaj. — Farkas István: TTgy látszik, lemondott. — Zaj.) hogy gondoskodnék elsősorban a nép egészségéről. Necsak a külföldi piacokat ikeressé fel, hanem gondoljon arra is, hogy a belső fogyasztás, az ország lakosságának egészsége, munkabírásának fenntartása, a fajtának továbbfejlesztése, a gyermekiek erősítése legalább is olyan nagy nemzeti feladat, mint amekkora az, ;

hogy mi, a szegény Magyarország lássuk el a külföldet. T. Ház! A kormány közgazdasági sajtója szinte lelkendezve mutat rá arra a statisztikailag megállapított tényre, hogy Magyarország főleg húsban és zsiradékban évenként mintegy hárombillió kalóriaértéket szállít ki külföldre. Ez a kalóriaérték 25—3 millió ember élelmezésének felel meg. A szegény Magyarország tehát, amelyben, mint a lapokban ' ülése 1936 június 17-én, szerdán. 225 olvashatjuk a kormánynyilatkozatokból (Winchkler István kereskedelem- és közelekedésügyt miniszter elfoglalja helyét. — Felkiáltások a jobboldalon: Itt a kormány!) s amint az igen t. túloldal képviselőinek ajkairól hallottuk, a magyar nép siralmasan él, a külföldet élelmezi. A költségvetési vita alatt elég sokat hallottuk emlegetni, hogy éppen a falusi nép túlnyomó többsége naponként egyszer burgonyával, híg tésztalevessel lakik jól és a magyar emberek ezrei boldogok, ha napjában egyszer főtt marharépával lakhatnak jól. Mondom, ez a szegény Magyarország hárommillió embert élelmez külföldön. Szomorúvá teszi a helyzetet körülmény, hogy őstermelésünk eredménye, a tejtermékek, a vaj, a tojás, a hús, a zsír, még a dohányneműek is sok esetben egészen nevetséges áron kerülnek kivitelre, mindenesetre jóval olcsóbban, mint amennyiért a magyar fogyasztó azokat meg tudja vásárolni. Nehogy azt mondják az urak, hogy a levegőből beszélek, leszek bátor majd erre az erőltetett kivitelre vonatkozóan egynéhány adatot itt ismetetni. Levágott sertésben a kivitel ezévi január—márciusban 103.535 métermázsa volt 12,159.000 pengő értékben. Ebből Németországba ment 100.648 métermázsa, azonfelül 3000 élősertés. Kaptunk ezért a t. németektől szájharmonikát, húzóharmonikát, silány magyargyalázó filmeket, kaptunk fényképezőgépeket és olyan márkát, amelyet sehol értékesíteni nem tudunk. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Mást is!) A régmúltban, amikor a mi behozatalunk Németország javára plusszal zárult, (Zaj.) akkor mi a németeknek olyan pengőt adtunk, amelyet az egész világon értékesíteni tudtak. Ma millió pengőket érő mennyiségben szállítunk ki élelmiszert, elvonjuk saját gyermekeink szájából, kiadjuk a németeknek s kapunk érte olyan márkát, amelynek a forgalombahozatala csak a legnagyobb nehézségekkel lehetséges. Szállítottunk 70 vágón zsírt Angliába. Ezért legalább olyan valutát kaptunk, amelyet a nemzetközi áruforgalomban felhasználhattunk. De méltóztassanak csak továbbra is idefigyelni. Szarvasmarhából kiszállítottunk 3,051.000 pengő értékű szarvasmarhát Olaszországba. Kaptunk ezért lirákaJt, illetőleg olyan lehetőséget, hogy a tehetősebb lakosság kimehet az olasz, 'fürdőkbe üdülni. Azért tehát, hogy egy pár ezer magyar úrnak az Olaszországban való üdülést lehetővé tegyük, {Egy hang a jobbközépen: Nem lehet ezt mondani!) megvontuk a szánktól a falatot és kivittük az árut. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Nem a kivitel ellen van kifogásom és ne méltóztassanak azt 'hinni, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy Magyarországnak, mint agrárállamnak, iki kell vinnie. Kétségtelen, hogy ki kell vinnie a felesleget a külföldre és ki kell vinnie úgy... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Mala si < s Géza: Tekintettel arra, hogy yokia még néhány mondanivalóm, kérem, méltóztassanak beszédidőmet 10 perccel meghosszaibibítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meighoszabbítást anegadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Malasits Géza: Ne méltóztassanak tehát azt hinni, hogy én nem tudom azt, hogy egy agrárállamnak ki kell vinnie. Ezzel én teljesen tisztában vagyok és nem is akarom a kivitelt elfojtani. Amit akarok, az, szimplán annyi, hogy a magyar ibelső piac legalább olyan kedvezés32*